Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

Az országgyűlés képviselőházának tétettek, amelyek talán ennek a kérdésnek szoros elbírálásához nem is tartoznak. T. Ház! Méltóztassék ellenben megengedni nekem, még ha ismétlésekbe bocsátkozom is, hogy röviden exponáljam azokat az indokokat, amelyek a kormányt ennek a javaslatnak az előterjesztésére készíthették, hogy ne mondjam, r

szerítették. A gazdeági válság, amely a mezőgazdasági termelésben általában világszerte, de különösen a gabonaértékesítés terén mutatkozik, azokban r az államokban, amelyek exportfeleslegekkel bírnak, közismertek. De közismert az is, hogy ez a válságos helyzet arra kényszerítette az importáló államokat, hogy mezőgazdaságunk védelmére különböző eszközökhöz nyúljanak, s az utóbbi csoportja az államoknak különösen védővámokhoz nyúlt, míg azok az államok, amelyek nagy exportfeleslegekkel bírtak, amelyek között vezetőszerepet játszik természetesen ' az Amerikai Egyesült-Államok és Kanada, részben pedig az ottani sokkal bővebben rendelkezésre álló magánsegítséggel, illetőleg az erők összevonásával igyekeztek olyan gazdasági organizációkat csinálni, amelyekkel a gabona értékesítését, illetőleg jobb értékesítését biztosíthatták, vagy pedig legalább is az időbeli kényszerhelyzeten kívántak ezzel segíteni. T. Képviselőház! A kormány évekkel ezelőtt, midőn a trianoni események folytán gazdasági életünket újra kellett berendezni, a védvámos rendszerre kellett, hogy lépjen, Erre kellett lépnie azért, mert egy kis ország Európa közepén nem járhat önálló utakon. (Ügy vart;! Ügy van! jobbfelől és a középen!) Ez nem annak a kérdése, hogy vájjon melyik világnézlethez tartozik valaki, hogy vájjon a szabad mozgást akarja-e biztosítani, vagy a kötött forgalmat, hogy szabadkereskedelmet akar-e folytatni, vagy védővámos irányzatot, nem annak a kérdése, hogy idealiter, elméleti-leg. melyik a jobb vagy helyesebb, hanem ez tisztán egy praktikussági, egy lehetőségi kérdés volt, és ennek az országnak, amely utolsónak jelentkezett és jelentkezhetett Európában a kereskedelempolitikában, mint berendezkedő állam, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől), nem volt más választása, mint abba a kereskedelempolitikai rendszerbe illeszkedni bele, amely ben neki, mint legfiatalabb tagnak élnie kellett. Ez a védővámos rendszer védelemben részesítette az ipari termelést majdnem az egész vonalon, védelemben részesíti ugyanaz a tarifa a mezőgazdasági termelést is. De mi az ipari termelésnek azt a túlnyomó nagyrészét, amelyben feleslegeket nem termelünk, ezekkel a védővámokkal természetszerűleg tényleg védtük a külföldi versennyel szemben, lehetővé vált, hogy azok, akik itt termelnek, magasabb áron értékesítsék termeivényeiket, ezáltal rentábilisabb legyen az a termelés s ezáltal azokat a különbségeket, amelyek minden újonnan keletkező és fejlődő ipar terhére a régi iparokkal szemben jelentkezhetnek, áthidalhassuk. A mezőgazdaság védelmére tényleg statuált vámok azonban nem érvényesülhettek, csak egészen a legelején, addig, amíg mezőgazdaságunk is — hogy úgy mondjam — kábult volt az előző események folytán, de mindinkább kifejlődött a mi mezőgazdasági termelésünk és évről-évre növekedett különösen búzában való termelésünk, úgyhogy a védelem, amely a mi vámtarifánkban van, akadémikussá vált és tulajdonképpen csak arra volt jó, hogy rajtunk túlfekvő és gazdaságilag, — semmi sértő szándékkal nem mondom, — de talán még kezdetlegesebb viszonyok között lévő mezőgazdasággal bíró államokból ne K ülése 1930 július 4.