Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

Az országgyűlés képviselőházának 1*19. ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. 209 mondván, hogy maga is meg van győződve arról, hogy az ország indusztrializálásával kell elsősorban a mezőgazdasági termelés segítségére sietni. Hát, ebben benne van az elsőbbség: juttatása is ama probléma számára, amelynek én is az elsőbbséget adom. A fogyasztás válságát kell először megoldani. Akármit hoznak ide az igen t. képvielő urak, akármivel jön ide a kormány, ha nem ezt fogja tenni először, ha nem a fogyasztás válságának megoldására, vagy csak enyhítésére fog sietni, akkor semmiféle intézkedésének kedvező, jó hatása nem lesz, marad minden úgy, mint volt, éppen olyan rossz, lehanyatlott állapotban, mint ahogyan ma van. T. Ház! A kereskedelemügyi miniszter úr' azt mondotta volt, hogy szép, lojális tőlem, hogy elismerem, hogy egy világkrízissei állunk szemben, a mezőgazdaság- világkrízisével. Hát, én ezt elismerem, mert el kell ismernem, mert nem dughatom fejemet a homokba, nem űzhetek struccpolitikát. Sokat kellene azonban beszélnem abban a tekintetben, hogy ennek a világkrízisnek idecsapódó válsághullámait mennyire, milyen mértékben élesítette és mélyítette el a kormány pénzügyi, gazdasági és adópolitikája, hogy az a válág, amely a világkrízisből idecsapódott át Magyarországra, nem volna olyan súlyos, nem volna olyan elviselhetetlen, ha a kormány mindent megtett volna ellene, mégpedig hat balkezű, sok mulasztással, sok bűnnel teljes gazdasági, pénzügyi és adópolitikájának gyors megreformálásával. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A mezőgazdaság krízisével minden mezőgazdasági exportállam kormánya foglalkozik. Foglalkozik ezzel a válsággal a fél indusztrializált, ja fél agrárállamoknak valamennyi kormánya is, mert kötelessége, mert egy igen fontos termelési ág megmentésének gondja van ráhárítva. (Zaj jobb felől. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt mondhatnám, t. Ház, hogy Európa valamennyi kormánya foglalkozik a mezőgazdasági válság enyhítésének gondolatával; majdnem valamennyien terveket, javaslatokat is terjesztettek már törvényhozásaik elé, de merném mondani, hogy nem akadt még kormány, amely olyan esztelen, olyan képtelen gondolatot akart volna életté valósítani, mint aminőt a magyar kormány akar most életbeléptetni. Nem akadt egyetlenegy olyan kormány, egyetlenegy olyan gondolattal sem, amely a társadalom egyik osztályát a másik javára ilyen brutálisan akarta volna megsarcolni. De talán mégis ki kell magamat javítanom, mert akadt kivétel ebben a tekintetben, például a svéd kormány, amely a magyar kormányóhoz egészen távoli hasonlatossága tervvel állott a törvényhozás elé; csakhogy itt nem volt .szó ilyen hatalmas adóösszegek kiemeléséről, még kevésbbé volt szó a svéd kormány tervezettben arról, hogy ezt az adót a legszegényebb néposztályokból emeljék ki, hogy úgyszólván valósággal a koldustarisznyákból emeljék ki. Még kevésbbé volt szó arról, hogy ezt a kiemelt adót olyan brutális nyíltsággal egyenesen a nagybirtokosoknak adják oda, mondjuk, nemzeti ajándék címén vagy akármilyen címen, de a nagybirtoknak adják oda. A svéd kormány csupán egy interivenciós alapot akart létesíteni, kétmillió svéd koronával, intervenciós vásárlások lefolytatása érdekében és akart létesíteni 850.000 svéd koronás alapot, bizonyos agráralap címén, amelyet azonban nem adott volna olyan közvetlenül az agrártermelésnek, hanem