Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

248 Az országgyűlés képviselőházának 4 idők felé haladunk. Most pedig, amikor a költ ] ségvetés tető alá került, kapuzárás előtt a t. j pénzügyminiszter úr javaslatára olyan tör- j vényjavaslatot kaptunk, amelyben 67 milliós több kiadással állanak a törvényhozó testület elé. Ez is csak adó. Kérdeín, hol takarékosko­dunk akkor, ha a költségvetést ilyen kerülő úton újból megterheljük? Ebből a 67 millióból | azonban azon az alapon, hogy 3 pengők fizeten- i dők jegy ellenében, a terv szerint csak 50 mil- | lió lesz a bevétel, a hiány tehát 17 ' 2 millió. Hon- i nan vesszük tehát a fedezetet"? (Farkas István: Nyolc pengő volt kontemplálva.) Én ezen az alapon beszélek, amelyről az eredeti javaslat­ban volt szó. Most az őrlési jegyet nem vezetik be, a miniszterelnök úr ezt akkor, amikor haza­jött Londonból, nagy kegyesen elejtette, hogy ezt a nagy morajt, amely az egységes pártban és az együttes bizottságban akkor hallható volt. lecsendesítse. Ezzel szemben azonban új I adókat kívánnak bevezetni, vagy már be is vezettek, hiszen nem is várják meg, amíg ez a törvényjavaslat törvénnyé lesz, hanem a vám- : tételeket a kávéra, a teára és a többire máris 100%-kai felemelték. Amikor arról volt szó, hogy már a kávét is megterhelték a szegény nép rovására, akkor Podmaniczky Frigyes báró... (Mozgás és zaj. — Br. Podmaniczky Endre: Szegény Frigyes bátyám meghalt már régen. Csak lapsus linguae, mert tudom, hogy Bandi. (Derültség.) Akkor (méltóztatott közbe­szólni, ihogy alkkor igyanak árpakávét. (Br. Podmaniczky Endre: Az nagyon jó, sokkal egészségesebb, mint a másik kávé! — Farkas István: Még azt is elő fogják írni, hogy ki mit egyék és igyék! — Reisinger Ferenc: Ez csak egy ajánlat!) Valamelyik francia pénz- ; ügyminiszter_ azt mondotta hasonló esetben, hogyha nem jut kenyérre, akkor egyenek füvet. (Br. Podmaniczky Endre: Nem mondta soha­sem! Kitalálás! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rothenstein Mór: De eltekintve ettől, t. képviselőtársaim, ha azért, mert a kávé meg­drágul, árpakávét fogyasztanak, akkor minek emelték fel a kávé vámját 100%-kal? Ha majd ezzel szemben kevesebb kávét fogyasztanak, ak­kor az a többlet, amelynek reményében kétsze­resére emelték a vámtételt, nem fog előállani. Már ezért sem lehet ez jó tanács. (DerüUség.) Az igen t. előadó úr fejtegetéseiben hivat­kozott Németországra és más külföldi álla­mokra is, ahol hasonló esetekben szintén ilyen intézkedéseket kellett elrendelni és azok ott nem ütköztek ilyen nehézségekbe, mint ná­lunk. Szerintem a külföldre mi nem igen hi­vatkozhatunk, mert akkor e mellé oda kellene | állítani azokat a viszonyokat is, amelyek kül­földön fennállanak, ahol egészen más kereseti viszonyok vannak és egészen más a politikai helyzet és a politikai atmoszféra is. önök nem engedik meg, hogy itt valaki őszintén, szívből jövő szavakkal kifejezésre juttassa elégedetlen­ségét, mert ettől már félnek, ezt már igyekez­nek gúzsba kötni, a szabadmozgás itt nincs meg. A külföldön legalább megvan az, hogy mindenki elpanaszolhatja a saját baját, szen­vedéseit és ez által a külföldön tűrhető hely­zetet teremtenek, eltekintve attól, hogy többet is keresnek, eltekintve attól, hogy például Né­metországban az adómentesség nem kezdődik már 800 pengőnél, hanem 2000 márkánál és ott sok egyéb ilyen dolog is van. Ott tehát a leg­szegényebb ember nincs úgy megterhelve, mint nálunk. Nálunk éppen fordított helyzet van eb­ben a tekintetben. Éppen ezért nem