Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-419
l Áz országgyűlés képviselőházának &i 9 vannak intézkedések, amelyeket a kormányzatnak meg kell tennie a törvény életbelépése után. Amikor ennyire sürget minket az élet, nem meditálhatunk sokáig, hanem, amikor egy lehető kedvező törvényjavaslat van előttünk, akkor sürgősen segítségére kell mennünk a kormányzatnak, segítségére kell mennünk a népnek. Hogy egy így van, hogy ez a törvényjavaslat elfogadható, ezt legjobban bizonyítja Gaal Gaston mélyen t. képviselőtársam felszólalása, aki. élesen támadta ezt a törvényjavaslatot, de őszintén és lojálisán, objektíve elismerte, hogy mindezen hibák mellett a törvényjavaslat olyan módon segít a szegény népen, a kisembereken, hogy az nemcsak lebecsülnünk nem szabad, hanem felbecsülhetetlen. Ezt mondta és amikor ezt mondta, akkor én nem lehetek pápább a pápánál, hanem azt kell mondanom a magam részéről, hogy azt a szegény földmívestársadalmat, amely ezekben a kimondhatatlanul forró napokban ott künn dolgozik a mezőn (Csontos Imre: Három órától este tíz óráig!) egész nap kora reggeltől késő estig, éjjelig, naponként pár órai alvással, a napon dolgozik, nem strandol, nem üdül, nem ül a hűvösben, hanem szenved azért, hogy termését betakarítsa, nekünik nem szabad termelő munkájának élvezetében megakadályozni egy percig sem, hanem ennek a törvényjavaslatnak mielőbbi törvényerőre emelésével támogatására kell sietnünk. Ezért a törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm. (Helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Ház! Mindenekelőtt tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megállapítását. (Br. Podmaniczky Endre; Régi sablon!) Elnök: Méltóztassék megkezdeni beszédét! Várnai Dániel: T. Képviselőház! A túloldalról felszólalt t. képviselő urak beszédei általában — az előttem felszólalté is — két szemrehányással illetnek bennünket, szélsőbaloldalon ülő csoportot, kapacitáeióha burkolva, de le nem tagadhatóan két éles szemrehányással. Az egyik az, hogy amint a mezőgazdaság válságának enyhítéséről van szó, mi, a szociáldemokratapárt, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hol a szociáldemokratapárí?) azonnal éles el* lenzéki álláspontot foglalunk el, a másik szemrehányás pedig, amely sokszor igen szenvedélyesen, de annál alaptalanabbul jelentkezik, az, hogy a politikai tendenciákat szolgálunk, politikai spekulációra építünk^ és ezért támadunk, gáncsoskodunk a konkrét törvényjavaslattal szemben is. Legyen szabad mindenekelőtt az első vádra válaszolnom. T. Képviselőház! Bevallom Őszintén, a szociáldemokratapárt maga is nagy aggodalommal, a felelősség teljes felfogásával és átérzésével szemléli azt az egyre élesedő válságot, amely a mezőgazdasági termelésben megnyilatkozik, azt a válságot is, amely a gabonaneműek értékesítése terén nyilatkozik meg és nagyon természetes, hogy a mezőgazdasági termelés válságában elsősorban (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbáloldalon ) a mezőgazdasági munkásság helyzete, sorsa érdekel bennünlket, és nagyon természetesen ennek a sorsnak,-ennek a helyzetnek meg-javításán keresztül szeretnénk az egész termelésnek segítségére sietni. Egészen alaptalan és üres vád áz, hogy amint a mezőgazdaság felsegítéséről van szó bármely formában, mi nyomban ellenzéki állásponton vagyunk csak azért, mert a mezőgazdáság segítéséről van szó". ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. 207 Méltóztassanak tudomásul venni, amit az imént mondottam. A mezőgazdaság válságát mi is figyelemmel és aggodalommal kísérjük, és a magunk részéről örömmel üdvözölnénk minden olyan kormányintézkedést, akár rendeletben, akár törvényjavaslat formájában kerülne elénk, amely a mezőgazdaság válságán segíteni vagy enyhíteni tudna. (Mayer János íoldmívelésügyi miniszter: Ez a javaslat!) De olyan módszereket el kell vetni magunktól, amilyenek ebben a javaslatban is megnyilatkoznak, és amelyek a társadalom egyik és még hozzá szegény osztályát adóztatják meg a társadalom egy másik tehetős, jómódú, gazdag osztálya javára. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: A termelésről van szó!) Ilyen javaslattal kötelességünknek tartjuk a legélesebben szembeszállni azért is, mert meggyőződésünk, hogy ebben a harcunkban az ország többsége velünk van, sőt velünk vannak ebben a harcban azok az érdekeltek is, (Zaj a jobboldalon.) akiken önöik állítólag segíteni akarnak. A t. kereskedelemügyi miniszter úr mosolyával szemben (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Kérem, én nem mosolygok!), majd utalok az agrárius érdekképviseletek nyilatkozataira. Tudom, hogy a miniszter úr akkor is mosolyogni fog, mert a biztonságérzet fölénye, külör nősen miniszteri körökben már olyan magas, hogy mindent lemosolyognak. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Mi isohasem szoktunk ilyen dogmatikusan beszélni, mint imaguk! A képviselő úr is, ha egyéni álláspontot képviselne, mindjárt más nézeten volna! Ez így van!) Ami pedig azt illeti, hogy politikai tendenciákat szolgálunk, hogy a mi mostani akciónkban politikai spekulációkat akarunk érvényesíteni, erre nézve, amikor a Képviselőház illetékes bizottságában hasonló váddal lépett fel velünk szemben a miniszterelnök úr, már voltam bátor elmondani, hogy illogikus ez a beállítás, ez a váid, s önmagát dönti meg, mert hiszen iha, tendenciákat akarnánk szolgálni politikai spekulációk segítségével, akkor azt kellene tennünk, hogy hagynánk, hogy csak hadd menjen ez a javaslat a maga útján s kaján örömmel, teljesen hallgatva engednénk önöket ennek a romboló munkának szabad kézzel való elvégzésére, (Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől) ráhelyezkednénk arra az álláspontra, amely az orosz forradalmakból született meg, nem a mostaniból, hanem már áO évvel ezelőtt a polgári nagy forrongásokból, hogy «esem tíhfuzse, tyem husse» — Iminél • rosszabb, annál jobb. De ezt azért nem tesszük, mert a magunk részéről is bizonyos felelősséggel vagyunk az ország sorsa iránt, mert tudjuk, hogy ezzel a javaslattal nem holnap, de egész biztosan az események bekövetkezése során a romlás ingoványára vezetik önök az országot. Azért támadjuk, azért akadályozzuk meg ezt a javaslatot, vagy szeretnénk megbuktatni, szeretnénk a • végrehajtását megakadályozni, hogy az országot mentsük meg vele, hogy különösen azokat mentsük meg, akikre olyan igazságtalan és nagy terheket akarnak az urak hárítani, amelyeket a mostani viszonyok között elbírni képtelenek lesznek. Nem szolgálunk tehát politikai tendenciákat, nem akarunk politikai spekulációkat érvényestíeni, mert akkor éppen az ellenkezője történnék ezen az oldalon annak, mint ami történik, nem beszélnénk, hanem hagynánk, hogy önök^ szavazzak meg ezt a javaslatot. A következményekért azután- természetesen az