Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

Az országgyűlés képviselőházának 420. ülése 1930 július U-én, pénteken. 235 Urbanics Kálmán jegyző: Kun Béla! (Egy hang jobbfelol: Ez jó beszéd lesz! — Felkiáltások: Halljuk! Halljuk! — Fábián Béla: Miért ez az izgalom 1) Kun Béla: T. Képviselőház! (Zaj és felkiáltások a jobbotdalon: Jó beszéd lesz! — Halljuk! Halljuk!) Nem tudom, miért van t. túloidan képviselő társami részéről ez az ujjongás, annak tudatában, hogy én felszólalok a Javaslattal szemben. (Zaj. — Elnök csenget) ügy gondolom, titkon talán t. egységetspárti képviselőtársaim velem együtt éreznek abban, (Csontos Imre: Még nyiltan is! — Zaj.) hogy nem nagyon javaljáJk ezt a javaslatot elfogadásra. Mindenekelőtt megemlítem azokat az intézkedéseket, amelyeket a javaslatban magam is elfogadok. Elfogadom azokat, amelyek a zölduzsora megszüntetésére, a fedezetlen határidőüzlettel kapcsolatban történhető visszaéléseknek és bűnös eseteknek lenyesésére és inegakadlályozására vonatkoznak. Hasonlóképpen helyeslem a gazdák segítségére jövő ingó jelzáloghitel megalapozását. Ezeket magam Ls elfogadom. Ami azonban a bolettát illeti, ezt már nem fogadhatom el. Én azon a nézeten vagyok . . . (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Képviselő urak, csendet kérek. Külön parlamentet ne tessék tartani. Tessék csendben maradni. Kun Béla: ... hogy a mezőgazdasági termelés az egész magyar gazdasági élet alapja, a (mezőgazdasági termelésen segíteni kell és ezt tegyük meg minden politika kikapcsolásával, együttes akarattal. Ennek dacára az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem fogadhatom el olyannak, amely ezt a célt megoldja, minden jóakaratú szándék mellett sem, bár ezt elismerem, hiszen a kormány nem lehetett olyan bohó, hogy rosszat akarjon ezzel a törvényjavaslattal saját magával szemben a nemsokára bekövetkező képviselőválasztások előtt, mert t. képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy ezek a képviselőválasztások, ha alkotmányos módon fognak lefolyni, az egységespárt sorait egyébként is meg fogják ritkítani, (Zaj a jobboldalon. — Farkas István: ök azt hiszik, hogy azért kapnak mandátumot, mert ezt megszavazzák!) még hozzá a legutóbbi költségvetési vita alkalmával, mely a válaGztásokat megelőzőleg szemünk előtt és füleink hallatára lefolyt, — tartozom kijelenteni — t. egységes párti képviselőtársaimnak igen gyér részvétele mutatkozott. A kormánynak tehát nem lehet az a gondolkozásában, hogy ezzel a javaslattal eminenter r a t nagybirtokosok érdekét szolgálja, noha másrészről tagadhatatlan az is, hogy akinek több földje van, akinek több eladó búzája van, annak ez a javaslat minden vitatkozás kizárásával és ellenmondást nem tűrő módon megállapíthatóan többet nyújt kedvezmények alakjában. (Jánossy Gábor: A rizikója is több!) Akinek nincs sok eladó búzája, vagy rozsa, annak csak az a sovány vigasztalás jut, amely már éveken keresztül ékesen kíséri a kormány működését, hogy jön még jobb idő is a magyarra. A kormány sokat ígér, sokat akar cselekedni. Hogy az Ígéretekből mi válik valóra és mit nem^ fog megcselekedni, amit igért, az egészen más lapra tartozik. Reflektálva előttem felszólalt t. képviselőtársam beszédére, tartozom kijelenteni, hogy szerintem is nemcsak a mezőgazdasági szesztermeléssel foglalkozók anyagi helyzetének javítása, hanem általában mindazok jobb sorsának előmozdítása, aMk