Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

lAz országgyűlés képviselőházának hl 9. ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. 203 lek mindig jobban el fognak (hatalmasodni és uzsoráskodni ennek az országnak testén és gazdasági életén, még jobban meg fognak erősödni és akkor annál nehezebb lesz majd őket megrendszabályozni. En nem félek attól a kifogástól, nem félek attól, amit némelyek felhoznak M kartellek megrendszabályozása eszméjének felvetésekor, hogyíha a kartellek ellen el akarunk .iárni, akkor a tőke kivonul Magyarországból. En ettől nem félek, mert tudjuk nagyon jól, hogy a kartell, vagyis a pénz, a tőke odamegy, odaivonul. ahol jobb elhelyezkedést tHáL ahol biztosnak látja az ő pénzét és az ő pénzének busás kamatát. Ha ezt megtalálja a tőke, a kartell, akkor bármit is fog tenni a kormányhatalom

; bármit is akarunk tenni ellenük, ők addig, amíg a hasznukat meg fogják találni, ebből az országból kivonulni nem fognak. Tűrhetjük-e mii azt, hogy éppen a magyar nép legyen az első áldozat a nemzetek giaadasági életében? A verseny a termelőik között az egész világon rendkívül n'agy.^ igyekeznek egymást a termelt cikkek olcsóságánál fogva legyőzni, egymást megfojtani és nekünk nem szabad hagynunk azt, hogy a magyar termelő, » magyar földmívesnérj ennek a kohkurrenciának áldozatává váljék, (Üny van! Ügy van!) mert a cél nemcsak az, hogy a magyar földmívesnépet és a magyar termelést tönkretegyék, hanem az egész európai termelést akarja megfojtani Amerika. Hallunk statisztikákról, minap is hallottuk azt. hogy Amerika, míg azelőtt néhány évvel csak két-háromszáz millió mázsa búzát termelt évenként, most m ár t felvitte ezt a. meny-, nyiséget a diiplájára, sőt fogadkoznak, — és egészen biztos, hogy amit ők aklairnak- azt el is fogják érni, uiert van hozzá megfelelő

f tőkéjük és az eszközök mind rendelkezésre állanak nekik, tehát el f ogják^ érni azt, amit mondanak — hogy búzatermelésüket évenként még egy millió mázsával fogják emelni. Akkor, amikor ezt látjuk, még jobban összsze kell tartanunk és ia. kormányzatnak még jobban és sürgősebben kötelességévé válik az, hogy a magyar termelőt, a magyar népet, amely az ország termelését annyi sok küzdelem, fáradság és szenvedés között végzi, megmentse a végpusztulástól, a végveszélytől. Különben is, hia ezt a törvényjavaslatot vizsgáljuk, akkor mit látunk? Azt látjuk, hogy nem olyan rendkívüli nagy dolog az, amit mi teszünk a termelők érdekében. Sóikkal többet, sokkal nágvobb áldozatot kellene hoznunk ezért a népért és hogy nem teszünk. többet, annak oka az, hogy maga az állam is olyan szegény, hogy ezt az áldozatot, amelyet mindnyájunk meggyőződése diktál, meghozni nem tudja. Mindnyájan szeretnénk azt, hogy ez a nép boldog legyen, azonban maga az államkincstár is olyan szegény, hogy nem tud hatásos és hathatós mértékben, legalább is sürgősen, ennek a népnek a hóna alá nvúlni. Ha ezeket így végiggondoljuk, akkor lehetetlen, hogy ne jusson eszünkbe az, arai ezelőtt 9—10 évvel ebben az országban lefolyt. Amikor ezelőtt 9—10 évvel a nép között jártunk, némelyek, vagy talán azt mondhatnám: pártunk azt hangoztatta ebben az országban széltéber? és hosszában, hogy ne^ szidják ezt a