lehet ez al­[ . ülése 1930 július %-én, pénteken. kálómmal a külföldre hivatkozni. Maradjunk tehát csak itt Magyarországon, amikor erről a javaslatról beszélünk, mert ilven különleges­séget külföldön nem találhatunk, mint ami­lyen Magyarországon lehetséges, ezt csak itt lehet látni. Az igen t. miniszter úr többek között azt is mondotta, és ide a mi frakciónk felé is mu­tatott... (Br. Podmaniczky Endre: Frakciói) Igen, parlamenti frakció. Mi van ezen ki­fogásolni való! (Br. Podmaniczky Endre: Az már más!) Azt mondotta, hogy Ő n#m fogja engedni, hogy a kenyér ára felfelé menjen. (Mihálffy Vilmos: Ha egyszer mondotta, meg is teszi! — Györki Imre: Nem olyannak is­merjük!) Ha ez így volna! Feltéve, de nem meg­engedve, hogy ez így lesz, hogy nem drágul majd a kenyér ára, akkor ez ;a törvény már meg is bukott, mert ha nem tudják áthárítani a fogyasztóra a többkiadást, akkor természe­tes, hogy összeomlik, csak akkor fog «beválni, ha azt a többletet át lehet hárítani. Ki hallott már olyasmiről, hogy felemelik a kiadásokat, az előállítási költségeket és nem engedik meg, hogy ennek következtében a kenyér, a liszt és más élelmiszerek ára felmenjen? Ez természet­ellenes valami, ez nem lehetséges és én nem ér­tem, hogy hogyan tud egy pénzügyminiszter ilyet mondani. (Mihálffy Vilmos: 30 pengős búzaárnak megfelelő kenyérár van!) Dehogy kell maximálni. A megkötés és maximálás na­gyon is emlékeztet a háborús időkre, mi pedig nem akarunk berendezkedni a háborús időkre. (Krisztián Imre: Ezt a megkötöttséget is a falu viselte!) Ne a múltba tekintsünk, mert az elég szo­morú volt, hanem tekintsünk a jövőbe és te­kintsünk arra, hogy olyan intézkedésekkel kell előállania a kormánynak, amellyel nem egye­seknek, nem egyes kiváltsíálgoknak kíván szol­gálni, hanem mindenkinek egyformán. (Br. Podmaniczky Endre: Az ország javára s nem kiváltságosak javiára! — Csontos Imre: Majd meglásd Móric, ha a paraszt megveti a lábát, mi lesz veled! Meggörbül a hajad! — Reisin­ger Ferenc: A kisújszállási hitelszövetkezeti uzsoráról nagyon szépeiket írnak. 80%-os kamat van ott. — Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Hall­juk! — Reisinger Ferenc: Elpusztulnak a kis­gazdák 80%-os kaimat mellett!) A kormány be sem várva a törvény életbeléptetését, máris elkészített mindent, araiire ennek a törvénynek életbeléptetése után szüksége van. A gabona­jegyek, a boletták már ki is vannak nyomtatva és csekély 134.000 pengőbe kerültök. (Br. Pod­maniczky Endre: Honnan tudja, hogy ki van­nak nyomva?) A pénzügyminiszter úr szemé­lyesen mondotta, hogy a jegyek 130.000 pengőbe kerültek. Elhiszem a pénzügyminiszter úr sza­vait. Podmaniczky képviselő úr nem hiszi? (Br. Podmaniczky Endre: Nem!) Talán majd a pénzügyminiszter úr felvilágosítja. (Br. Pod' maniczky Endre: A minta megvan!) Szerin­tem előbb be kell várnia a kormánynak azt, hogy a törvényt az illetékes fórumok elfogad­ják-e vagy nem, mert ha úgy történt volna, ahogy az együttes bizottság előtt még az igen t. kormánypárti képviselők is mondották, hogy barátaim, ne nagyon élesen támadjátok a kor­mányt, mert az a tervünk, hofpr megbuktatjuk az együttes bizottságban a javaslatot, tehát mérsékelten szólaljatok fel. ha ez bekövetkezett volna, akkor 130.000^ pengőt kidobtak volna. Ha a gabona jegyről szóló törvényt nem szavaznák meg, akkor felesleges kiadásokat eszközölt volna az igen t. pénzügyminiszter úr, a kor­mány. Jellemző, hogy ez a kormány mennyire biztos pártjában, mennyire tudták, hogy ez nem

Next

/
Thumbnails
Contents