magtárházakat akart volna építeni, s ennek az alapnak egy részét olKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXX. csó hitel formájában a mezőgazdasági termelés számára juttatni. Mindössze 2,850.000 koronás megterhelésről volt szó, de nem is olyan formában, mint nálunk. S méltóztatnak tudni, .hogy amint a Lindmann-kormány ezt a tervezetet a parlamentben előterjesztette, a kormány azonmód megbukott, s másnap Gustav Eckmann kormánya váltotta fel? Lindmannal megbukott a javaslat is, de egészen valószínű az, • amit a dán szociáldemokratapárt lapja, a Socialdemokraten írt ezzel kapcsolatban, hogy: Lindmann úr Svédországban ezzel a bukásával a politikai élettörténetére is pontot tett, a politikai pályafutását is befejezte, mer aki Svédországban egy ilyen gondolattal jön és megbukik vele, az többé posszibilis nem lesz, az többé tettekkel tényező a svéd politikában nem lehet. Vagy utalják talán, t. Ház, egy szintén nem hasonló adóformálási kísérletre, a Moldenhauer birodalmi pénzügyminiszter Nothopferére, meg a Ledigensteuer-ére, amely a pénzügyminiszterrel együtt megbukott, és egészen bizonyos, hogy nem lehet kiásni? Utalhatnék rá, de itt zárj el között szeretném azt is megjegyezni, hogy így van ez egy olyan államban, ahol az alkotmányosság a mai mértékek, a mai felfogás érteimébon tökéletes, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ahol a parlament demokratikus, ahol a parlament, a törvényhozótestület az általános, egyenlő és titkos választójogból, vagyis a nép akaratából emelkedik fel, ahol demokrácia uralkodik, ahol a törvényhozótestület az úr az országban, az bírja a szuverenitás teljességét és nincs kiszolgáltatva a miniszterelnöknek, nincs kiszolgáltatva egy miniszterelnök személyi hatalma túltengésének. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ott nem leheséges ilyen javaslattal bukás veszélye nélkül előállani. (Peidl Gyula: Ahol igaz parlament van!) Ott a törvényhozás, a demokrácia egyszerűen lenyakazza azt a törvényhozót és azt a javaslatot, amely a nép érdekeit ilyen brutálisan el akarja árulni. Nem lehet engem megcáfolni abban, hogy amint a bolettának híre kelt a közvéleményben, uni sono olyan felháborodás támadt ellene, mint kevés javaslat ellen; még talán a rendjavaslat volt az, amely a felháborodásnak akkora mértékét váltotta vona ki a közvéleményből, mint a bolettajavaslat, nemcsak 8 pengős, hanem 3 pengős formájában is. A sajtó, a politikai pártok egyértelműleg a boletta-rendszer ellen foglaltak állást. Itt én nem beszélek a gabonajelzálogról, a gabonahatáridő-üzetről és az úgynevezett zödhitelre vonatkozó rendelkezésekről, beszélek a javaslat első fejezetéről, hiszen a közvélemény maga is alig foglalkozik a többi fejezettel, a közvélemény maga is csak a bolettát ismeri, a boletától fél, inert tudja, hogy joggal félhet Ahogyan tudomására jutott a közvéleménynek, a politikai pártoknak, a legnagyobb felháborodással, a legnagyobb visszatetszéssel és tiltakozással fogadták ezt a lehetetlen és esztelen gondolatot Talán, nem méltóztatnak engem megcáfolni abban sem, hogy az egységespárt volt az, amely szintén a boletta ellen foglalt állást, és pedi egészen őszintén, egészen nyiltan, állástfoglalt a Felsőház agrárblokkja, s a mezőgazdaságnak egy igen tekintélyes érdekképviselete, az Omge is egészen nyiltan, egészen határozottan a boletta-rendszer ellen volt. . Nehogy azt mondják, hogy ez csak állítás, egészen üres állítás, amelynek semmi alapja 31