Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-419
Az országgyűlés képviselőházának 419. gást úgy érti-e, hogy azok jogerősen megállapíttattak, vagy pedig csak később látják fennforogni. Leszek bátor majd a részletes tárgyalásnál is ráutalni, hogy a 14. § 2. pontja az összes üzleteket a minisztérium önkényének szolgáltatja ki. Epp úgy bezárhatnak üzleteket, mint ahogy ma egy sajtóvállalatot bezárhatnak, ha nekik tetszik. Ez olyan messze megy az egyéni szabadság korlátozásában és olyan belenyúlás az egyéni jogbiztonság kérdésébe, hogy erre nézve leszek bátor a részletek terén még módosításokat beterjeszteni. (Zaj.) Akárhonnan nézem tehát ezt a javaslatot, szociális szempontból csak rosszat fog csinálni, gazdasági szempontból egyoldalú, mert nem orvosolja a többi gazdasági ágak bajait, tisztán _ csak a gabonaneműek termelőin segít. (Zaj. — Gaal Gaston: Azt is rögtön elveszik adóban! Amit egyik kézzel ad, azt a másik kézzel visszaveszi!) Ha azután nézem ennek rettenetes konzekvenciáit a szekatúrák terén, ha mindezt egybevetem... (Graeffl Jenő: Szekatúra? Eend! Nem szekatúra! — Gaal Gaston: Egyre jó ez a javaslat, hogy magyarul megtanított bennünket fogalmazni. Szebb magyar fogalmazást még nem olvastam, mint ezt a javaslatot, — Graeffl Jenő: Semmiféle szekatúra!) Meg tetszik bocsátani, de ebben nagyon sok a szekatúra. Az egész polgárságot ilyen módon kitenni a fináncközegek szekatúrájának: nagyon helytelennek és nagy hibának tartom. Ha mindezt összevetem, a bolettajavaslatnak ez a része nem éri meg azt, amit elő fog idézni: drágaságot okoz, szekatúrát idéz elő, szociális visszavonást és éppen azt nem fogja elérni, amit elérni akar. Az imént, éppen az ülés megkezdése előtt Halász Móric t. barátom, akihez régi barátság fűz engem — pártkülönbség ilyen kérdésiben egyáltalán nem szerepel — nagyon érdekes médosítá&t mondott el nekem. Bátor vagyok az ő kijelentései alapján ezt a módosítást . tisztelettel előadni. • Ö azt mondja, bogy halmar egyszer szükség van valamilyen intézkedésre, akkor csinálják azt úgy, hogy ne zaklassák az apró kis elemek, a falusi emberek adásvételeit, hogy a kisgazda eladhassa búzáját szomszédjának, a csizmadiának. (Gaal Gaston: A gazda a gazdának!) A csizmadia nem gazda. Én iparost értek itt. Az más, hogy a gazda a gazdának adja el a búzát. Halász Móric javaslatának az az érdekes magja, hogy a kormány egyfelől fixirozza a mai kenyér- és lisztárakat, másfelől pedig állapítsa meg a búza árát 26 pengőben, úgy azonban, hogy ez mindig akkor fizettetik, ha az illető gabonanemű forgalomba kerül, ha vasútra van rakva. Szóval azokat a nagy tételeket érinti, amelyek könnyen ellenőrizhetők, mindem sikanéria nélkül és e mellett a búza árát 26 pengőben kívánja megalapítani. (Folytonos zaj. — Elnök csenget.) így tehát el lesz érve az a cél, amelyet a törvényjavaslat elérni akar. (Östör József: Mi lesz a kisemberek búzájával? — Gaal Gaston: Azt ő maga megeszi.) 