Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-419
Az országgyűlés képviselőházának 419. ülése 1930 július 3-an, csütörtökön. 2Í5 Gaston képviselő úr aggódik, vájjon az a megbízott testület, az a búzabevásárló csoport nem nyomja-e le a búza árát és a 3 pengőt, amelyet most megszabunk itt a törvényben, majd nem a termelő kapja, hanem elveszik tőle. Mi is aggódunk ezen, de előre belelátni a lelkületükbe nem lehet, hogy mit tesznek velünk. Be kell várni, nincs más mit tenni. Ha azok az urak, akikre az állam ezeket a bevásárlásokat bízza, visszaélnek ennek a nemzetnek a jóságával, akkor lesz nekünk a kötelességünk fellépni. (Bárdos Ferenc: Akkor már későn lesz!) Az igaz, hogy akkor az uraknak megint alkalmuk lesz így beszélni: megmondottuk, hogy ne menjetek bele. Elég lesz nekünk ezt az ódiumot viselni, elég lesz ezt az ódiumot az országgal szemben vállalni; most az a fontos, íhogy nincs más utunk, mint megtenni ezeket az intézkedéseket, hogy valahogyan segítsünk. Én megmondom a magamét: Ha idáig nem mentünk volna el, megelégedtem volna azzal is, ha a raktárrrendszert beállítottuk volna, de Sándor Pálék olyan abrichtolástól féltek, hogy a kisgazdatársadalom behányja a búzáját a közraktárba és nem adja el. Ez pedig mit jelent? A közraktárakba száz és ezer kisgazda hozza össze a termését. Különben maguk nem ismerik jól ezt a témát, erről nem beszélek, csak annyit jegyzek meg, hogy ez a raktárrendszer azt szolgálja, hogy a gazdák megfelelően tudják a termésüket értékesíteni és egyúttal a kereskedelemnek is megmenteni a 'becsületét, de a mienket is megmenteni. Mert azt is közbevetem, igenis vannak ebben a parlamentben, — ha jól tudom Vargha Gábor képviselő úr is, aki a múlt esztendőben beszélt erről — akik azt mondják, hogy nem termel a magyar paraszt jó búzát. Bocsánatot kérek, hogy lehet ilyet mondani 1 ? A magyar paraszt, a magyar nemzet terményéről mi magunk hirdetjük ebből a teremből azt, hogy nem termelünk jó búzát? Mit veszünk mi abból a búzából le? Hiszen az természetes, hogy az a paraszt nem veszi ki a búza sikértartalmát, Más az, aki kiveszi, nem a paraszt. A búzát a fötd, a talaj termi; egyik talaj gyengébbe Va másik erősebbet. Ezt az Isten teszi lehetővé és a föld adja, nem pedig a magyar paraszt. A magyar parasztnak csak a munkája van rajta. ((Graeffl Jenő: Az izzadsága és a fáradsága!) A kormánynak meg kell látnia azt, hogy hol veszik ki a sikert belőle. Más veszi ki, ezt maguknak is tudniok kell. En erről nem beszélek, nem vádaskodok senki ellen, de igenis, jogos és igazságos az a kívánság, hogy ránézzen a kormány ezekre és ezt mondja: halt, a magyar búza lisztjét csak úgy vidd ki külföldre, hogy az ne ócsárolja a magyar temelést. ((Helyeslés a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, én csak egyszerű képviselő vagyok, nem miniszter. A miniszternek be kell fognia a száját, hiszen miniszteri székben ül. (Derültség.) Bocsánatot kérek, tudom én azt, hogy miért mondom ezt: hivatalos helyről nem lehet kimondani azt, hogy f a mi kereskedelmünk imitt-amott nem úgy járt el, mint ahogy kellett volna. Ha a kormány ezt mint kormány mondja, akkor el kell 'hinnie a külföldnek. Mi nem süthetjük rá magunkra, hogy mi nem termelünk olyan jó búzát, mint ezelőtt 40 esztendővel. Nem a búzatermelés módja, hanem más ennek az alapja. Most, amikor a kormány a gazdákon