Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

mm Àz országgyűlés képviselőházának 420. ülése 1930 július 4-én, pénteken. 233 Beszéljünk csak annak a csizmának és búzának áráról, mert itt is nagy bűnei vannak a kormánynak, hogy a csizma és a búza ára között ilyen nagy differencia lett. A csizma ára és a búza ára között levő ez a differencia éppen a kormány intézkedéséből származik, mert a városi foglalkozási ágak túlságosan meg vannak adóztatva. Nem tudja-e, nem ismeri-e el minden kisgazda, az előadó úrtól kezdve végig, hogy noha a csizma drágább, a csizmadiák tönkremennek, mert a kisiparosok általában tönkremennek. Azért mennek-e tönkre, mert a búza ára leszállott és a csizma ára felfelé ment? Nem, uraim, azért mennek tönkre, mert közgazdasági életünkben olyan változáson ment keresztül a termelés megdrágítása, hogy az nem a munkabérekben, hanem a közterhekben, az állami adókban és a kar téliekben jelentkezik. Igenis a kormány az, amely a kartelleket — hogy úgy mondjam — dühöngeni hagyta, mert soha a pénznek, a kartellnek olyan jó világa nem volt, mint ebben a 10 éves korszakban. Soha annyi pénzt nem kerestek, mint ebben a keresztény-keresztyén kurzusban, amikor a kapitalizmus ellen beszéltek és maguk gründoltak intézményeket. Maradjunk csak .a csizmánál. A gazdák éppen úgy tudják, mint a bőrrel foglalkozó iparosok, hogy a bőripar, a nyersbőr és a készbőr értékesítése egy és ugyanazon kartell kezében van, amely tagadja, hogy kartell, de van neki beszerzési irodája. Ez ia kartell három cégből áll: a Wolfner, a Mauthner és a Machlup cégből. Ez a három cég az, amely Magyarországon a nyersbőr és a készbőr értékesítését kezében tartja. Ennek a Wolfner cégnek olyan privilegizált szerződése van á'z állammal, hogy azt hiszem, Európában nincs olyan vállalat, amelyiknek valamelyik állammal ilyen kedvező, jó szerződése volna. Es ezt iá szerződést az ellenforradalom legégetőbb korszakában, azt hiszem, 1922-ben, vagy 1923-ban kötötték meg 10, vagy 15 esztendőre. Ez a Wolfner cég az, amely termel, és a Wolfner cég drágítja meg a bőrneműeket. A Wolfner cég kívánságára emelték egyes bŐrneműek vámját olyan magasra, amilyen most, mert ezeket nem akarta gyártani, nem akart ezekre tőkét befektetni, mert így is kitűnő, nagyszerű üzleteket csinál ebben a keretben. Ha beszélünk a csizma és a búza ária közötti különbségről, akkor tessék mindig a Wolfner— Mauthner bőrkartelire gondolni, amely igenis kizsákmányolja a közönséget a nyersbőrön, a készbőrön, és a készbőr előállításánál kizsákmányolja a munkásságot, mert a legrosszabb béreket fizeti. Ezt az urak teszik lehetővé, mert nem mernek hozzányúlni, mert Wolfnernek és ezeknek a kartelleknek olyan összeköttetései vannak a minisztériumokkal, (Györki Imre: Lefogják a kezüket a minisztereknek!) hogy ezek mindent keresztülvisznek, amit jónak látnak. (Elnök csenget. — Kabók Lajos: Kasza, kapa miért drága? A Rimánál éhbérért dolgoznak a munkások!) Elnök: Kabók képviselő úr mindig akkor szól közibe, amikor az elnök nyilatkozatot Mvántenni. Farkas István képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy kijelentéseiben rejtett gyanúsítás foglaltatik. Ezért a képviselő urat rendreutasítom. (Györki Imre: Ki fogjia le a földmívelésügyi miniszter, úr kezét?) Csendet kérek, képviselő úr! Farkas István: T. Ház! Mi a gabonajegy dolga ellen harcolunk