Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

Az országgyűlés képviselőházának 420, ülése 1930 július 4-én, pénteken. 247 akkor egészen bizonyosan nem következeit volna be a mai helyzet. Ha tehát a kormány ebben a tekintetben ilyen mulasztást követett el és csak az utolsó órában tért észre, (Györki Imre: Még akkor sem! — Folytonos zaj. — Farkas István: Még 24-ik órában sem!) s úgy találja, hogy ez nem mehet így tovább, hogy itt tényleg segíteni kell, akkor szerintem ez a segítség csak akképpen történhetik, hogy az ország egész közönsége részére következzék be a javulás lehetőségének megteremtése. Ha a kormány olyan javaslattal állt volna elő s olyan javaslat elfogadását követelné, amelyből az világlanék ki, hogy annak törvényerőre való emelése következtében az egész országban javulás fog beállani, akkor még az ellenzék oldalán is azt kellene mondani, (hogy ez helyes és természetes, végre itt tényleg valami olyan segítségről van van szó, amely mindenkinek javát kívánja szolgálni. Az urak és a kormány is arra hivatkoznak, hogy Magyarország elsősorban agrár or szag, tehát elsősorban az agrárérdekeltség az, amelynek segítségére kell sietni és majd ha ezen segítettünk, akkor egészen magától fog bekövetkezni a városi közönség részére is a segítség. Azt mondják a kormány oldalán, hogyha a gazdáknak jó dolguk lesz, akkor a városiak szintén boldogok lesznek attól, hogy a gazdáknak jól megy. Nagy tévedés ez úgy a kormány. mint a kormánypárt^ részéről, mert azzal, hogy ezen az úton segítségére kívánnak sietni az agrárságnak, még nincs segítve az országon. Különösképpen nincs akkor, ha a segítség úgy történik, amint azt a kormány kontemplálja. Mert arról van szó, hogv a búza árán felül _ métermázsánként 3 pengős illetékekkel kívánják jutalmazni azokat, akik termésükből búzát el is tudnak adni. Ez azt jelenti, hogy minél több búzát fognak termelni a gazdák, annál több 3 pengős jutalmat fognak kapni. Már volt arról szó, hogy ez hiába való erőlködés, mert Magyarország képtelen a búza árát diktálni. A búza ára világpiaci ár, amelyet nem Budapesten, hanem Osikágóban diktálnak, és ehhez a diktátumhoz kell a búza árának az egész világon alkalmazkodnia. Nem lehet tehát arról szó. hogv mi diktáljuk az árakat ennek a prémiumnak az alapján; nem akarom bolettának nevezni, mert nagyon is kifogásolják a túlsó oldalon, ha bolettáról beszélünk, azért használom azt a szót, hogy ez jutalék, prémium, amelyet a gabonajegy ellenében a termelő a jövőben kapni fog. Hogv ez így van, hogy nem mi diktáljuk a búza árát. azt lehetett tapasztalni abból, hogy amióta itt a törvényihozó testületben szó van arról- hogy az ilyen gab on aj egyért három pengőt leihet majd kapni, itt a budapesti tőzsdén már lenyomták a gabona árát. (Ellenmondások jobbfelől.) ; Ebből azt kell következtetni, hogy az egész javaslat és a kormány törekvései mind tulajdonképpen csak látszatsegély; a gyakorlati életben be fog bizonyosodni, hogy mondjuk, jóhiszeműen tévedtek az urak; talán egy év múlva rá fognak jönni, hogy amit önök elgondoltak — hogy ennek a javaslatnak alánján fel fogják segíteni az agrárizmust, amely az országban most gyenge lábon áll _ az a fel segítés nem következett be. Hogy mit fognak akkor csinálni, milyen javaslattal fog a kormány egy év múlva jönni, azt fogja-e mondani, hogy hatályon kívül helyezi ezt, vagy pedig, — amire az egyik szakasz I ehetőséget ad — amennyiben ez