Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

\Az országgyűlés képviselőházának It-19. ellen, akik azt kijátsszák. (Br. Podmaniczky Endre: Ügy van! Ügy van!) De ez nem azt jelenti, bogy mi akkor azt a törvényt viagy törvényjavaslatot dobjuk sutba, hanem azt jelenti, hogy a kormányzat kötelessége az, hogy azokkal szemben, akik a törvény kijátszására bármit is cselekszenek, vagy szövetkeznek ellene, vagy ellene bárminő módon akarnak eljárni, a törvény teljes szigorát alkalmazza. (Helyeslés jebbfelől.) A másik kötelessége a kormányzatnak az, hogy ezt a törvényt akkor, amikor végrehajtja, úgy hajtsa ivégre, hogy ez a törvény a népet ne zaklassa, senkinek kellemetlenséget ne okozzon, (Helyeslés a középen.) hogy azok, akik végrehajtják ezt a törvényt, teljesítsék kötelességüket, a tisztviselők szintén a helyzet magaslatán álljanak. Akkor, ha lesznek is olyan részek a törvényben, amelyek sértik bárkinek érzékenységét vagy anyagi érdekeit, de mindenki meg kell, hogy hajoljon a tárgyilagos igazság előtt. A magam részéről azt hiszem, hogy a kormányzat szándéka, amikor ezt a törvényjavaslatot idehozta, a legtisztább volt. De talán tovább is mehetnék és azt is mondhatnám, hogy még a mélyen t. képviselő uraknak is az a hite s meggyőződése, hogy másképen ezen a helyzeten nem is lehet segíteni. (Kahók Lajos: A mi nevünkben ne beszéljen, majd beszélünk mi!) Azt hiszem, (Kabók Lajos: Hiszi!) hogy önöknek is ez a meggyőződése, (Kabók Lajos: Nem bíztuk meg ennek kijelentésével!) de ezt a meggyőződést nem akarják nyilvánosságra hozni. (Krisztián Imre: Cselekedtek is 1919-ben, de — sajnos — iaz ország ráfizetett! — Kabók Lajos: Olyan öreg verkli, hogy nem is érdemes rá válaszolni! — Várnai Dániel: Nem való ide ez a szajkózás, nem vagyunk a kupaktanácsban falun! — Zaj.) Amint a bizottságban is mondották annak idején, vannak és lehetnek e-A ellen a törvényjavaslat ellen kifogások, jobbat, célravezetőbbet azonban senki sem tudott hozni, Mi tehát, amikor az ország ilyen súlyos •anyagi helyzetben van, (Zaj.) nem várhatunk arra, hogy valaki termeljen ki újabb és újabb gondolatot, hanem gyorsan kellett cselekedni s ezzel a törvényjavaslattal igenis ide kellett jönni a Képviselőház elé. Mi, akik ezt a törvényjavaslatot meg akarjuk szavazni, (Kabók Lajos: Azt tudjuk!) el akarjuk fogadni, mint meggyőződésünk és hi- . tünk szerint jó és ebben a mai helyzetben legcélravezetőbb törvényjavaslatot, nem mondjuk azt, hogy nincsenek kifogásaink ellene. (Kabók Lajos: De elfogadják!) Nekünk is vannak kifogásaink. Nem mondhatom azonban azt, hogy azért, mert egyik vagy másik kérdésben kifogásom van ellene, most az egészet úgy, ahogy van, eldobom. Arra vlaló úgy a bizottságban, mint itt a vita, hogy mindenki tegye meg az észrevételeit. S akkor, ha kötelességeinket teljesítjük, mint ahogy teljesítettük, kifogásainkat előadtuk, láthatjuk azt, hogy az eredeti javaslattal szemben ia. bizottság igenis olyan változtatásokat eszközölt, amelyek alkalmassá teszik ezt a törvényjavaslatot arna, hogy mi ezt itt elfogadjuk. (Kuna P. András: Lassanként csiszolódik a gyémánt! — Ügy van! jobb felől.) Nem mondom, hogy nincsenek ebben a törvényjavaslatban olyan részek, amelyek az első pillanatra nagyon sokunkat gondolkozóba ejtenek. Például itt van ennek a bizonyos gabonajegynek intézménye. Ha az ember hallja ezt a szót, mindjárt egészen természetesen a kötött forgalomra gondol, eszébe jutnak a háborús törvények, a háborús intézkedéseik, eszébe jut ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. 