Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-419
212 Az országgyűlés képviselőházának f t í mította ki, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy 9 millió hold szántóföldről lévén szó, 45 millió pengőre van szükség a termelési prémiumnál és utána két kormánypárti képviselőtársunk részletesen foglalkozott a bizotságban a termelési prémium kérdésével. Egyikük, Temesváry Imre, részletesen rámutatott arra, honnan lehet a termelési prémium fedezetét nyerni, megtalálni. Temesváry Imrének volt a gondolata először, hogy a dohány árát fel kell emelni, hogy a postai illetékeket szintén fel kell emelni, és képviselőtársunk ajánlotta először, hogy bizonyos vámtételek emelésével is meg lehet találni ,a termelési prémium fedezetét. (Ángyán Béla: Igaz, hogy Temesváry a bizottságban azt mondotta, de nem ő volt az első! — Peidl Gyula: Halljuk, ki volt az első?) Nem az dönti el a kérdést, hogy ki volt az első. Nem ragaszkodom, hozzá. Talán Temesváry Imre is elengedi az elsőbbség dicsőségét. Elég az hozzá, a mélyen t. kormány, különösen a bizottságban és itt a folyosókon is, és ujságnyilatkozatokban is, homlokegyenest ellenkező véleményen volt a javaslattal szemben, mint most, ki akarta irtani belőle a gabonajegyet, az őrlési jegyet és helyébe a termelési prémium rendszerét akarta tenni. És elérkezett a nagy nap. Tényleg úgy volt, hogy a frigiai sapkák lekerültek a boletfca-jakobinusok fejéről. (Peidl Gyula: Ügy van!) A frigiai sapkák igen gyengéd és engedelmes báránybőrsüvegekke szelidültek,, (Kabók Lajos: Esetleg hálósapkává!) forradalmi láz, gyermekágyi lázzá változott, amely már akkor megszülte a bolettát, (Farkas István: Semmelweiss hazajött!) csak azzal a változással, hogy a romló vér egy csöppjét, az őrlési jegyet kiemelték belőle. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez volt a helyzet. Mindenki ellene volt, minden a nép bajaival, a városi és a falusi népesség t nagy ^ szenvedéseivel együttérző és együttértő, az iránt fájdalommal viseltető, józan gondolkodás a javaslat, a boletta-rendszer ellen volt, és íme, ma azt látjuk, hogy amilyen vehemenciával támadták önök a bolettaj avaslatot, olyan vehemenciával védik ezt a javaslatot, bár van ebben a vehemenciában sok erőltetettség és sok tettetés is. (Peidl Gyula: Kényszeredettség!) A javaslat mentségére bizony nagvon kevés érvet tudnak felhozni a t. képviselő urak, akik itt beszéltek. Kezdve a vezérszónoktól, a kormánypárt kebelébe viszszatért, megtért báránytól, Berki Gyulától, egészen a most felszólalt Zeőke Antal t. képviselőtársamig, nagyon gyenge érveket tudnak a boletta-rendszer mellett felsorakoztatni, csak álürügyeket, biztatásokat, ' Ígéreteket, amelyekben önök maguk sem hisznek. Itt van mindjárt az egyik ilyen érv. Berki Gyula azzal akart leginkább hatni, hogy a kisgazdáknak használ lerobban a javaslat, hogy nem áll az, mintha ez a javaslat, ez a bolettarendszer csak a nagybirtokhoz vinné el azokat a keserves, könnyes és verejtékkel megterhelt garasokat, amelyeket a városi népesség koldustarisznyájából kivesznek, amelyet eloroznak a városi proletárgyerekek szájától. (Fáy István: Hát ilyen kifejezést mégsem lehet használni a parlamentben!) Ezek az összegek csak a nagybirtokhoz kerülnek. Berki Gyula azzal érvel, hogy nem ám, mert ennek a nemzeti ajándéknak, ennek a mintegy 60—65 milliót kitevő adónak nagy részét a kisbirtok fogja élvezni. Berki Gyula azt mondja, hogy a gabonatermelésben a kisbirtok — azt hiszem, úgy mondotta — 64—65%-ban ré9. ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. szesedik. Ebben nincs köztünk semmi ellentét. Eri nem is teszem kétségessé ezt a megállapítását, de nem erről van szó. Azt kellett volna itt bizonyítani, hogy a kisbirtok milyen' százalékarányban vesz részt a gabona eladásában. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert a kisbirtoknak egy része, mondjuk 100 holdtól lefelé 40 holdig, vesz részt a gabona eladásában... (Ellenmondások jobb felől. — Fáy István: Ugyan kérem!) Bizony így van; méltóztassék majd felállani és megcáfolni engem. De akármit mond is a t. képviselő úr, nem tudja^ megcáfolni azt az állításomat, hogy a búza értékesítésében a törpebirtok és a kisbirtok 20—25, de merném állítani 35 holdig is, alig vesz részt valamivel. (Fáy István: Az előbb azt méltóztatott mondani, hogy egyáltalában nem vesz részt!) Ezeken a boletta nem fog segíteni. Egészen bizonyos, hogy azon a 420.000 törpebirtokoson és kisbirtokoson — amely számot Berki Gyula említett — a boletta nem segít. A 800.000 kisbirtokos közül tehát le kell számítani ezt a 420.000 törpe- és kisbirtokost, a boletta áldásaiból. — »méltóztassanak ezt az áldás szót természetesen idézőjelek között érteni — ki kell emelni, ezeket, akiknek önök, illetőleg a javaslat a földadó kifizetésével akar majd segítségére menni. A javaslat szerint kifizetnék az 50 aranykorona tiszta kataszteri jövedelmet meg nem haladó birtok adóját, kifizetnék azt a földadót, amely az 50 aranykorona kataszteri tiszta hozadék alatt van. Itt mondössze 10 pengő, vagy a legjobb esetben 12 pen^ő földadóról van szó. Méltóztassanak megmondani nekem a kisgazda képviselő urak, vagy a kormány: mit fog segíteni azon a törpebirtokoson, vagy azon a kisbirtokoson a 10—12 pengőnyi földadó kifizetése, amikor természetesen a földadóval járó községi adókat, a földadóhoz kapcsolt egész csomó, majdnem 15 fajta községi adót neki kell majd kifizetnie. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni. Várnai Dániel: Miért? (Felkiáltások jobbfelől: Mert lejárt az idő!) Kérek 15 perces meghosszabbítást! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megadjuk! — Felkiáltások jobb felől: Nem adjuk meg!) Elnök: Csendet kérek! Akik megadják a beszédidő meghosszabbítását, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tizenöt vére! — Kabók Lajos: Ezt sem lehet megadni?! — Györki Imre: Boletta kellene, úgy-e?) A Ház a meghosszabbításhoz nem járul hozzá, méltóztassék tehát beszédét 'befejezni. — (Esztergályos János: Szombaton majd éjfélig itt ülnek! Kényszeregyezség a lelkiismeretükkel! — Peidl Gyula: Fáj az igazság!) Csendet kérek! Méltóztassék beszédét befejezni! Várnai Dániel: Mindenesetre nagyon szépen köszönötm az önök lojalitását. (Fáy Gyula: Ha érveket hallanánk, megadnók!) Beszédemet azzal fejezem be, amit már említettem: gondol jak .meg az igen t. képviselő urak «a kormánnyal együtt, hogy irtózatos az a felelősség, amelyet magukra vállalnak ennek a javaslatnak megszavazásával. E felelősség^ súlyát nem enyhíti az, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy ezt a felelősséget vállalják is. A felelősséget vállalni a mai csendőri és rendőri világban nagvon könnyen lehet. De a felelősségvállalásslal önök nem fogják tudni megakadályozni azt, ami a bolettával okvetlenül bekövetkezik, hogy a városi népességet olyan nyomorgásnak sarába vágják és ezzel együtt a kenyérvásárló falusi népességet is, (Elnök