a három pengő nem lesz elegendő, akkor ezt felemeli: ezt ma még nem tudom, de azt tudom, hogy egy év múlva egészen bizonyosan csalódás fogja önöket érni; ha önök nem akarják majd csinálni a számláiát annak, hogy ebben az évben mennyi volt a haszon ebből kifolyólag, akkor rá fognak jönni, hogy az a cél, amelyet önök látnak, ezen az alapon nem volt elérhető. Az igen t. előadó úr többek között azt mondotta, hogy ebben a javaslatban nincs politika, hanem ez csak gazdasági feljavítás akar lenni. (Ügy van! jobbfelöl.) Ez, sajnos, nincs így. Mert ha jobban kutatjuk a dolgot, ha tanulmányozzuk a javaslatot, akkor a kormány indokolásából is rájövünk arra, hogy nincs így. Az egyik helyen ugyanis az indokolás azt mondja, hogy nem jut előnyhöz tehát az a termelő, aki a földnek csekélysége folytán csak a saját szükségletére szolgáló terményeket állítja elő. Ezt mondja maga a kormány. Mi következik tehát ebből? Éppen ellenkezője annak, amit önök állítanak: az a kisember, akinek nincs eladni való búzája, nem kap semmit, az tovább is úgy vergődhetik az életben, mint eddig. (Pintér László : Elengedjük az adóját!) Elengedik az adót? Azt az adót engeditk el, amelyet úgysem tud megfizetni? Azok pedig, akik eladnak búzát és • kapnak ilyen tervbevett 3 pengőket métermázsánként, abba a helyzetbe jutnak, hogy adójukat meg tudják fizetni. Az állam csinálja tehát a legjobb üzletet. (Szabó István: Es megindulhat \ a közmunka! Akkor lesz munkaalkalom! Saját maguk ellen beszélnek! — Farkas István: Ne beszéljenek közmunkáról! — Malasits Géza: Egy pengő 30 filléres napszámmal! — Farkas István: Közmunkaváltságot fizetnek a földmívesek és természetben is közmunkát végeztetnek velük! Ezt maga nagyon jól tudja, mert a falu panaszolja!) Azt mondja közbeszólásként Sokorópátkai t. képviselőtársam, hogy saját magunk ellen beszélünk. Nem értem, hogy miért beszélnénk saját érdekeink ellen, amikor mi igyekszünk kimutatni, hogy ebből a javaslatból pedig a kisemberre — legyen az városi vagy falusi — semmi haszon nem fog hárulni. (Knna P. András: A jövő majd megmutatja!) Ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, akkor csak azok juthatnak előnyhöz, akiknek már amúgy is van valamijük. Mert ha igaz is az, hogy a viszonyok általában az egész országban olyanok, hogy még a nagybirtokosra, a vállalkozóra, a gyárosra, a gazdára sincsenek olyan idők, amilyeneknek lenni kellene és ők sem tudnak annyit félretenni, amennyit normális viszonyok között félre tudtak enni, ezzel szemben az igaz, hogy azoknak, akik csak a szűkös megélhetést, legfeljebb csak az ennivalót tudják előteremteni, azoknak ilyen rossz, súlyos időkben még sokkal nehezebb a megélhetése, mint azoknak, akik félretenni nem tudnak, de megélni tudnak. Ez az igazság. Ez elől nem lehet elzárkózni és nem lehet azt mondani, hogy ez nincs így. Elsősorban tehát nem az előbbieket kell felsegíteni azért, hogy adójukat meg tudják fizetni, mert ez csak az állam kasszáját fogja megtölteni, de semmi mást nem fog eredményezni. Az igen t. pénzügyminiszter úr költségvetési expozéjában többek között azt mondotta, hogy takarékoskodni fogunk, nem engedi meg, hogy a költségvetés emelkedjék; ez tehát már azt jelenti, hogy takarékoskodni kell. Minden reszortminiszternek kiadta a jelszót, hogy 5?/okai redukálják szükségleteiket, stb., új adók nem lesznek, az adókat nem fogják emelni. Az ember már szinte azt merte remélni, hogy jobb 36*