26 pengőt * kap érte. (Östör József: De csak a nagy tételekért!) Az világos, hogy amikor az illető áru eladásra kerül, le kell fizetni a 3 pengőt. Halász Móricnak ebből az elgondolásából, az ragadott meg engem, hogy ezzel ki van kapcsolva az apró szekatúra kint a faluban a kisemeberek között, úgyhogy ezt a kérdést így meg lehetne oldani. (Simon András: Dehogy lehet!) Meg lehet oldani sokfélekép, (Simon András: Valami hiányzik abból a konccpcióülése 1930 július 3-án, csütörtökön. Í91 ból!) de szerintem a kormány azt választotta ki, amelyik a legszerencsétlenebb, amelvik — igaza van Östör barátomnak — a legcifrább és amelyik a legtöbb szekatúrával is fog járni. Ezek .olyan kérdések, amelyekkel ha a mélyen't. kormány előjött volna valamikor márciusban és minden néven nevezendő pártszempont kikapcsolásával azt mondotta volna: jöjjünk össze, beszéljük meg, — hiszen mindnyájan magyar emberek vagyunk — hogy mikép segítsünk a mezőgazdaság válságán, ha ez megtörtént volna márciusban és ha akkor félretéve a pártkülönbségeket, az elfogultságot, az előre elfoglalt álláspontokat, ezt a kérdést megvitattuk volna őszintén, magyarosan, mindenféle pártszempont félretételével, akkor igenis, a mezőgazdaságon segíthettünk volna. (Br. Podmaniczky Endre: Nem volt itt pártszempont!) Itt igenis vannak pártszempontok. (Meskó Zoltán: Itt csak tiszántúli és dunántúli búza van!) Bennem nincsen pártszempont. (Gaal Gaston: Egészen más lesz az ellenzéki boletta, mint a kormánypárti boletta! — Meskó Zoltán: Nincsen jobboldali és balodali búza! — Gaal Gaston: Lesz ellenzéki és kormánypárti boletta! — Meskó Zoltán: Csak tiszántúli és fejérmegyei búza lesz!) Ha e javaslattal a kormány — mondjuk — márciusban jött volna, akkor lett volna idő, hogy előadhassa Halász Móric is a maga gondolatát. (Br. Podmaniczky Endre: Nem is úgy mondotta! — Barabás Samu: Az apaságot nem vállalja! — Folytonos zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő úriakat, hogy a folytonos zajongásban a szónokát sem lehet hallani. Csendet kérek. (Zaj.) Nagy Emil: Nem lehet nekem célom az, hogy itt előadjak most egy teljesen kidolgozott javaslatot, én csak felhozom ezt és azt a szempontot. Állítom, hogy a kormány vétkessége abban rejlik, hogy ezzel a javaslattal nem jött ide korábban, már legalább márciusban, hogy lett volna mód mindezeket alaposan megbeszélni. Csak most jött ide. Ma már július 3-a van és hol van még az a tömérdek rendelet, amelyet ki fognak bocsátani 1 ? Ha megnézzük a törvény szövegezését, abból következtetni lehet arra, milyen lesz ezeknek a rendeleteknek a szövegezése. Hozzászólás nélkül ki fog menni az országba vagy húsz darab olyan rendelet, amely nagy konfúziót fog csinálni s mire a közönség és a hatóságok egyáltalán meg fogják érteni a rendeleteket, addig itt lesz az ősz, el fog múlni a nyár, vagy talán a jövő aratás is itt lesz. (Meskó Zoltán: Tehát szavazzunk!) Behatóan nézve tehát a •javaslatot, — ismétlem még egyszer, igazán nem tekintem ellenzéki szemmel, — azt zavarosnak, elhibázottnak, céljának meg nem felelőnek, szociális diszharmóniát okozónak és ami a legfőbb, elkésettnek tartom. A kormány nem tehet bölcsebbet, mint hogy megfogadja Szilágyi t. képviselőtársunk javaslatát, hogy a törvényjavaslatnak ezt a boletta részét vonja vissza és csak azokat tartsa fenn, amik a törvényjavaslatban jók. Befejezem felszólalásomat. * Nagyon jól tudom, hogy ennek nagy eredménye nem lesz. (Graeffl Jenő: Semmi sem! — Br. Podmaniczky Endre: Az már biztos! — Derültség.) lia, ránézek t. barátomra, Podmaniczky képviselőtársamra, akkor mindig azt hiszem, hogy nagyon bölcs dolog a norvég parlamenti rendszer: ott ugyanis meg van tiltva, hogy pártok szerint üljenek a képviselők és minden