segíteni akar, azt mondjuk: igenis, te kormány, állíttass fel raktárakat, hogy tiszta, szelektált búzát adhassunk, a kereskedelem is tisztán vihesse azt a piacra, hogy bennünket ne kompromittáljon és az egész ország áruját ne alacsonyítsa le. Ez is igen jó volna. Uram Isten, mitől fél Sándor Pál? Én biztosítom Sándor Pált arról, hogyha ki is kapcsolják a kereskedelmet, vagy akárhogyan is szervezik meg az értékesítést, a magyar parasztságot sohasem lehet kihagyni, mert a magyar parasztságnak el kell adnia a búzáját. Ha azt a vádat sütötték ránk, hogy mi rossz búzát termelünk, nekünk kötelességünk, hogy ebből a vádból kiugorjunk olyan intézkedéssel, amilyennel tudunk, de ki kell belőle^ ugornunk. Nem folytatom tovább, nem töltöm az időt, (Bárdos Ferenc: De tessék! Van idő! — Zaj.) de még valamiről meg kell emlékeznem. Bocsássanak meg^ ezért, de önök juttatták eszembe a munkátianságot. Farkas István képviselőtársunk egy statisztikát olvasott fel tegnap valamelyik mezőgazdasági kamara jelentéséből. A jelentés készülhetett ezelőtt egy hónappal. Tessék most megnézni: ott marad az aratni való sok'helyt a vidéken, ott marad, urak, nincs ma munkátlanság kívül, hiszem, hogy Pesten van, de kint a vidéken nincs. A kukorica is kapálatlanul van, a búza pedig ott van aratatlanui és sok terület munkás nélkül van. (Ügy van! a jobboldalon.) Kérem a Képviselőház elnézését újfent, ha én csak egy szót is olyant ejtettem volna, amely ide nem illik. A javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A sivár politikai és a kétségbeejtő gazdasági helyzet között végre eljutott a kormány annak megállapításához, hogy a mezőgazdasági termelés válságba jutott ós ezen valahogyan segíteni akar. Segíteni akar olyan imádon, ahogyan azt az előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmazza: a boletta-rendszerrel, egy igazságtalan, de egyben szerencsétlen rendszerrel, amellyel nemhogy megsegítené a mezőgazdasági termelést, nemhogy jobb helyzetbe juttatná a mezőgazdákat, hanem amellyel, állítom, éppen ellenkezőleg, hátrányosabb helyzetet fog előidézni. Előttem szóló igen t. Csontos képviselőtársam beszédéből legyen szabad csak annyit kiragadnom, amennyit már más képviselő urak részéről is több izben hallottunk, amit szinte vádként kiáltanak felénk, hogy az ipari váratok, a magas ipari vámok, stb., mintha mi, szocialista képviselők szavaztuk volna meg azokat az .ipari vámokat, avagy talán mintha mi követeltük volna ezeknek a vámoknak a mai mértékben való megállapítását. Ki kell jelentenem, hogy felénk ebben a kérdésben egyetlen szót sem szabad ejteni, mert nekünk azoknak a vámoknak megteremtéséhez vajimi kevés közünk van, és még kevesebb joggal lehet olyan beállítást alkalmazni, mintha mi az ipar képviselői volnánk s mintha mi a nagyipar érdekeit képviseltük volna itt bármikor is. (Peidl Gynla Csontos és társai szavazták meg a vámokat. — Csontos Imre: El is tűrtük, el is tűrjük, de fájdalom, hogy így van! — Peidl Gyula: És nekünk tesznek szemrehányást.) Helytelen az a beállítás, amely e téren elhangzik, különösen e törvényjavaslat tárgyalásánál legfőképpen az a helytelen, amikor itt a Képviselőház különböző érdekeltségei úgyszólván a kölcsönösségi jogviszony alapján állanak. Amikor az iparnak szüksége van a maga érdekei védelmére, odaállanak a kormánypárt mezőgazdasági képviselő tagjai és
