Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

202 Az országgyűlés képviselőházának 4-19. ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. kat: nem volna-e helyesebb a nagybirtokosasztárlynak nyújtandó nemzeti ajándék helyett, például a munkanélküli ség esetére való biztosításról gondoskodni? (Br. Podmaniczky Endre: Benne vagyunk már!) Nem volna-e helyesebb és az ország becsületének jobban megfelelő az, ha a hadirokkantakiat emberhez méltóan segélyeznék, ha a szerencsétlen hadirokkantaknak nem kellene nyomorultul emberhez nem méltó , életet élni, viszonzásul azért az óriási áldozatért, amelyet oltárán hoztak, ahol feláldozták testi épségüket és feláldozták mindenüket. És most mit kapnak! Nem volna az, ország, a haza becsülete érdekében fontosabb, ha ezeket emberhez méltó élethez juttatnák? Nem volna-e helyesebb, h hadiözvegyeken segítenének olyan járadékot juttatván nekik, amelyből gyermekeiket és önmagukat emberhez méltóan fenntarthatnák? Kérdezem: nem volna-e helyesebb és becsületesebb munkája a Képviselőháznak az, ha a hadikölcsönjegyzőknek megfelelően viszonozná az általuk hozott áldozatokat? És kérdem: nem volna-e helyesebb ennek az irtózatos pusztulásnak megállítása, nem volna-e helyesebb becsületes, okos pénzügyi és gazdasági politikával a pusztuló kisiparosságsáignak a pusztulástól való megmentése? Amikor tehát ezek a kérdések itt vannak, amikor azt látjuk, (hogy a népjóléti miniszter úr a másik Házban a magyar anyák pusztulásáról mondott szörnyű számokat, amely pusztulásnak nagymértékben a bába- és orvoshiány az oka, amikor azt látjuk, hogy az anyák és a gyermekek százai pusztulnak el az országban egészséges víz és orvos 'hiányában, akkor kérdezem, hogy a Képviselőház drága idejét nem volna-e Ihelyesëbb ezeknek a szociális és gazdasági kérdéseknek szanálására fordítani? ((Zaj a jobboldalon. —Br. Podmaniczky Endre közbeszól. — Farkas István: Menjen haza báró úr! — Br. Podmaniczky Endre: Menjen maga, a szakszervezetbe !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Esztergályos János: Felszólalásom végére jutottam. /Felkiáltások a, jobboldalon: Hála Isten! — Graeffl Jenő: Tanulságos volt! — Csontos Imre: Pályát tévesztett a képviselő úr, jobib lett 'volna papnak! — Reisinger Ferenc: Vagy malomtnlajdonosnak, mert abból haszna volna! — Br. Podmaniczky Endre: Rabbinak!) Elnök: iCsendet kérek, képviselő urak. Esztergályos János: Csontos t. képviselőtársam, önt megértem mindazok alapján, amit itt elmondottam. (Csontos Imre: Halljuk! Miért olyan keserű!) De én beigerem önnek, ihogy nem fog az ön szakálla hosszúra nőni (Csontos Imre: Nem bizony, mert nem hagyom! — Derültség.) és ön el fog hozzánk jönni — nem itt benn, hanem a folyosón — és ismét szidni fogja a kormányt, a kormány politikáját, amely tönkreteszi nemcsak a kisgazdákat, de a malomiparosokat is. El fog jönni, mint ahogy eljött már és eljöttek a túloldalról a kisgazdák és szidták a kormányt, amikor a palotaforradalmakat megindították. Lesz még nalotaforradalom. de már most azt mondom önöknek, megérdemlik a sorsukat. Megérdemlik azt a^ sorsot, amely önökre vár azért a magatartásért, amely semmiféle módon nem méltó^ ahhoz a küldetéshez, amely önöket ide a Házba juttatta. A magunk részéről mindent megtettünk ennek a kenyérdrágító javaslatnak