Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

204 Az országgyűlés képviselőházának Ul 9. ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. a gazdasági életet, ezt az országot meg kell menteni, helyre kell állítani, akkor jön azután a kultúrigények kielégítése. (Úgy van! Űgy van! jobbfelől.) Ha viszont valaki kávét akar, akkor csatlakozom tor. Podmaniezky képviselőtársamnak azon (délelőtti kijelentéséhez, hogy: nekem is nagyon Jól esik az árpakávé, és mondhatni, hogy talán legtöbbször azt iszom. Nemi feltétlenül szükséges babkávét inni, lehet árpakávéval is igen jól és boldogan élni, s talán kötelességünk is volna, hogy ne igyunk babkávét, ne hozzunk he külföldről luxuscikkeket, hanem ezt hagyjuk a betegeknek és azoknak, akik arra feltétlenül rászorulnak. (Várnai Dániel: Mit ad helyette? — Simon András: Jó tejet például a kávé helyett! — Várnai Dániel: Az drágább! A gyermekeknek is alig jut!) Ennek a törvényjavaslatnak, mint minden más törvényjavaslatnak, természetesen vannak árnyoldalai is. Ne menjünk messzi az életben, hanem nézzük meg a gyermekeket, hogy milyen kedvesek és bájosak, de amikor azok a gyermekek nőnek, mindig jobban és jobban kiütköznek belőlük a rossz tulajdonságok, és amikor azok a kedves, szép gyermekek nagyok lesznek, azt látjuk, hogy bizony-bizony igen rosszindulatú, rosszhajlamú és nagyon sokszor a társadalomra nem hasznos emberekké válnak igen sokan közülük. így vagyunk mi a törvényekkel is. A törvények, amelyek legtöbbször igen szép gondolatoknak és eszméknek a megvalósulásai, mint eszmék és gondolatok igen szépek, talán lelkesedik is értük mindenki, amikor azonban átvitetnek az életbe, bizony nagyon sok embernek sértik az érdekeit. Ez a sajátossága a törvénynek, ez már bennefoglaltatik a törvényben, mert hiszen azért törvény, hogy rákényszerítsék az emberiségre, az ország polgáraira, akiknek alá kell magukat vetniök annak a törvénynek, ha akarják, ha nem, ha tetszik nekik, ha neim, mert a nagy közösségnek, az országnak, az óriási néprétegeknek ez az érdekük. Ha egy ilyen törvény nem fog tetszeni nekem vagy önöknek, vagy bárkinek ebben az országban, azért az nem. jelenti azt, hogy ez a törvény rossz, hogy teljesen elfogadhatatlan, végrehajthatatlan és az ország^ népének, az ország lakossága nagy többségének nem fog hasznára válni, hanem azt jelenti, hogy vannak olyanok, akiknek az érdekeit sérti, de az egyesek érdekeit alá kellene rendelni az óriási nénrétegek érdekeinek. Amikor Magyarország földmíves társadalma, a termelő népréteg végső pusztulásának és kétségbeesésének megakadályozásáról van szó, (Kabók Lajos: Mit kap a zsellér, a földmunkás e törvényjavaslat révén?) akkor, igen t. képviselőtársaim, mindenféle aggályt és aggodalmaskodást tegyünk félre és siessünk ennek a néprétegnek megmentésére. (Helyeslés a jobboldalon.) Egészen természetes, hogy az a bizonyos földmunkás-réteg most szintén szomorú helyzetben van, mert ha az, aki termel, a földmívestársadalom szenved és nyomorog, akkor egészen természetes, hogy mindenki, aki vele van, nyomorog és szenved. Mi éppen azt akarjuk, hogy ne szenvedjen, ne nyomorogjon az a termelő, s hogy ennek folyományaképpen az a munkás is jobb helyzetbe kerüljön. Nem mondom azt, hogy ilyen vagy hasonló intézkedésekkel a földmunkásságon, vagy általában a munkásságon végleg segíteni fogunk, talán még átmenetileg sem fogunk segíteni, annak a módját is meg kell találni. Mert akármit fogunk csinálni, akármennyi