Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

250 Az országgyűlés képviselőházának elhelyezni, de másrészt meg kell mondani azt is, hogyha ez a javaslat ilyen nagy apparátust igényel, akkor nem tudom, helyes lesz-e az a számítás, amelyet a pénzügyminiszter úr volt szíves itt a Ház elé terjeszteni: hogy az össze­sen 67 millió pengőt nem fogja-e ennek a 3000 embernek az alkalmazása felemészteni és ez nem fogja-e azt jelenteni, hogy többe kerül az adminisztráció, mint amennyi segítséget akar nyújtani a kormány és így lehetséges lesz-e, hogy az állam hozzájusson ahhoz az összeghez, amely adóbevételhez ezen javaslat alapján hoz­zájutni akar, mert ha nem lesznek ott ellen­őrök, akkor a visszaélések napirenden lesznek. (Csontos Imre: Ez csikászás!) Igaz, nem szabad alkalmat nyújtani a visszaélésekre; mert kell olyanoknak lenniök a berendezkedésnek, az ellenőrzésnek, a fel­ügyeletnek, hogy amennyire csak lehet, visz­szaszoríttassanak a visszaélések, de ha ez ilyen nagy költségbe kerül, akkor szerintem a mostani időkben, a ma fennálló körülmények között ezt nem volna szabad megcsinálni. Egy másik kifogás az volna részemről, hogy a törvény ismételten hivatkozik rende­letekre, amiből az világlik ki, hogy ez a javas­lat csak kerettörvény akar lenni, mert hiszen bennefoglaltatik felhatalmazás körülbelül 21 rendeletre, amelyről nem tudom, elő vannak-e készítve, ki vannak-e dolgozva és így nem tu­dom azt sem, hogy ezek a rendeletek mind a törvény intenciói szerint lesznek-e kidolgozva, mert aki ismeri az ilyen felhatalmazáson alapuló rendeleteket, az a gyakorlatból tudja, hogy az ilyen rendeletek sokszór rossz magya­rázattal, éppen a törvény intenciói ellenére is kihasználhatók. (Jánossy Gábor: A rendelet nem tartalmazhat ilyet, legfeljebb a végre­hajtó közegek hibázhatnak! — Malasits Géza: A miniszter csalhatatlan? — Jánossy Gábor: Nem mondom, hogy csalhatatlan, de a tör­vényt nem másíthatja meg <a rendeletben! Ügyis tudják ezt az urak is!) Azt is tudják a t. képviselő urak, hogy Magyarország tulaj­donképpen a rendeletek országa, (Jánossy Gá­bor: Ezt én sem helyeslem!) mert annyi ren­delet van ebben az országban, (Jánossy Gábor: Ez igaz!) hogy vidéken tessék kérdést intézni a szolgabí rákhoz, a főispánokhoz, (Jánossy Gábor: Igaz! — Br. Podmaiczky Endre: Lá­tott maga már főszolgabírót?) akármilyen ügyben fordul az ember hozzájuk, azt mond­ják: már ők maguk sem ismerik ki magukat, hogy milyen rendelet alapján intézkedjenek. Mert ha az egyik rendelet alapján intézked­nek, megtörténhetik, hogy elnézték, hogy egy másik évről egy másik rendelet intézkedik, .amely épp az ellenkezőt kívánja tőlük. T. Képviselőház! Ha mármost az együttes bizottság által kiadott jelentést nézzük, és an­nak aiz indokolását, ez az indokolás azt mondja egy helyen, hogy az együttes bizottság mindent alaposan megfontolva arra az eredményre ju­tott, hogy igen nehéz olyan megoldási módot találni, amely a javaslatban foglalt rendszer­nél jobb, megfelelőbb és könnyebben végrehajt­ható volna. Éii nem értem, hogy ez az együt­tes 'bizottság, amely 5 bizottságból állott, ilyen bizonyítványt állított ki a saját maga működé­séről. Ez a bizottság nem tudja megállapítani azt, hogy ennél jobbat és megfelelőbbet és en­nél rendesebbet más nem tudott volna hozni. A képviselőháznak csak elenyésző csekély része vett részt ezekben a bizottsági ülésekben, hon­nan tudja tehát