v pártot azért, mert a nép alsó rétegének, a foldanivestá.rsadalomn.ak felsegítését vette programmjába, mert ez az a réteg, amely megmentheti az országot. (Ügy van! Üay van! a jobboldalon. — Krisztián Imre: Meg fogja menteni a Earklas Istvánokkal szemben!) Ez az a foglalkozási ág, ez az a társadalmi réteg, amely az ország pillére s ha ez a pillér kidől, akkor hiába jönnek külön követelésekkel, hiába állanak elő a munkások, hiába jönnek a,z iparosok, a kereskedők, a tisztviselők, akikor ez' az ország nem fogja fenntartani magát, hanem elpusztul és maga alá fogja temetni mindlaaokat a társadalmi rétegeket, amelyek vagy vele élnek, vagy vele fognak bukni. (Úgy van! a jobboldalon.) Ha annak a falusi gazdának, törpebirtokosnak vagy földbirtokosnak megvan a megélhetése, akkor egészen természetes, hogy nemcsak a vele egy faluban élő munkásnak, az ő alkalmazottjának, hanem ott a községben vagy városban az iparosnak, kereskedőnek is jól fog menni a dolga, (Ügy van! a {jobboldalon.) meg fogja kapni mindenki a darab kenyerét, a betevő falatját, akkor tudja az a gazda fizetni az adóját, az az adó vissza fog folyni az állani-, pénztárba, az a pénz azután odakerül a tisztviselők kezébe, a nagyvállalkozók kezébe, s akkor azok újból kiadják azt a pénzt, mert nem fogják maguknak megtartani, újból oda kerül a munkások kezébe és ez így fog forogni egyik társadalmi osztály kezéből a másik társadalmi osztály kezébe, meglesz a természetes, egészséges vérkeringés és akkor boldogulni fog ez az ország. (Farkas István: Ezt mondták a szanálásnál is.) Ezt mondottuk és ezt kell mondanunk, t. képviselőtársaim, mert ez a természetes folyamat és arra kell törekedni vállvetve, pártpolitikát félretéve, önöknek is, nekünk is, hogy ezt végre-valahára elérhessük. (Krisztián Imre: «Szociális termelésből fakad a jólét», meg- a tök. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Én nem mondom, hogy boldog lesz az ország, ha ez a törvény életbelép, de segíteni kell az országot, sorrendet kell tartanunk, az egyes foglalkozási áigak felsegélyezésében, az egyes foglalkozási ágak talpraállításában. Akkor pedig, ugyebár, valahol el kell kezdeni, és nem szabad irigyelni az egyes társadalmi osztályoknak egymás esetleges jobb sorsát vagy tűrhető helyzetét. Természetesen adva van az, hogy Magyarország agrárország; ha Magyarországot talpra akarjuk állítani akkor elsősorban a földmívestársadalmon kell kezdeni, de nem azért, hogy egyedül csak a földmívestársadalom legyen boldog, hanem ugyanazon idő alatt gondoskodnunk kell arról is, hogy az a munkásosztály szintén felemelkedjék az emberi' nívóra. Az a muikásosztály kapja meg- munkabérének ellenértékét, legyen neki pénze arra, hogy meglegyen a betevő falatja, legyen megelégedett, sőt ezenfelül is ki tudja elégíteni kultúrigényeií. (Kabók Lajos: Most éppen ezt akarják megakadályozni. — Farkas Gyula: Maguk akarják megakadályozni! Azt akarják, hogy csak a spekuláció boldoguljon. — Nagy zaj. — Kabók Lajos: Szén szavakat mondanak és mást tesznek. — Maguk már régen spekulálnak az ország népének bőrére! — Csontos Imre: Bűn az ilyen beszéd, nem szabad ilyet mondani! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni., Zeőke A*ntal: Én megértem közbeszóló képviselőtársamnak szándékát, amikor azt mondja, ihogy ennek

; a munkásosztálynak éppen a kultúrigényeit akarjuk megtagadni, amikor ezt a törvényt életbéléptetjük. (Kabók Lajos: Bizony, ezt akarják!) Arra céloz a képviselő úr, hogy a kormánv intézkedéseket kíván tenni a kávé, a tea, a fűszer, stb. vámiának felemelése tárgyában. (Várnai Dániel: Már meg is tette!) Igaz, hogy ezek a kultúrigények, de amikor arról van szó, hosy egy ország él-e vagy elmisztul, akkor a kultúrigények másodsorban valók. Előbb ezt ». 30*