munkaalkalmat akarunk is teremteni ebben az országban, azt tapasztalhatjuk, hogy ezek a munkaalkalmak r mesterségesek, s hogy^ csak egyik évről a másikra, vagy egyik nyártól a másik nyárig, egyik tavasztól a másik tavaszig, egyik ősztől a másik őszig adhatunk munkát a munkástömegeknek, de véglegesen a munkáskérdést nem oldottuk meg. A munkáskérdést véglegesen csak radikális eszközökkel lehet megoldani. A mélyen t. kormány — amint ezt már jelezte is programmjában — meg fogja, illetőleg meg akarja ezt a kérdést részben oldani a nagybirtokok parcellázásával. Ez nagyon helyes lesz, de ez szerintem sem az egyedüli eszköz ennek a kérdésnek a megoldására. Van egy másik ilyen fontos eszköz is a munkáskérdés megoldására, és ez nem egyéb, mint a telepítés. Ha a munkáskérdést radikálisan meg akarjuk oldani, akkor a munkástömegeket — azt a községenkénti 200—300—400—500. vagy 1000 munkást — az illető községekből ki kell telepíteni. A helyzet — sajnos — adva van. Ott vannak a Dunán túl Somogyban, Baranyában tucatjával, vagy százával a községek, amelyekben kihalófélben vannak az emberek. 2—3 háza is van egy-egy családnak. Egyikben lakik a család, a másodikban vagy harmadikban nincs senki. A kormányzatnak tehát egyik legfőbb kötelssége az kell, hogy legyen, hogy ezzel a kérdéssel ilyen irányban foglalkozzék. Akár a_ földművelésügyi miniszter úr fogja ezt a kérdést megoldani, akinek a telepítés eddig a hatáskörébe tartozott, akár pedig a népjóléti miniszter úrra bízzuk a kérdés megoldását, akire ezt szociális szempontból szintén egészen nyugodtan rábízhatjuk, ezt a kérdést meg kell oldani, de azt hiszem, radikálisan csak ennek a gondolatnak megvalósításával lehet azt megoldani. (Udvardy János: Ügy van! Akárki csinálja, csak minél előbb történjék meg!) T. Ház! Természetes dolog, hogy a jóindulatú kritikát mi és a kormányzat a legnagyobb örömmel kell, hogy fogadjuk. (Várnai Dániel: Láttuk a bizottságban!) Azt hiszem, mindnyájunk nevében beszélhetek, amikor ezt kijelentem. En a magam részéről boldog vagyok, ha egy jó gondolatot hallok, amely az országra hasznos, akárhonnan jön is az. Precedensekből látom azt, hogy amikor önök a pártpolitikát félretéve, jó gondolattal jönnek, a kormányzat ezt igen szívesen veszi. Hiszen éppen ennek a törvényjavaslatnak bizottsági tárgyalásán is jötték a szociáldemokrata képviselő urak igen jó és elfogadható javaslattal, és a miniszterelnök úr volt az, aki ezt a javaslatot igen nagy örömmel fogadta. (Várnai Dániel: Melyik volt az az indítvány?) Például a söradó felemelése. (Simon András: Malasits Géza képviselő úr indítványozta! — Várnai Dániel: Nem tett indítványt, csak enyhén alludalt reá! Csak egy jó politikai fogás volt, hogy mindjárt kaptak rajta! — Krisztián Imre: Az is vétek?) De akár politikai fogásból, akár más okból történt ez, én a belső indítóokot nem nézem, hanem azt mondom, hogy jó gondolat volt, és a ministzerelnök úr ezt a gondolatot akceptálta. Mélven t. Kén viselőház! Ha ez a törvényjavaslat életbe fog lépni, nem mondom, hogy minden zökkenés, minden esetleges kellemetlenség nélkül fog életbelépni és megvalósulni az életben. Hiszen már most is, amikor még nincsen meg a törvény, akadnak emberek, akik azon spekulálnak, hogy ezt a törvényt valahogyan kilátsszék. Azok ellen, lakik a törvényt kitakarják játszani, vagy akiknek ezek a törvények, amelyeket mi — a nép érdekében^alkotunk, mint azt, hogy a törvény szigorával lépjünk fel azok