ez a bizottság előre azt, hogy itt már jobbat senki sem tud hozni és éppen ezért ezt a javaslatot, melyet a bizottság a plé­If20. illése 1930 július U-én, pénteken. , num elé hozott, el kell fogadni? (Jánossy Gá­1 bor: Nein kell elfogadni! — Kabók Lajos: Ad­ják át a kormányzást, majd hozunk jobbat I — Jánossy Gábor: Majd ha a nemzet úgy ítél! — j Malasits Géza: Azt az ítéletet a csendőrszurony ' meg a közigazgatás támasztják alá! Kérdezze I meg ösontos képviselő urat, ő mondta, hogy '! gyüjjik már egy kis erőszak Karcagra is!) Ugy, ahogy a kormány elvárja, hogy a tör­vényhozó testület magávé tegye ezt a javasla­tot, úgy az együttes bizottság is ugyanazon az alapon azzal jön a. plénum elé, hogy miután job­bat és megfelelőbbet nem tudtak adni, tehát ez ; az, ami a boldogulás felé fogja vezetni az orszá­I got. Ezt is kifogásolnom kell. T. Ház! Fejtegetéseim végére érve, még csak egyet kívánok megállapítani. Ez a vita éles volt és igen érdekes beszédeket is hozott. Szen­vedélyes is volt, kölcsönösen is voltak támadá­sok és így megtörtént, hogy egy-egy képviselő a vita hevében elragadtatta magát. Êzt meg­kell étrteni, ezt meg kellene érteni minden ol­dalról és meg kellene érteni az elnöki emelvé­j nyen is és nem úgy kellene eljárni, hogy ami­kor a mi oldalunkon valaki elragadtatja magát, akkor az első kiáltás, amely elhangzik, az, hogy a mentelmi elé. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az elnök eljárását kritika tárgyává tenni nem lehet. Rothenstein Mór: Én nem teszem kritika tárgyává. (Kabók Lajos: Csontos Imrének sza­badi Láttuk már ezt a pártatlanságot!) Én azt mondom, hogy ezt minden oldalon meg kell érteni és ha például Berki Gyula képviselő úr, mint az önök vezérszónoka, beszédében pártun­kat támadta, akkor ne csudálkozzék, ha valaki a mi részünkről is visszavág. Ezen megsértődni nem lehet. Meg kell ér­j teni azt, hogy minden oldalon megtörténhetnek ilyen kicsuszamlások. Hiszen nem azért va­gyunk itt, ihogy kölcsönösen megsértsük egy­mást, hanem azért, hogy ha élesen is, de hiva­tásunknak megfelelőn bírálhassuk mindazokat a törvényjavaslatokat,- amelyek a Ház elé ke­rülnek aibban a megvilágításban és abban a meggyőződésben, amely bennünket áthat. (He­lyeslés.) Éppen azért a imagam részéről egy kis toleranciát kívánnék a képviselő urak részé­ről minden oldalon, s akkor ilyen sértések nem fognak megtörténni. (Helyeslés.) A magam részéről a törvényjavaslatot még általánosság­ban sem fogadom el a részletes tárgyalás alap­jául. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Nincs senki feliratkozva. 'Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Wékerle Sándor pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A szőnye­| gen forgó törvényjavaslat a hosszú vita folya­; mán minden oldalról megvitattatott és én fé­l lénkebb vagyok, mint sok igen t. képviselő úr, ! aki itt felszólalt, amidőn nem merek ezzel a | kérdéssel azzal a részletességgel foglalkozni, | mint amilyen részletességgel némely képvi­| s elő urak foglalkozni jónak látták. Ezért bo­! csánatot kérek, hogy nem fogok minden érvre ; kiterjeszkedni, különösen azokra nem, amelyek nem függnek szorosan össze a tárggyal, ha­! nem olyan általános közgazdasági, vagy olyan | távolabbra eső szociálpolitikai, illetőleg külö­nösen kereskedelempolitikai és némely képvi­! selő úr részéről külpolitikai vonatkozásban

Next

/
Thumbnails
Contents