-én, pénteken. 251 tóduljon még olcsóbban a mi piacainkra vagy határpiacainkra az áru, de nem volt semmi hatása sem abból a szempontból, hogy mi ezzel a mi belföldi árainkat regulázhattuk volna, aminthogy az természetes is. Egy állandóan exportáló államban a behozatali vámnak nem lehet hatása, ennekfolytán mi a gabonaárakat illetőleg jóformán teljes tétlenségre voltunk kárhoztatva. Ezzel szemben mi történt a többi európai államokban? A többi európai államok úgy, amint az amerikai verseny nyomasztó hatását érezték az egyes országokban, mezőgazdasági termelésüket mind nagyobb és nagyobb vámokkal védték az onnan beáradó árukkal szemben. Nemcsak a gabonára vonatkozólag tették ezt, hanem a többi árukra nézve is, sőt továbbmentek és részben vámintézkedésekkel, részben pedig egyéb prchibitív intézkedésekkel — amelyek között nem utolsó szerepet játszanak az állategészségügyi intézkedések (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) — mind jobban és jobban védekeztek az ellen, hogy más államokból az ő országukba• olyan termeivények jöjjenek, amelyek a mezőgazdasági lakosság termelési nyereségét veszélyeztetik (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) \ Reánknézve ez az út sem járható. Mi egyéb intézkedésekkel és segítségekkel palliativ eszközöket alkalmazhattunk, hogy bizonyos mértékig elősegítsük a kivitelt fuvardíjkedvezményekkel, adó visszatérítésekkel. Azonban minél nagyobb volt az az «elzárkózás, amellyel szembenálltunk és minél nagyobb volt egyidejűleg az a segítség, amelyet ott másutt nyújtottak, annál inkább eredménytelenekké váltak azok az eszközök, amelyek a mi rendelkezésünkre állottak. Mélyen t. Képviselőház! A vita folyamán sokszor szememre hányták, hogy megdrágítom az életet, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy is van!) hogy új adónemet hozok be, holott beszédeimben utaltam arra, hogy én sem az élet megdrágítását helyesnek nem tartom, sem pedig új adónemek behozatalát nem tartom helyesnek és indokoltnak. (Farkas István: De az intézkedése azt hozza maga után!) Méltóztassék megengedni, hogy mire kiolvassa a képviselő úr az újságját, kitérjek majd erre a témára is, (Derültség a jobboldalon. — Farkas István: Tessék csak, hallgatom!) és bővebben foglalkozzam ezzel a kérdéssel. Megelőzőleg azonban visszatérek az én eszmemenetemhez, hogy tehát a vámvédelem nem állhat rendelkezésünkre. Egyéb eszközök? Melyek azok az egyéb eszközök, amelyekhez nyúlhattunk volna. Elméletileg nyúlhattunk volna ahhoz az eszközhöz, hogy bizonyos prémiumokat nyújtsunk a termelésnek. Nyúlhattunk volna ahhoz az eszközhöz, hogy ami kivitelünket mesterséges eszközökkel istápoltuk volnia, vagy mint némely oldalról hallottam és főleg a sajtóban sokszor olvastam, nyúlhattunk volna ahhoz az eszközhöz, hogy a kiviteli árak mesterséges emelésével közvetve juttattuk volna az eladókat abba a helyzetbe, hogy olyan árat kapjanak áruikért, amely mellett jobban megélnek. Nézzük ezeket az eszközöket. A t. Ház előtt nagyon jól ismertek azok a kereskedelmi szerződéseink, amelyek a kiviteli prémiumok nyújtását nekünk egyszerűen megtiltják. Es nekem mondhatja valaki, hogy más államok is e tilalom alatt állnak és mégis rá tudunk mutatni, vagy rá tudnak az illetők mutatni arra, hogy prémiumokat alkalmaznak. Ezekkel az urakkal nem fogok vitába szállni. En csak azt mondom, hogy kormány nem alapít-