Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

Az országgyűlés képviselőházának 420. ülése 1980 július U-én, pénteken* 267 szerződésben a haszonbérösszeg készpénzben van meghatározva. A másik kategória, amikor a haszonbérleti szerződésben a haszonbérösszep- nincs ugyan kifejezetten készpénzben, vagyis pengőben, vagy aranykoronában meghatározva, meg van azonban határozva terményben, amely ebben >az esetben nem más, mint csak számolási érték, mert azt mondja az ilyen szerződés, hogy a haszonbérösszeg fizetendő budapesti, vagy ezen és ezen piac szerinti árban. Ebben az esetben tehát tulajdonképpen közvetve készpénzben van meghatározva a haszonbér Összege. A harmadik eset pedig, amelyre célozni bátor voltam, s amelyre vonatkozik módosításom is, az, amikor a haszonbérbeadónak ahhoz van joga, hogy a haszonbérösszeghez természetben jusson hozzá, abban a gabonában, amely ott terem annak a haszonbérlőnek azon a birtokon. Nem lehet mind a három különböző haszonbérleti szerződési módot egy kalap alá vonni. Természetesen magainévá teszem a javaslatnak^ azt az álláspontját, hogy mindenesetre a bérlőt illesse a gabonajegy abban az esetben, ha a haszonbért készpénzben fizeti. Sőt termelési szempontokból magamévá teszem azt is, hogy a bérlőt illesse a írabonajegy még akkor is, amikor a számolások tulajdonképpen giagonában történnek, mert ebben az esetben tulajdonképpen mégis készpénzben van megállapítva a lefizetendő bér a haszonbérlő részére. Semmi körülmények közt nem tehetem azonban magamévá azt az álláspontot, hogy amikor a haszonbérlő természetben köteles átadni azt a gabonát, azt a búzát, vagy pedig rozsot, amikor _ a haszonbérlő kárával, vagy hasznával tulajdonképpen együtt sír és nevet a haszonbérbeadó is, (Ügy van! a jobboldalon.) és amikor közel vagyunk ahhoz az állásponthoz, ahol a törvényjavaslat is kivételt tesz^ ahban az esetben, amikor tulajdon átruházásának nem tekinti a hányadrészes haszonbérletet, , akkor ennek analógiájára bátorkodtam indítványozni már az együttes bizottságban, hogy a gabonajegy a haszoubérbeadót illesse. Ezt az álláspontomat és pedig sokkal messzebbmenőleg, mint én, támogatva Csák Károly t. barátom, támogatta Jókai-Ihász Miklós, Farkasfalvi Farkas Géza és még többen. Kérem tehát a kormánytól és >a jelenlevő igen t. miniszter úrtól, hogy méltóztassék legalább ezt az egy enyhítést a haszonbérbeadók részére a törvényjavaslatban megadni, és kérem a t. Házat, — mert ez nem elvi álláspont, ez nem a gerince ennek a törvényjavaslatnak, ez nem politikum — méltóztasisék ezt az igazságos módosítást magáévá tenni és ezt az indítványomat elfogadni. Ezt kívánom a Ház elé terjeszteni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Neubauer Ferenc. Elnök: A képviselő úr nincs jelen, következik? Urbanics Kálmán jegyző: Várnai Dániel! (Zaj.) — Nem! Csák Károly! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: A jegyző úr tévedésben volt! (Várnai Dániel: östör mellette beszélt!) Csák Károly képviselő urat illeti a szó. Csák Károly: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr leszegezte itt, hogv ez a jaj vaslat nem politikai javaslat, annál kevésbbé lehet tehát ennek a javaslatnak egy-egy része politikai kérdés, hanem az szorosan vett gazdasági kérdés. Miután éppen az 1. § 2. bekezdésében a haszonbérletekről szóló rész bizottsági szövegét magam részéről