Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

236 Az országgyűlés képviselőházának Kun Béla: Hacsak a folyó évet nézzük is, lett volna ideje a t. kormánynak, a t. miniszterelnök úrnak és a mezőgazdasági termelés érdekében megteendő sürgős intézkedésekre őt serkentő egységespártnak, hogy ezt a javaslatot április vagy május hónapban idehozhattak volna. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem lehetett!) Miért 1 Hát addig nem jelentkezett Balkányi? Hát nem jelentkezett a berettyóújfalui orthodox zsidó hitközség, amelytől önök, t. egységespárti képviselőtársaim, amint tegnap Esztergályos János t. képviselőtársam bebizonyította, lekopírozták az egész boletta-rendszert? (Zaj jobbfelől.) Mint még rá fogok mutatni, éveken keresztül nemcsak az ellenzéki oldalról, hanem a kormánypárti padokból is felszólalók beszédeiből és kormányttámogató mezőgazdasági szakértőik írásaiból is olvashattuk azt, hogy a mezőgazdasági termelés végválsággal küzd. T. előadónk, Marsehall Ferenc, több felszólalásában, több írásában rámutatott arra, hogy már évekkel ezelőtt itt volt a tizenkettedik óra, hogy a kormány siessen a mezőgazdasági termelés istápolására, feljavítására és segítésére. Miért nem cselekedték ezt meg 1928/29-ben? (Meskó Zoltán: Értse meg már, hogy nem lehetett hamarább! Majd megmagyarázom.) Mint említettem, elismerem a kormány jóravaló szándékát és elismerem a t. miniszterelnök úrnak — mint az előbb hangoztattam — felszólalásában pártjára gyakorolt, szuggesztív hatóerejét. Nem terrorral, hanem meggyőzéssel vette rá t. pártját arra, hogy aholettajavaslat mellé álljanak azok, akik hazaérkezése előtt még- ellene voltaik. (Meskó Zoltán: Az más javaslat volt!) Elnök: Kérem, képviselő úr, már éppen eleget szólt közbe. Méltóztassék most már csendben maradni. (Derültség.) Kun Béla: Ez azonban nem másíthatja meg azt az igazságot, hogy noha a mezőgazdasági termelés megsegítése minden politikai pártálláson és pártérdeken felülálló nemzeti közcél, ez a törvényjavaslat azonban nem eszközli ennek a célnak megvalósítását, nem éri azt el minden jóravaló szándék ellenére sem, s ezt bizonyítani is fogom. Mi legyen azokkal, akiknek nincs eladó búzájuk, vagy kevés eladó búzájuk van? Itt van például Szeged város törvényhatósági közgyűlése. Talán még nem méltóztatnak róla tudni, hogy Szeged a mimap élénk tiltakozását fejezte ki a boletta-ja vasilat törvényerőre emelkedésével szemben és táviratilag jelentette be ezt. (Peidl Gyula: A főispán nem hajtja végre a határozatot!) Felszólalt egy Szűcs Imre nevezetű kisgazda és egy Ábrahám Imre nevű kisgazda is a közgyűlésen, akik csatlakoztak a tiltakozásihoz. (Meskó Zoltán: Az a kisgazda nem olvasta át a javaslatot!) Miért? Azért, mert Szegednek tizenegyezer kisbérlője van, akiknek tíz-tizenöt holdig terjedő bérletük van. Szeged rozstermelő vidék, búzájuk nincs, sőt búzát kellvenniök, eladni való rozsuk sem sok van, tehát ezeken a boletta-j avas lat nem segít, ezért a javaslat helyett sokkal inkább elfogadható lett volna, hogy degresszív alapon méltóztattak volna leszállítani a földadót és azután a megmunkálás alatt lévő földterületek holdjához arányítva degresszív alapon méltóztattak volna termelési segélyt adni, ami kilenc millió művelés alatt álló hold földet átlag 5 pengőjével számítva az országban, 45 millió pengőt jelentett volna. (Egy hang a középen: Akkor meg az lett volna a baj! — Ügy van!) Az általam előbb említett előnyökön kívül, amelyek részben a zölduzsora