Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

•Az országgyűlés képviselőházának 41 csenget. — Zaj a jobboldalon.) amelyet nem fog önöknek megköszönni. Elnök: Kérem, méltóztassék befejezni. (Zaj.) Várnai Dániel: A felelőssel? önökön van. Majd meglátják, mikor itt lesz az az idő, hogy helyt kell állni, hol lesznek önök. A javaslatot természetesen nem fogadom el, (Folytonos zaj a jobboldalon.) ellenben csatlakozom ahhoz a határozatig javaslathoz, amelyet Kéthly Anna képviselőtársunk előterjesztett. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? (Esztergályos János: Így terrorizálják az ellenzéket! — Zaj.) Gubicza Ferenc jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Képviselőház! Elsősorban is az előttem szóló képviselő úr szavába kapcsolódom, aki azt mondta, hogy a felelősséget nekünk viselnünk kell. Ki sem tudunk térni a felelősség alól, a felelősséget viselnünk kell ebben iaz országban minden téren. Méltóztassék azt figyelemmel kisérni, hogy van már másfél éve annak, amióta látjuk azt, hogy ebben az országban a mezőgazdaság meg fog bukni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Határozottan követeltük bizalmas értekezleteken, pártértekezleteken — nem egyedül itt a parlamentben, hanem pártértekezleteken, ezt meg kell maguknak tudniok (Zaj.) —akormánytól azt, hogy igenis csináljon valamit, mert a mezőgazdaság meg fog bukni és maga után fogja rántani ezt az országot teljes mértékben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez a helyzet. (Farkas István: Maguk követelték és ia kormány nem csinált .semmit! — Bessenyey Zénó: Hogyne csinálna! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Reisinger Ferenc: Másfél éve követelik ők maguk és a kormány nem esinált semmit!) Csontos Imre: Igaz, másfél éve követeljük, hogy csináljanak valamit. Hallották az urak nagyon jól, hogy odakünn vidéken iá nagygyűléseken mik történtek. Csak nem lehet nekünk azt a felelősséget magunkra vállalni, hogy az a kisgazdatömeg ide a fővárosi tömegekhez, lamelyek nélkülöznek, csatlakozzék. (Farkas István: Oda kényszerltették már régen!) Erkölcsi kötelességünk, hogy a kormányt igenis szorítsuk arra, hogy tegyen valamit, mert máskép ez az ország fel fog borulni. (Bárdos Ferenc: Drágítja a kenyeret! Ügy-e, ez a védelem?) Távol áll tőlünk még a gondolata is annak... (Zaj a szélsőbaloldalon:— Bárdos Ferenc: Drágítják a kenyeret!) Képviselő úr, méltóztassanak megengedni, hogy elmondjam a magamét, hiszen magukat meghallgattuk. Gondolatban sem vagyunk azon a téren, hogy a kenyeret megdrágítsuk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj és ellenmondások a szélsőbololdalon.) Az urak elfelejtik itt a parlament színe előtt megmondani annak a fogyasztótömegnek, hogy maguk igenis nem gondoltak vele. Sehol nincs olyan drágítás Magyarországon, mint ebben a fővárosiban, ahol maguk laknak. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi drágítunk? A maguk kormánya csinálta! — Elnök csenget.) Mi termelők adjuk a búzát 18—20 pengőért. Maguknál pedig Budapesten a szegény közönség 40 fillért vagy nem tudom mennyit fizet a kenyérért. (Graeffl Jenő: Négyvenhatot! — Reisinger Ferenc: Itt az uralkodik, aki Karcagon! Amikor 32 pengő volt a búza, nem adták viszsza a pénzt! — Zaj.) Elnök: Kérem Reisinger képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. (Reisinger Ferenc: ': ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. 213 Akkor nem tiltakoztak a 32 pengő ellen! — Elnök csenget.) Csontos Imre Igen t. Képviselőház! Nekünk erkölcsi kötelességünk azt megakadályozni, hogy a termelő és a fogyasztó közé olyan elemek ékelődjenek, akik csak kiaknázzák a helyzetet, (Bárdos Ferenc: Miért engedik?) Önök pedig azt a szerencsétlen tömeget itta parlamentben nyíltan lázítják minden felszólalásukkal, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) minden lelkiismereti furdalás nélkül. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Most azután fején találta a szeget!) Kihasználják a szerencsétlen nincstelen tömeg elkeseredését, hogy támadja ezt az osztályt, amely ennek az országnak a kenyeret termeli, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj.) Végighallgattam az este és^ma^ a maguk beszédét. Valójában meg kell állapítanom, hogy kevés lelkiismerettel, annál több aljas taktikával csinálták a dolgot. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbololdalon: Rendre! Rendre! — Reisinger Ferenc: Kifosztják a népet! Maguk az aljasok! Elárulják a saját fajtájukat is!) Elnök: Reisinger Ferenc képviselő urat rendreutasítom. (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Az ülést egy percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Az ülést újból megnyitom. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Álljon el a szótól! Üljön le.) Csendet kérek, képviselő urak. Csontos képviselő urat kérem, méltóztassék beszédét folytatni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: JJe nem így! — Peidl Gyula: Aljasság a kenyérdrágítás. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek a szélsőbaloldalon, képviselő urak. (Peidl Gyula: Aljasság a kenyérdrágítás!) Peidl Gyula képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassanak meghallgatni a képviselő urat. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Képviselő urak, méltóztassanak módot adni arra, hogy Csontos képviselő úr a parlamenti illemnek eleget tudjon tenni. (Peidl Gyula: Bennünket már a mentelmi elé vittek volna!) Csendet kérek Peidl Gyula képviselő úr. (Esztergályos János: Tessék rendreutasítani. — Zaj.) Csontos képviselő urat kérem, méltóztassék folytatni beszédjét. Csontos Imre: T- Képviselőház! Azt a nyilatkozatomat, amelyet itt a Házban a képviselő urakra vonatkozólag tettem, itt tisztelettel visszavonom és ezért a Háztól 'bocsánatot kérek. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) De megmagyarázom azt, hogy fáj és fáj a lelkemnek, (Rothenstein Mór: De a menteiimi bizottság elé nem megy! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) amikor ebből a teremből, bármely párthoz tartozik a képviselő, kifelé mindig olyan hangnemben beszélünk, amelynek alapján bármikor lázadásba mehetne a szerencsétlen nép. Nem kötelességem ezt tűrni. Méltóztatik tudni, mit hoz ez? A szegénység felszítása történik itt a beszédek által, kívül áll pedig egy nagy tömeg, amely szenved. Nem lehet ezt a két osztályt így összeveszíteni. Nekünk csak egy kötelességünk van! (Peidl Gyula: Elhallgattatni lelkiismeretüket!) Képviselő úr, nem kérek öntől lelkiismeretet, (Peidl Gyula: Nem is reflektálok rá!) csak azt akarom mondani, hogy ilyen helyzetben, ebben az országban az; a kötelességünk, hogy amit csinálunk, csináljuk becsületesen. Adjanak jó témákat.-Mi követeltük