Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

214 Az országgyűlés képviselőházának Ul a kormánytól azt, hogy jöjjön ide valami javaslattal, hogy a termelőközönségen segítsen. Előjött a javaslattal. A javaslatnak azt az oldalát, amely nagyon sérelmes és sok zaklatásra adott volna okot, lenyestük, határozottan ellentétbe helyezkedtünk a kormánnyal és vegyék tudomásul, hogy nem is szavaztuk volna meg, ha a kor many elnök úr vissza nem vonta volna. (Ügy van! Ügy van! a Jobboldalon, — Peidl Gyula: Marad a kenyérdrágítás.) Senkinek sincs szándékában a kenyérdrágítás. (Bárdos Ferenc: Akkor nem olvasta el a javaslatot! — Peidl Gyula: Nem a szándék a fontos, hanem a hatás.) Mi, a termelőosztály, az ipari termékek árát a vámvédelem ideje alatt esztendők hosszú során keresztül fizettük, tűrtük az iparvédelem érdekében népünknek majdnem meztelenné való vetkőztetését, hogy ne mondhassák önök, hogy mi az ipar ellen megyünk. És mi lett ennek a következménye? Nemcsak mi termelők buktunk meg, hanem megbuktak a kisiparosok is. (Bárdos Ferenc: Azok már régen megbuktak!) így állunk. Nem a maguk kis osztályától akarjuk elvenni, amit a gazdáknak adunk. (Peidl Gyula: Halljuk, kitől veszik el?) A kenyér árának, a liszt arának szabályozása olyan kötelessége a kormánynak, mint amilyen kötelessége volt a javaslattal előjönni. (Peidl Gyula: Kitől vesznek el és kinek adják?) Nem szabad megtűrnünk, hogy ez a propaganda az utcára és azután csendőrszurony elé juttassa a népet. Ez senkinek sem érdeke, akinek pedig az

: érdeke, az nem méltó erre a helyre. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Ügy nem lehet képviselősködni egy országban, hogy kihasználjuk az egyik vagy másik szerencsétlen osztály nyomorát. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Csak együtt boldogulhatunk. Nem segít a bajon az a bőbeszédűség, amelyet tegnap éjszaka és ma hallottunk. Mindnyájunknak csak egy kötelességünk van. Adjanak az uraik jobb javaslatot, mint a kormányé, meghajlunk előtte, csak jobb legyen. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi is szívesen vettük volna, ha a kormány jobbal tudott volna jönni, ha másképpen tudta volna megcsinálni. De nem lehet most azt várni tőlem, kisgazdaképviselőtől, hogy azt mondjam a kormánynak: nem fogadom el javaslatodat, annak ellenére, hogy a fajtám búza árát akarja biztosítani, ha ugyan tudja. Azt várnák tőlem a képviselő uraik, hogy nekimenjek annak a termelőosztálynak, amelyet a búzaár letörése határozottan a tönk szélére juttatott? Engedelmet kérek, amennyire nekem kötelességem, annyira az uraknak is kötelessége segíteni a termelőosztályon, mert higyjék el nekem, ha kifárasztjuk a termelőközönséget a haszontalan kínlódással, a haszontalan termeléssel, egyszer majd behúzza a pitvarajtót és akkor majd mindnyájan megállunk, éhezhetünk, akkor lesz csak igazi munkátlanság. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ne uszítsuk egymásra az embereket, nincs szükség erre. Itt becsületes munkára van szükség. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha ez a javaslat nem jó, tessék jobbat ajánlani, másodszor mondom. Gaal Gaston képviselő úr beszédével is kívánok egy kicsit foglalkozni.. Elismerem az ő tehetségét, elismerem azt a puritánságát, amelylyel itt köztünk viselkedik. Gaal Gaston képviselő úr bűnnek tartja, elítélendőnek tartja, hogy majd a magyar paraszt, vagy a magyar gazda a bolettával meg tudja fizetni az adót. Ha ez megjön, ha ezt megnyeri a magyar termelőtársadalom, akkor tegye össze a kezét, 9. ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. mert akkor nem vádaskodás illeti a kormányt. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) Hogy^ az egész ország magyarsága határozottan hátra van • az adójával, az ' tökéletesen igaz. Minden városnál a takarékpénztárból hordják ki a pénzt, mert nem tud fizetni a magyar. Hogvan gondolják az urak? Egy esztendőben a magyar paraszt csak egyszer arat! A múlt esztendőben pedig a fagy elseperte Magyarország termésének felét. Ebből a semmiből gazdálkodjék egy esztendeig? Vegyék figyelembe az urak az 50 holdas, vagy 100 holdas birtokos helveztét, amikor nem terem búzája s a tengerijét, vagy árpáját 9 pengőért veszik meg, a disznót pedig, amelynek kilóját maguk 4 oengőért veszik meg, kilónként egy pengőért kell odaadnia. Ezt nem látják meg? Ezért ítélem