a megbuktatására, ami becsületes lelkünkből fakad és adódik és meg fogunk még tenni m indent az utolsó szálig. Ez kötelességünk annak a magyar népnek az érdekében, amely nép az ő bizalmával és szeretetével minket ideküldött. Ez a bizalom és szeretet adja nekünk azt az erőt, hogy itt ebben a Házban az önök minden idegeskedésével szemben megmondjuk véleményünket. Önök a népnek nem adnak munkát, nem adnak munkát a munkanélkülieknek... (Br. Podmaniczky Endre: Hallatlan!) Kérem a t. báró urat, ne gúnyolódjék. (Zaj. — Elnök csenget. — Br. Podmaniczky Endre: Azt mondom, hogy hallatlan!) Önök >a nyomorral küzködő munkanélküli és állástalan tisztviselőknek sem munkát, sem segélyt nem nyújtanak. Elvették az országtól a titkos választójogot, elkobozták az egyesülési és gyülekezési szabadságot, elvették a sajtószabadságot,, mit akarnak még ettől a néptől, mi a szándékuk, mi az akaratuk? Mondják meg, hadd lássa az ország népe tisztán! Ebben a pillanatban egy jogtalanságban és rabságban élő, a Bethlen-rendszer által pusztulásra ítélt nép kiáltja önök felé: dolgozni és élni akarunk! Vissza a kenyérdrágító javaslattal! Nem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Zeöke Antal! . Zeőke Antal: T. Képviselőház! A mezőgazdaság az egész világon válságba jutott. A különböző országok különböző módokon igyekeznek a termelőkön segíteni. Az egyik országban prémiummal, a másikban kamatátvállalással, •a ( harmadikban vámokkal, a negyedikben például Magyarország bolettával, minden országban másképpen és másképDen. sajátos viszonyaiknak megfelelően. Délelőtt hallottuk Nagy Emil képviselőtársamtól azt kérdezni a kormányzattól, hogyha már a fooletta keresztülvitelét elhatározta, akkor miért nem jött javaslatával már februárban vagy márciusban, hogy akkor az érdekelteket meghallgatva, esetleg egy másik, szerinte talán jobb javaslattal jöhetett volna a kormány a Képviselőház elé. Azt hiszem, hogy ebben nincs igaza Nagy Emil igen t. képviselőtársamnak. Nincs igaza azért, mert a termelés csődje a termés értékesítésének óriási nehézségei nem új keletű dolgok. Ezek már évek óta fennállanak és az erre hivatottak éveken keresztül törődtek ennek a kérdésnek megoldásával, törődtek vele a szakemberek is, nagyon sokan foglalkoztak vele és ha mégsem találtak más alkalmasabb tervet ennek megvalósítására, akkor igenis, kötelessége volt a kormányzatnak, hogy ne húzza, halassza ennek a kérdésnek megoldását, hanem mielőbb jöjjön javaslattal az országgyűlés elé. Nehogy azt higyjük, hogy ez a válság egykettőre meg fog oldódni akár ezzel, akár egyéb más intézkedéssel. A gabonaértékesítési válságot lehet enyhíteni, lehet könnyíteni a terheken, de sem mi, sem más ország ezt gyökeresen megoldani nem fogja tudni. Nem oldhatja meg már azért sem, mert szent hitem, meggyőződésem az, hogy mint sok más egyéb bainak és nyomorúságnak, ennek is első és legfőbb oka egyedül és kizárólagosan csak a kartell. A kar-, tellek garázdálkodnak, azok kártevése nyilvánul meg ebiben a kérdésben. Ezzel az intézkedéssel időt fogunk nyerni, hogy a termelés, a termelők és az ország gazdasági élete ne ömöljék össze addig, míg a kartelleket megrendszabályozzuk. Azt hiszem, hogy ettől a feladattól nem is kell annyira félnünk. Ha félünk ezt a kérdést gyökeresen megoldani, akkor a kartel-