Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

246 Az országgyűlés képviselőházának tilalom van és nem is alkalmazhatok ügyvédet, még ha akarok is!) Méltóztassanak megengedni, hogy nagyon kifogásoljam azt, . hogy amikor ilyen nyomorult szituációban van a magyar ügyvédi kar és amikor az a helyzet, hogj» törvényeink vannak, amelyeknél fogva, hogyha a fél akarja, minden hatóságnál képviseltetheti magát ügyvéd által, legyen egy olyan hely, ahol a pénzügyőri szemlész úr ki akar egyezni, mert ami biztos, az biztos, és azon az egy helyen ügyvédnek nem szabad megjelennie. (UdVardy János: Nem az ügyvéd érdeke a fontos, hanem a fél érdeke!) En is azt mondom, hogy a fél érdeke az, hogy ügyvéd legyen jelen, mert az a fél megijed, ha megjelenik nála a finánc. (Kuna P. András: Engem már lebuktattak egy párszor Î) En nem hiszem, hogy a t. képviselőtársam egy jövedéki kihágással, vagy pedig egy bűncselekménnyel volna vádolva, valanü olyannal, ami tízezer pengőig terjedhető bírsággal büntettetik, egyedül a saját eszére bízná magát s meg vagyok, róla győződve, hogy nem örülne annak, ha ügyvédtől eltiltanák. En nem ügyvédkényszert akarok, csak azt akarom, hogy ne lehessen valakit eltiltani ügyvédtől akkor, amikor tízezer pengőig terjedhető bírságról van szó, hogy amikor letartóztathatják, házkutatást tarthatnak nála, személyi motozást rendelhetnek el ellene, akkor ügyvéd mehessen oda. Méltóztassanak megengedni, hogy a t. Ház figyelmét kérjem arra, hogy van mód rá, hogy j ezen változtassunk. Tudom, hogy ezen nem f o- i gunk változtatni. (Jánossy Gábor: De fogunk!) Bocsánatot kérek, azért nem fogunk változ- > tatni, amiért a jövedéki rendeleten nem változtatunk. (Jánossy Gábor: De nem alkalmazzák, csendben félre van téve! Most dolgoznak az újon, a régire áll ez!) Az igazságügyminisztérium, amelynek kezdettől fogva az volt a fel- ; fogása, ihogy a jövedéki jendelet helytelen, amelynek az volt a felfogása, hogy helytelen az, hogy itt bírságpénzeken osztozkodnak, már decemberben kidolgozott egy rendelettervezetet , és egy törvényjavaslatot is, amely ezt az egész dolgot megváltoztatta volna. Ma július van és ugyanazok, akik olyan hamar tudnak más rendeleteket kibocsátani, ezeket nem bocsátót- ] ták ki. Méltóztassanak megbocsátani, én nem óhajtok ma tovább foglalkozni ennek a törvény- j javaslatnak szociális részeivel, mert hiszen az : előttem felszólalt t. képviselőtársaim minden részében kimutatták ennek a katasztrófajavas- . latnak a hátrányait, de igenis rá akartam mutatni felszólalásomban a törvényjavaslatnak olyan részére, amelyre senki sem mutatott rá. s amely meggyőződésem szerint olyan bajokat fog előidézni, — ha ezek a szakaszok bennmaradnak a törvényben — amelyeken később maga a kormány sem fog tudni sesiteni, mert nem fog tudni segíteni azon a mohóságon, amellyel az emberek a büntetéspénzeket maguk között fel akarják osztani és nem- fog tudni segíteni azóh a mohóságon, amellyel egyes jövendőbeli ellenőr urak el akarnak helyezkedni. A törvényiavaslatot, minthogy azt szociális szempontból a legsúlyosabban kifogásolom s minthogy olyan rendelkezések vannak benne, amelyek az állampolgárok szabadságát és békéjét súlyosan veszélyeztetik, nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Àz ülést újból megnyitom. 20. ülése 1930 július k-én, pénteken. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Rothensteiri Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Mindazok után a beszédek után, amelyek e törvényjavaslatnál elhangzottak, (Krisztián Imre: Nem kellene többet beszélni.) úgy vélem, hogy kötelességmulasztást követnék el, ha a magam aggályait és kifogásait ez alkalommol szintén nem mondanám el. (Jánossy Gábor: Helyes!) Mindenekelőtt kifogásom van az ellen a mód ellen, amellyel a kormány ezt a törvényjavaslatot a Képviselőház elé hozta. Amikor a törivényhozótestület kapuzárás előtt áll, amikor a Képviselőház minden oldalán azzal számolnak már a képviselők, hogy bekövetkezik a szünet és ezzel befejeződik a parlamentben a munka, a kormány egy olyan törvényjavaslattal áll elő a 12-ik órában, amely messze kiható az egész országra, mind a jelenre, mind pedig a jövőre vonatkozólag és azt moüdja, hogy: ezt a javaslatot pedig, mielőtt a törvényhozótestület szünetre megy, el kell készíteni, el kell intézni ;és pedig úgy, ahogy azt ő kívánja. À kormánynak, amely arra van hivatva, hogy az ország ügyes-bajos dolgait intézze, kell, hogy előrelátással bírjon. Lehetetlen, elképzelhetetlen, hogy a kormány csak most, a tizenkettedik órában vette észre, hogy mi történik a mezőgazdaság terén, hogy mi történik a mezőgazdasági érdekeltségekkel, hogy nem látta előbb, hogy ami ma van, az fokozatosan következett be, hogy fokozatosan süllyedt alá a mezőgazdaság éppúgy, <mint az ipar, a mai borzalmas helyzetbe. Amikor a háború előtt Ausztria-Magyarország még együvé tartozott, a magyar búzának megvolt a biztos fogyasztó piaca. Közös vámterület volt akkor Magyarország és Ausztria (Pintér László: Ma is hajlandók vagyunk megcsinálni- — Zaj a jobboldalon.) és a magyar mezőgazdasági termelésnek volt olyan piaca, amelyre a búza eladása tekintetében egészen biztosan számíthatott. Akkor bizonyos volt a mezőgazdaság arról, hogy az a búza, amelyet termelt, megtalálja az ő fogyasztó piacát; mert el tudta látni a belső fogyasztást, de azonkívül még ki is vitt abból a termésből, amelyet a föld minden évben meghozott. Jött a háború. Magyarország ennek a háborúnak végeredményeként megszerezte önállóságát, elveszítette azonban saját területéből kétharmad részt, elvesztette Auszriát, Ausztriának tartományait, ahová kivitte a búzát. Ennek a rendszernek, amely most már tíz éves. már előbb kellett volna gondoskodnia ( arról, hogy mit kell csinálni, hogy az agrárérdekeltséget ne hagyja elzülleni, hogy az agrárérdekeket továbbra is fejleszthesse és fenntarthassa^Miért nem történt e tekintetben a kormány részéről valami? Tíz évig figyelhete ezt a visszafejlődést, tíz év óta tudja már a kormányzati rendszer és a mai kormány is, hogy ahogy most a dolgok mennek, visszafejlődve, nem mehetnek tovább, ezt meg kell állítani, igyekezni kell ú.i fogyasztó területeket megnyerni. Igaz, hogy kerültek ide kereskedelmi szerződések, barátsági szerződések, Portugáliával. Spanyolországgal és töhb ilyen exotikus országgal, de ezekkel a szerződésekkel nem tudjuk az agrárérdekeket istápolni és felsegíteni. Ha a szomszéd államokkal helyre tudta volna állítani a kormány a ióviszonyt, a baráti viszonyt, akkor lett volna lehetőség arra, hogy a vesztett területeket pótolhassa. Ha a tőszomszéd országokkal igyekezett volna ilyen viszonyt megteremteni,