1 el magukat. Ne minket büntessenek, akik ártatlanok vagyunk ebben a dologban. Mi is szenvedő alanyai vagyunk annak a közvetítő kereskedelemnek, amely alulról minket pumpol, felülről meg a maguk nénét pumpolja. (Zaj a szélsőbáloldalon

% — Bárdos Ferenc: Más a kisgazda és más az egységespárti képviselő! A kisgazda szenved, de önök nem szenvednek! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) En csak azt kérem az uraktól: lássák meg a baj alapját. Miért beszélek én maguknak, budapesti képviselőknek? Azért beszélek, hogy ostorozzák Budapesten azt a közigazgatást, amely ezt eltűri. Mert ez a helyzet. Az egész ország népe alá van vetve ennek a dolognak. Ha nincs kivitelünk, arról nem tehet a kormány, mert nem győzheti le a győztes államokat, nem bír velük, nem parancsolhatunk nekik, gyengék vagyunk, körül vagyunk zárva. Ismerjük be a szerencsétlenségünket, de idebenn egymást ne aknázzuk ki. Itt mindnyájunknak egy a kötelessége. (Ügy van! jobbfelől.) Higyjék meg nekem, ha a termelés nem fejlődik, ha a kormány most nem segít vagy adóelengedéssel, vagy másképpen, akkor nagy bajba nut az ország. Amikor a tisztviselői fizetésekről, vagy más kiadásokról van szó, akkor maguk vannak elől a követelésekben, de maguk nem kérdik, hogy: honnan fizetsz, paraszt, miből fizeted az adót? Ebbe a témába is belehozták a hadikölcsönváltság megtérítését. Uramisten, rendjén van minden igazság, de az a kérdés: miből, kiből, honnan fizessük? Meg vagyunk rakodva adóssággal. Mi kunyerálunk a pénzügyminiszternek, hogv teremtsen vahahonnan pénzt, mert a magas kamatláb, a bankokárcia megöli a gazdát. Nagyobb részük adóssággal küzd, licitálják a gazda birtokát és ha csak a földmívelési kormány meg nem váltja, dobra kerül a 20—50—100—150 holdas kisgazda birtoka, mert nem tudja fizetni az adósságát. Ilyen viszonyok között, kedves képviselőtársaim, nem az a kötelességünk egymással szemben, hogy egymást bántsuk, hanem, hogy egymást megbecsüljük. # (Rothenstein Mór: Láttuk az imént! — Zaj jobbfelől.) Elnök: Képviselő úr, Csontos képviselő úrban megvolt az a férfias bátorság, hogy bocsánatot kért a Háztól. Ezt méltóztassék honorálni. (Helyeslés a jobboldalon. — Peidl Gyula: Csoda

% hogy nem kerülünk a mentelmi bizottság elé! — Zaj.) Csontos Imre: Mit akarunk ezzel a javaslattal elérni, ha ugyan sikerül? Én mint képviselő, egyike vagyok azoknak, akik a kormányt szutytyongattuk, szinte követeltük, hogy hozzon valamit. Mi is aggódunk a miatt, ami miatt Gaal