állattenyésztéssel, szőlőtermeléssel, .gyümölcstermeléssel foglalkoznak, vagyis belterjes gazdálkodást űznek, egyaránt kell, hogy súlyos és nagy lelkiismereti feladatunk legyen. T. Képviselőház! Ezek után felteszem a kérdést, vájjon ez a javaslat megnyugtatást ad-e, ha nem is nagy általánosságban és nem is az összes részletekbe belemélyedően, de reményt kelt-e fel arra nézve, hogy ezeknek a mezőgazdasági, gyümölcstermelési, szőlőtermelési és állattenyésztési foglalkozást űző néprétegeknek sorsában, jobb jövőjüknek előmozdítására komolyan történni fog valami és hogy megnyugtatást ad-e ez a javaslat arra, hogy az ígéreteket csakugyan tettek fogják követni. A javaslatban nem sok van erre vonatkozóan, mert tisztán a búza- és rozstermeléssel foglalkozók igényeit és az állammal, a kormányzattal szemben felmerülő kívánságait látszat szerint kielégítő, bizonvos módozatok előírásával és számbavételével ad lehetőséget arra nézve, hogy a mezőgazdasági, az őstermelési foglalkozás sikeresebben folytattassék. Hát kérdezem, hova lett mindaz, ami az első javaslat gerince volt, kezdve a hárompengős bolettától a nyolepengős bolettáig terjedő kísérletezésig, a különböző sok változaton át? S amikor ezt törölték, — mert élénk, nagy tiltakozás merült fel a t. egységespárt soraiban ezzel szemben — azután jött az őrlés jegy. Es amikor ezektől megszabadíttatott a törvényjavaslat, hát miért fogadták el azt t. képviselőtársaim? Erről hosszasan lehetne beszélni. Nem vagyok azon az állásponton, hogy a miniszterelnök úr felszólalására, terror hatása alatt cselekedték meg, t. képviselőtársaim, hogy változtattak az álláspontjukon. Ott voltam azon az együttes bizottsáigi gyűlésen és tartozom kijelenteni, bár ellenzéki állásponton vagyok, hogy ott a miniszterelnök úr olyan szuggeráló hatású bestédben kelt síkra a bolettarendszer védehïre mellett, hogy még azokat az aggódákat, tiltakozókat is, akik az egységespárt sorából nemcsak az őrlési jegy, hanem általaiban a boletta-rendszer ellen tiltakoztak, meggyőzte. A miniszterelnök úr beszédét szenvtelen hangon kezdte, — nem sértésképpen mondom — olyan fahangon kezdte, azután úgy belemelegedett, hogy hatással mondta, mondta tovább és végre arra a konklúzióra jutott, hogy aki álláspontját nem teszi magáévá és a különböző fogyasztási területeken keresztül, a mais foglalkozási ágat űzők megterhelésén keresztül az állam segítségével nem veszi igénybe azt a módozatot, amelyet a kormányzat a mezőgazdaság felsegítésére nyújt, voltaképpen a mezőgazdasági termelés ellen nyilatkozik és menjen haza a falujába. Meggyőzte és nem terrorizálta egységes párti t. képviselőtársaimat a miniszterelnök úr. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az az igazság, amelyet a t. miniszterelnök úr önmagának is beszuggerált, a tényleges igazság volna a látszat-igazság helyett és azok az érveik, amelyeket mi a javaslattal szemben ellenzéki oldalról joggal felhozhatunk, veszíthetnének a maguk erejéből. Én ezzel kapcsolatban a tizenkétárás ülések bevezetését valóságos statáriumnak tartom a képviselői szólásszabadsággal és véleménynyilvánítással szemiben. Hát kit^ terhel a felelősség azért, hogy 12 órás ülést (kértek az urak? Az ellenzéket, vagy pedig a t. egységespártot és kormányzati rendszert? (Egy hang a jobboldalon: Az ellenzéket! — Zaj.) Elnök: A képviselő urakat újból figyelmeztetem, hogy maradjanak csendbén, mert a za jongás miatt nem lehet a szónok beszédét érteni.