Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

Az országgyűlés képviselőházának 420. ülése 1930 július 4-én, pénteken. 231 azt kellett yolna-e csinálnia, hogy a magyar mezőgazdasági termények piacait, a magyar ipari termékek piacait biztosítsa^ Egyikre nézve sem tett semminemű intézkedést a kormány. (Ellenmondások jobbfelől.) En emlékszem nagyon jól az első nemzetgyűlésre, emlékszem' nagyon jól a második nemzetgyűlésre, amikor már itt voltunk: akkor mi követeltük itt azt, hogy tessék a kormánynak a kisentente-tel- az összeköttetést keresni, mert Magyarország gazdasági érdekei ezt megkövetelik. Hivatkoztunk itt arra, hogy a magyar mezőgazdaság piacait Ausztriában és Cseh-Szlovákiában lehet biztosítani, hivatkoztunk arra, hogy a magyar ipar piacát Jugoszláviában, Romániában lehet biztosítani; statisztikai adatokra hivatkoztunk, hogy magyar gyártmányokat szállítanak a keleti államokba és megvan a mód arra, hogy mezőgazdasági terményeket szállíthassunk a szomszéd államokba. Nem: akkor a kormány foghegyről beszélt, ajkkor a kormány azt mondotta: nem állunk szóba velük, megvárjuk, míg azok jönnek. EK nem politika. Ez lehet dac, lehet gőg, lehet látszat valami, de nem volt az a gyakorlati politika, amely biztosította volna a magyar termékek piacát s amely lehetővé tette volna, hogy ne kelljen leépülni iparunknak s ne kelljen tönkremenni a mezőgazdaságnak. Nem ez történt. A kormány akkor is Mussolinin keresztül kereste a gazdasági kapcsolatokat, Mussolinin keresztül kereste a politikai sikereket, (Egy hang a jobboldalon: Ez fáj!) amivel csak önmaga ellen zúdította, lázította és ingerelte a kisentent-et és önmaga zárta el az útját annak, hogy a magyar mezőgazdaságnak és az ipari termékeiknek nagyobb terület álljon rendelkezésre. (Simon András: Szóval nagyszerű államok a kisentente államok.) Magyarországra is azt mondják, hogy nagyszerű kis állam, néldául Franciaországban, meg Angliában. Akármit mondhat róla a képviselő úr, azért az nem lesz más, mint amilyen. De a helyzet tényleg az, hogy mindenki előtt nyilvánvaló volt a régi monarchia viszonyaiból kifolyólag, hogy az a terület, amely azelőtt Magyarországnak rendelkezésére állott, most is rendelkezésére áll. (Simon András: Most emeltek vámot!) Tudjuk azt is, hogy Romániából és Jugoszláviából azóta szorultak Iki a magyar ipari termékek, mióta ez a kormány uralmon van. (Ellenmondások a jobboldalon.) 1921-ben, 1922-ben és 1924-ben is sokkal nagyobb volt az ipari kivitelünk Romániába és Jugoszláviába, mint ma. (Jánossy Gábor tagadólag int.) Ne intsen le a képviselő úr, mert ezt nem lehet leintéssel elintézni; végtére statisztikai adatok is vannak, eat nem lehet kézlegyintéssel elintézni, mert ezek tények, ezek valóságok^ amelyek csak azért állottak elő, mert a kormány helytelen politikát csinált. Nyilvánvaló, hogy ennek a politikának következtében a mezőgazdasági válságnak előreláthatóan be kellett következnie. (Jánossy Gábor: Azért legyintettem, mert az utódállamok gazdaságilag elzárkóztak előlünk! Nem rajtunk múlt! Úgyis tetszik tudni!) Volt idő már az első nemzetgyűlésen is. (Jánossy Gábor: Tudom én, miért legyintettem!) amikor velük az összeköttetést fel lehetett volna venni e téren, s hogy ez nem következett be, ez a kormány hibája. Végtére, ha valaki tíz esztendeig uralmon van, annak valamit csinálni is kell. (Jánossy Gábor: Csinált is!) Láttuk, hogy csinált. Csinálta azt, hogy