letörésére, az U20. ülése 1930 július k-én, pénteken, : ingó jelzálog biztosítására és a fedezetlen határidőüzlet kilengéseinek és csapongásainak megakadályozására vonatkoztak, a javaslatnak feltétlenül megfogható, fix eredménye az, hogy a segéd nélkül dolgozó kisiparosok adóját elengedi. Én azonban, aki egyúttal ipartestületi elnök is vagyok a mellett, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úrnál együtt a 138.000 katasztrális holdat kitevő nagy vásárhelyi agrár érdekeltséget képviselem, tudom, hogy nagyon sok olyan kisiparos is van, akik ugyan segéddel dolgoznak, de még rosszabb helyzetben vannak, mint lakik segéd nélkül dolgoznak. (Rothenstein Mór: Vannak, olyanok, akiknek nincs mindig segédjük!) Ügy van! Tudj a Meskó Zoltán képviselőtársam, hogy hol vonják meg itt a határt, hogy kiket segítsenek, melyiket szeressék, feit fognak segéllyel ellátni és kinek nem adnak semmit'? Azt mondja a javaslat, hoogy a törpebirtokosok bizonyos részének adnak segítséget, ha marad az alapban erre fedezet. Ha nem marad fedezet, t. képviselőtársam, akkor mi lesz? Hiszen akkor ez csak ígéret, amelyet minden jóakarata ellenére sem fog tudni a kormány beváltani. Ezekuitán én nem azért, mert az ipartestületek az egész országban a bolettajavaslatok ellen, a boletta rendszeresítése ellen állást foglaltak, nem azért, mert így bizonyos etikai nyomásnak lehetnék kitéve, hanem tisztán azért, mert lelkiismereti meggyőződésem az, hogy a ránk tornyosuló mezőgazdasági válságon a boletta bevezetése nem segít, a törvényjavaslat erre vonatkozó tételét nem fogadhatom el. De elvártam volna, — ne méltóztassék ráolvasásnak venni — hogy a keresztény gazdasági párt részéről, amelynek tagjai a kormányt támogatják, történjek legalább egy felszólalás arra vonatkozólag, hogy pártolják-e ezt a javaslatot is, vagy oedig elítélik? (Felkiáltás: Majd szavazni fognak! — Zaj.) Nem az a kérdés, hogy megszavazzák-e |. képviselőtársaim, vagy, amikor a többség feláll, ülve maradnak-e, (Zaj.) hanem az a kérdés, — ne méltóztassék személyi ráolvasásnak venni, de arra kíváncsi az ország közvéleménye — (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk! Ügy van! Igaza van!) hogy helyeslik-e a törvényt, vagy sem, támogatják-e a kormányt a boletta megszavazásával, vagy pedig tiltakoznak-e ellene, igen vagy nem? Vallják-e azt, hogy azokat a rétegeket, amelyeket a keresztény hit és a magyar nemzeti állameszme érdekében éppúgy képviselnek, mint én, azokat a fogyasztó rétegeket a boletta-j avaslat sújtja és a termelőosztályokat egymással szembeállítja, tehát azt a nagy összhangot, amelynek meg kell lennie, bármilyen káros következményei is legyenek a boletta-j avaslatnak, s amely összhangot őriznünk kell, hogy ne legyenek válaszfalak foglalkozási ágak szerint magyar ember és magyar ember között, bármilyen nagyok is az esetleg felmerülhető ellentétek, amelyek ebből a javaslatból fakadnak, ezt az összhangot ők is veszélyeztetve látják és ezeknek az ellentéteknek eloszlatására, kiküszöbölésére miért nem hallatják itt nézetüket és legalább egy vezérszónokkal miért nem vettek részt a vitában? Ez elemi parlamentáris kötelességük lett volna! (Ügy van! Ügy van!) Engem, — mint említem — aki egy nagy agrárvidéket képviselek, felment minden felelősségrevonás alól annak kinyilvánítása, hogy a javaslat általam előbb említett jó pontozataitól eltekintve, magával a. boletta-rendszerrel szemben merev ellenzéki álláspontom vagyok. En csak lelkiismeretemre hallgatok (Jánossy