és küzdünk, r ennek a törvényjavaslatnak első rendelkezései ellen, mert hiszen azt, hogy az uzsorát le akarják törni, a zöldhitelt le akarják törni, nagyon szívesen látjuk, mert mi minden uzsorának természetszerűen ellenségei vagyunk. Azt hisszük azonban, hogy ehhez a kérdéshez is balkézzel nyúlnak hozzá, mert hiszen a magántulajdon rendszerén felépült politika nem igen nyúlhat bele ebbe a kérdésibe. A kar téliekhez is azért nem nyúlnak, mert nem mernek, nem tud'aák hozzányúlni. Lefogják a kezüket, nem lehet hozzányúlniuk; ez lehetetlenség volna, hiszen abban a pillanatban önmaguk ellen dolgoznak. Tudom, hogy az a kartelltörvény lehetőséget fog rfyujtani arra, hogy továbbra is legyenek kartellek, ringek és nagy gazdasági egységek, mert azt mondják önök, hogy ez a kapitalizmusnak magasabb fejlődési formája. Ügy vagyunk ezzel a börzejátékkal is. Nem mi játszunk, nem mi akarunk játszani, hiszen mi ellenségei vagyunk minden improduktív keresetnek, tehát minden uzsorának, mi azon vagyunk, hogy minden improduktíiv keresetnek, tehát minden uzsorának, mi azon vagyunk, hogy minden improduktív kereset lehetősége kiküszöböltessék a társadalmi és gazdasági életből. Mi mondjuk azt, hogy csak produktív munkának legyen alapja és jövője, ennek legyen értéke és biztosíttassék értékesítésének lehetősége, ne pedig a könnyelmű spekulációnak. De a mai társadalmi rendszernek, a magántulajdon rendszerén felépülő berendezkedésnek ez természetes következménye. Nem tudnak ehhez az urak hozzányúlni, nagyképűség azt állítani, hogy az urak tudnak valamit csinálni ebben a kérdésben. Nem tudhatnak, mert abban a pillanatban, amint önök áttérnek a kötött gazdálkodásra, tovább kell menniök ezen a téren. En tiltakozom az ilyen kötött gazdálkodás ellen. Igenis bele kell avakozni a gazdasági életbe, de nem így. Bele lehet avatkozni, hiszen az urak nyújtanak példát arra, hogy bele kell avatkozni, sőt nyújtanak példát arra egy másik osztálynak, sőt bizonyos fokig a bolsevizmust igazolják a maguk e fajta rendszerével. Elnök: Képviselő urat ezért a sértő gyanúsításért rendreutasítom. Farkas István; Nem gyanúsítok, Magyarországon megtörtént ez is. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ne tessék vitatkozni az elnökkel. Farkas István: Vagy állnak az urak a magántulajdon rendszere alapján, s akkor nem lehet beleavatkozni a gazdasági életbe, akkor szabad folyást kell engedni a gazdasági életnek, vagy pedig nem állnak énnek az alapján s akkor nem úgy kell beavatkozni a gazdasági életbe, hogy az egyik osztályt, a szegény osztályt -megadóztassuk a gazdag osztály javára. Akkor indokoltabb az, hogy általában egyetemlegesen a társadalom általános érdekeinek elgondolása alapján aiv átkozzunk bele a gazdasági életbe. A szociális viszonyok szempontiából való állami beavatkozás indokolt, de u nagy vagyonok és főleg a feudalizmus fenntartása érdekében történő gazdasági beavatkozás nem indokolt. A feudalisztikus termelési forma a mezőgazdaságban lejárta magát, és furcsa egy^ állapot lesz az, hogy itt mi a szemtermelésbe avatkozunk bele. Nem látják az urak azt, hogy most önmaguk hintik el egy bekövetkezendő nagy gazdasági baj alapjait, vagy legalább is ennek a meglévő mezőgazdaságig bajnak okozóját tovább fogják istápolni és támogatni, hogy fennmaradhasson? Mi célszerűség van ebben? Felesleges gabonánk van, nem tudjuk