Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

,208 Az országgyűlés képviselőházának önöké volna a felelősség, mint ahogyan így is az önöké a felelősség a kormánnyal együtt. S önök, akik lelkiismereti leg csendesen szenderegnek itt ennek a javaslatnak a tárgyalásánál, talán nem is tudják, talán nem is fogták fel azt, hogy milyen irtózatos ez. a felelősség, amelyet magukra vállalnak (Kabók Lajos: Van, aki testileg is szendereg!) s amelyet nem lehet elütni azzal, amit a bizottságban a miniszterelnök úr mondott, hogy igenis vállalja a felelőséget, no, majd meglátjuk, hogy mi lesz. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: A kormánynak kötelessége i« vállalni a felelősséget! —- Simon András: Hát eddig jó volt a zöld-hitel? — Farkas István: A zöld-hitelt önök csinálták, nem mi! —- Simon András: Ebből csak a «zöld» szó áll, de nem a «hitel»! — Esztergályos János: A tyúk-hitelt ki csinálta! — Simon András: Hát az zöld-hitel voltl — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Ezeknek előrebocsátása után szabad legyen magával a helyzettel foglalkoznom néhány gyorsan felvázolt megjegyzésben, higgadtan és nyugodtan, bár egészen bizonyos az és igazat ad nekem mindenki abban, hogy sem ez a • kormány, sem ez a párt, de főleg ez a javaslat nem érdemli meg a tárgyilagosságot, (Ügy van! Ügy van! a üzélsőbaloldalon.) •nem érdomli meg a higgadtságot, mert maga ez a javaslat puszta jelenlétével alkalmas arra, hogy az embert kivesse.a higgadtságából és nyugodtságából; valóban nem érdemlik meg sem önök, sem ez a javaslat a tárgyilagosságot és a higgadtságot. Mégis szabad legyen ráutalnom arra, hogy az én felfogásom, az én igénytelen nézetem szerint mi okozta azt a helyzetet, amelyet most magunk előtt láttunk és amely a mezőgazdasági termelés válságában nyilatkozik meg nemcsak nálunk, hanem mindenütt a világon. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem mai keletű ez a válság, nem az elmuit ősszel csirázott ki a magyar termelés fejére a bekövetkezett belföldi árhanyatlásból, hanem már évekkel ezelőtt kezdődött és én itt különösen hangsúlyozottan akarok rámutatni arra, hogy noha a kormánynak látnia kellett volna, hogy egy egyre élesedő agrárkrízis előtt áll, nem tett^ semmit, mert a tyúksegélyt nem tartom hatásos akciónak. Hagyta ennek a válságnak a kiélesedéséi, és most, az utolsó percben, jön olyan javaslattal, olyan gyógy javallattal, amelynek hatékonyságában nem 'hiszek, amelynek, ha hatékonysága van, azt csak a szegény városi népesség fogja megérezni, (Ügy van! a széUöbaloldalon.) meg az a falusi népesség, amely egy részében már januártól, másik részében pedig körülbelül márciustól kezdve szintén kenyérvásárlóvá válik s szintén megfizeti azt az adót, azt a kenyéradót a nagybirtokosoknak, amelyet megfizet a városi népesség. T. Képviselőház! En teljesen plauzibilisnek ítélem azt a gondolatot, amely szerint a nyersanyagok árának csökkenése hozta létre egyrészt a mezőgazdaság válságát. Teljesen plauzibilisnek tartom azt is, hogy miért kellett a mezőgazdasági nyersanyagok árának csökkenni. A felfogás szerint a háború után bekövetkezett idők egy hallatlanul magas konjunktúrát biztosítottak a mezőgazdasági terményeknek, úgyhogy a nagy konjunktúra következtében igen sokan ráadták magukat a mezőgazdasági termények termesztésére; hiszen a háború után még mindig megvoltak a megkötöttségek, még mindig nagy ára, nagy konjunktúrája volt a mezőgazdasági termények19. ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. nek. A jó konjunktúra egy hatalmas mezőgazdasági termelést fejlesztett ki. Magasak voltak a nyersanyagárak, amelyek a mezőgazdaságból jöttek és így természetesen magasak voltak az ipari termelés árai is. A magas mezőgazdasági nyersanyagárak miatt megdrágultak az ipari termények árai is. Innen, ettől a pillanattól kezdve keletkezik lassankénti fejlődésben, de biztosan az az úgynevezett agrárolló, amely a mezőgazdasági és az ipari index között egyre jobban tágította a tért és mindig mutatkozott az, hogy a mezőgazdaság drágábban kénytelen vásárolni, mint ahogyan termel. A mezőgazdasági nyersanyagok árcsökkenésének be kellett következnie a túltermelés következtében. En elhiszem és magam is várom, hogy amint bekövetkeztek a nyersanyagárak csökkenései a mezőgazdaságban, úgy el kell következnie az ipari nyersanyagárak csökkenésének is, és egy majdnem hasonló válság előtt állunk — talán már a válság folyamatának kezdetén is vagyunk — az ipari termelésben is, mint aminek kiélesedését látjuk most a mezőgazdaságban. En már most felhívnám az igen t. kormány figyelmét, hogy ne üljön összetett kezekkel ezekkel az ipari válságjelenségekkel szemben, hanem ezeket figyeltesse és figyelje ő maga is, nehogy egy-két év múlva itt álljon egy kiélesedett válság közepette, és az ipari válság megoldására (hozzon egy hasonlóan kilátástalan, gyümölcstelen és haszontalan bolettaszörnyet, mint amilyent hoz most a mezőgazdasági válság megszüntetésére. T. Ház! Az ipari termékek megdrágulása következtében természetesen hanyatlania kellett a mezőgazdasági vásárlóerőnek is, a mezőgazdasági vásárlóerő csökkenése következtében hanyatlania kellett az ipari termelésnek is. Ezért keletkezett a nagy munkanélküliség, és az egyre fokozódó munkanélküliség következtében fokozódott jobban a mezőgazdasági válság is, mert hatalmas tömegek estek ki a fogyasztásból, úgyhogy én azt merném mondani, hogy egy sokkal hatalmasabb válság, a fogyasztás válsága előtt állunk, és ha meg akarunk valamit oldani, ha ,meg akarjuk oldani a mezőgazdaság válságát, akkor ^elsősorban a fogyasztás válságának megoldására kell törekednünk. T. Ház! Nem-tudok itt pontos számokat felsorakoztatni a fogyasztás válságának illusztrálására, de ha számításba veszem Amerika és Közép-Európa munkanélküli munkásságának számát, és ezt szorzóm hárommal, vagy négygyei, mert szorozhatom, akkor kihozok egészen biztosan 90—100 millió lelket Európáiban és Amerikában, amely kikapcsolódott a normális fogyasztásból, sokkal kevesebbet fogyaszt, mint azelőtt, úgyhogy méltóztatnak látni, hogy sokkal inkább a fogyasztás válsáiga előtt állunk, mint a termelés válsága előtt. Elsősorban a fogyasztás válságát kell megoldani, hogy a többi magától megoldódjék. A városi nép fogyasztóképességének felemelésével az agrártermékek: fogyasztását elősegítjük, az agrártermékek piacait is bővítjük, az agrártermékek számára a felvevőképes piacokat élénkké, vérrel és izommal telítetté tesszük. Ennek a felismerésnek bizonyos foka dereng abban a kijelentésben, vagy nem is kijelentésben, hiszen egész beszédeket hallottunk a pénzügyminiszter úr részéről, hogy ő az ország iparosításában látja a mezőgazdaság válságának megoldását. A pénzügyminiszter úr nem is kijelentéseket tett, hanem tanulmáinyszerű beszédeket tartott ebben a tekintetben,