205 az embernek a rekvirálás, ia maximálás, (Krisztián Imre: De csak a mezőgazdasági produktumok maximálása!) de ha tovább gondolkozunk, azt látjuk, hogy a gabonajegy behozatala a mai viszonyok között igenis fontos életszükséglet. Szintén ilyen intézkedésnek tartom a határidős tőzsdének megrendszabályozását. Akkor azonban, amikor egy szervezetet a végromlástól, az elpusztulástól meg akarok menteni ... (Propper Sándor (br. Podmaniczky/ Endre felé): A báró úr ki akarja sütniahoszszabb üléseket! — Br. Podmaniczky Endre: Mi baja magánjaik? — Propper Sándor: A báró úr ki akarja sütni a hosszabb üléseket! — JBr. Podmaniczky Endre: Talán van kifogása ellene? — Propper Sándor: Van! — Br. Podmaniczky Endre: Hát 'akkor tegyen róla! — Propper Sándor: Minden méltóságos úr ilyen goromba! — Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak a szónokot figyelemmel meghallgatni. Zeőke Antal: . . . akkor, mélyen t. Képviselőház, nem nézhetem azt tétlenül, hogy az ia test elsorvadjon s elpusztuljon, hanem az operációt végre kell hajtani. Ez egy súlyos operáció. (Propper Sándor: Hajtsák végre a betegen, ne az egészségesen! Es ne a szomszéd betegen!) Azokon kell végrehajtani, akik érdekelve vannak ebben a. kérdésben, de végre kell hajtani. (Propper Sándor: Beteg a falu és megoperálják a várost! — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Miért szavazták meg az ipari vámokat? — Propper Sándor: Mi nem szavaztuk meg! — Bud János kereskedelemügyi miniszter: A háttérben azért mindig egyetértenek! Ezt okosan teszik, de akkor legyenek következetesek! — Propper Sándor: Honnan tudja a miniszter úr! A miniszter úr gondolatolvasó! — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nagyon jói tudom! — Elnök csenget. — Propper Sándor: Mann für Alles! — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nagyon okosan teszik, hogy mellette vannak a háttérben, de .akkor legyenek következetesek! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Propper Sándor: Mann für Alles: most már gondolatolvasó is !) Igen kellemetlen lesz ennek az operációnak végrehajtása, azonban akkor, amikor meg kell menteni ezt a szervezetet, az operációtól visszariadni nem szabad. Különben is, hogy egy hasonlattal éljek, a magyar parasztember azt mondja, hogy a füstöt el kell szenvedni a melegért. Akkor, amikor azt akarjuk, hogy a gazdasági élet megjavuljon, apró, kisebb-nagyobb kellemetlenségektől visszariadni nem szabad. (Propper Sándor: Vannak füstemésztők! Van már meleg füst nélkül! Csodálkozni fog! — Derültség.) Mélyen t. Képviselőház! Az általános őrlési jegyrendszernek behozatala igen sok kellemetlenséggel járt volna, ezt magam is elismerem. Ezért nagyon helyeslem, hogy ezt a kormány elejtette. Ezzel a kisiparos család, a gazdasági munkás, a törpebirtokos igen sok kellemetlenségtől szabadult meg. En azonban akkor, amikor látom,^ hogy ezek az emberek ilyen kellemetlenségtől szabadultak meg, vizsgálni fogom ennek nemcsak a kellemetlen oldalait, hanem a kellemeseket és a hasznosakat is. Mielőtt erre rátérnék, a magam részéről a főbb kérdésekhez nem óhajtok hozzászólni, mert azokon változtatni sem nem lehet, sem nem volna célszerű. Ezért csak pár megjegy-