a szanáláson keresztül elértünk oda, hogy ma már ott tart Magyarország, hogyha segtíeni akar a leggazdagabb és legvagyonosabb osztályon, akkor meg kell adóztatni a legszegényebb osztályt a gazdagok javára. Ez a tíz esztendő mérlege. (Szabóky Jenő: Maga sem hisz el ilyet!) Ez így van képviselő úr, ön is elhiszi és tudja ön is, amint én, csak önnek nem szabad megmondania és mást kell csinálnia. (Zaj a jobboldalon. — Peidl Gyula: A képviselő urak ne izguljanak!) i Elnök: Csendet kérek, képviselő ufak, minden oldalon. Farkas" István: Csak a szanálásig, csak 1924-ig kell viszamenni, amely időtől kezdve a mezőgazdasági válság kezd kiindulni, és nyilvánvaló, hogy az a piac, azok a területek, amelyek azelőtt a mezőgazdaság rendelkezésére állottak, itt voltak a szomszédban és azokat meg kellett volna tartani. T. Képviselőház! Az előadó úr arra hivatkozott, hogy Németországban demokratikus kormány van, és az a demokratikus kormány kénytelen — sőt még a szociáldemokratapártok is kénytelenek — védelmet nyújtani az ottani mezőgazdaságnak. Nagy differencia van Magyarország és Németország mezőgazdasági berendezkedése között. Először is Németország bevitelre szorul, nálunk pedig felesleg van, náluk hiány van, és ez igen lényeges, nagyon lényeges differencia. Ne felejtsék el azt sem, hogy Németország nem^ egyoldalúlag kezelte ezt a kérdést. Itt kell rámutatnom arra, hogy Németországban a mezőgazdaság felsegítése kapcsolatos az ottani demokratikus állami berendezkedéssel. Nem kell másra hivatkoznom, mint arra, hogy amíg itt a nagybirtokosok, tehát a nagygazdák fognak majd bolettát kapni, addig a mezőgazdasági munkásság bérei a nagy mezőgazdasági munkanélküliség következtében állandóan süllyednek. Annyira süllyed f ez a bér, — önök nem hiszik el, nem is fogják elhinni, amit saját szemeimmel láttam, amidőn a csongrádi piacon aratásra alkusznak — hogy egymásra licitálnak az emberek azért, hogy valami csekélyke kis keresethez jussanak. Ha valamelyiknek 3 pengőt ígérnek, a másik 2 pengőért megy el, hogy valami keresethez jusson. Az igen t. előadó úr Németországra hivatkozott. Bizonyára tudni fogja, hogy a németországi mezőgazdasági munkásságnak szabad szervezkedési lehetősége van s nem kevesebb tagja van a, szociáldemokratapárthoz tartozó németországi mezőgazdasági munkásszervezetnek, mint 2*5 millió. 2*5 millió mezőgazdasági munkás van megszervezve Németországban szociáldemokrata alapon, s kollektív szerződéseket köt a mezőgazdaságban. Képzeljék el önök, hogy ez a Németország, amely védi a mezőgazdaságot, de gondoskodik ennek szociális védeleméről is, lehetővé teszi azt, hogy 2'5 millió mezőgazdasági munkás meg legyen organizálva. 10

1 autó áll a szövetség központjának rendelkezésére és ezzekel mennek oda a központi tisztviselők, ahol valami baj van, ha egyeztetni és tárgyalni kell. Nyilvánvaló, hogy Németország védi a mezőgazdasági érdekeket, de* védi a mezőgazdasági népesség érdekeit is, mert lehetővé teszi a nép számára, hogy erőtényező legyen, úgy mint a gazda, úgy mint a munkáltató, és lehetővé teszi számára, hogy a maga érdekeit megvédje. Más a helyzet tehát Németországban, mint nálunk. De továbbmegyek. Azt mondják, Németországban leépítik az ipart, a munkabért. Németországban azonban üzemtanácsok vannak, a munkások beleszólnak a bérfelemelésbe^ és a bérleszállításba s abba, hogyha egy gépet bevezetnek, az milyen viszonylatot teremt a 34*