aggályosnak tartom, tisztelettel vagyok bátor aggályaimat ezzel szemben előterjeszteni. Miután a haszonbérlő és a haszonbérbeadó közötti jogviszony tulajdonképpen nemcsak az 1., hanem az 56. § is szabályozza, bocsánatot kérek, ha anticipálnom kell anna.k a rendelkezéseit is, hogy a magam álláspontját meg tudjam értetni. T. Képviselőház! Nem adnám száz forintért, hogy semmim sincs, sem haszonbérbe adni valóm nincsen, sem haszonbérlő nem vagyok, ennélfogva teljesen sine ira et studio tárgyalhatom ezt a kérdést. (Jánossy Gábor: En odaadnám a semmit száz forintért!) Méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban kizárólag szorosan jogi szempontok alapján tárgyaljam ezt a kérdést. Kétezeresztendos jogszabály, hogy «contractus contrahentibus legem ponit», a szerződés az egyesség a felek törvénye, és csak nagyon ritka eset az, hogy ehhez az elvhez törvény vagy kormányok hozzányúljanak. T. Ház! Mielőtt még a javaslat napvilágot látott volna, de a sajtó már ismertette annak körvonalait, már akkor is megkérdeztek egyes jogászokat abban az irányban, — még pedig tudomásom szerint Magyarország neves magánjogászait — mi a véleményük arra vonatkozóan, hogy a gabonajegy értéke kit fog illetni. Egyetlenegy jogászember sem akadt, aki azt mondotta volna, hogy ez ne a haszonbérbeadót illesse, kivéve, ha a szerződés erre vonatkozólag másképpen rendelkezik. Vagyis az alapelv az volt, hogyha valaki búzavalutában adta haszonbérbe birtokát, úgy a búza teljes értékéhez igénye van, tekintet nélkül arra, milyen tényező emelte ennek a búzának az értékét: állami beavatkozás, szubvenció, vagy akárminek is nevezzük. Jogi szempontból ennélfogva mindenki azt mondta, hogy a szerződés dönt, ellenkező kikötés hiányában pedig a giabonajegy értéke csak a haszonbérbeadót illetheti. A törvényjavaslat arra az álláspontra helyezkedett, hogy a boletta — bocsánatot kérek — a gabona jegy ellenértéke mindig a termelőt illeti, amely kifejezés alatt a törvényjavaslat mindig a haszonbérlőt kívánja érteni. A szoros értelemben vett magánjogi elvekkel tehát kétségtelenül szembehelyezkedik a törvényjavaslat és ennek a kérdésnek részletes szabályozását rendeleti útra utalja. T. Képviselőház! Feltétlenül aggályos az, ha magánjogi jogviszonyokat rendelettel szabályozunk. Ezerféle eset lehetséges, Östör t. képviselőtársam háromféle kategóriát sorolt fel, én elképzelek sokkal többfélét a különböző mellébkikötések alapján, mert ismerek olyan haszonbérszerződést, ahol már előre ki volt kötve, hogy a prémiumok, kiviteli jutalmak is a haszonbérbeadó javára esnek. Ha a rendelet nem tudja teljesen precizen szabályozni ezt a kérdést, abban az esetben, na vita merül fel, legelsősorban az a kérdés merül fel, hogy a vitát mi ki dönti el. Pótrendelet-e, vagy bírósági Magánjogi alapelveink szerint a bírósághoz kell fordulni, a bíróság pedig belebocsátkozhatik annak a vizsgálatába is, hogy miután egyes esetekre a rendelet nem intézkedik, ennélfogva ítélni fog a rendelet ellenére. Elképzelhető olyan vitás jogeset, amikor a bíróság bele fog menni a döntésbe. Kétségtelenül bizonyos, hogy egyes, úgyszólván évezredeken keresztül lerögzített jogelvekről való lecsúszás mindig az elvi alaptól való eltávolodást jelentette és a gyakorlati életben rendszerint perekben vagy jogvitákban csúcsosodott ki és bosszulta meg magát. Elismerem, hogy a ma-