Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

192 'Az országgyűlés képviselőházának ^19. ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. képviselőnek abc rendben kell ülnie (Meskó Zoltán: Ez a helyes!) és így Podmaniczky képviselőtársamnak oda kellene ülnie Rothenstein mellé, (Derültség.), a P és az R egymásmelleit vannak: tessék meggondolni, mit nyerne ez a magyar parlament, ha nem átkiabálnának, hanem bökdösnék egymást. {Elénk derültség. — Jánossy Gábor: Meg kell próbálni! — Meskó Zoltán: Ezek után szavazzunk! — Zaj.) Miután végre olyat is mondottam, ami tetszik a t. túloldalnak, beszedemet befejezem. (Derültség.) Elnök: T. Képviselőház! Szilágyi Lajos képviselő úr mai felszólalásában azt a kijelentést tette, hogy olyan törvényjavaslati szöveg nyomattatott ki az elnökség intézkedése folytán, amely szöveg nem volt azonos azzal, amelyet a törvényjavaslatot beterjesztő miniszter úr borítékban itt a Ház ele terjesztett. A képviselő úr kijelentésével szemben megállapítom, hogy a törvényjavaslatot nem az elnökség, hanem a kormány nyomatta ki s azt az elnökség kinyomatva kapta kézhez, azon tehát semmiféle változtatás nem történt és nem is történhetett. A törvényjavaslathoz szólásra következik

1

? Urbanics Kálmán jegyző: Krisztián Imre! Krisztián Imre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat megvitatásánál, elemzésénél igen sok képviselőtársunk igen sok szempontból világította meg azt a kérdést, • a javaslatnak azt az oldalát, hogy milyen mértékben árt vagy használ az a közgazdasági élet terén legnagyobb számban dolgozó falusi néprétegnek és ezzel szemben a felsőbb gazdasági köröknek. Ezekre való tekintettel engedjék meg nekem, hogy a kérdéshez én is hozzászóljak, aki nemcsak faluról vagyok itt, de falusi vagyok és aki a kérdéseket nemcsak madártávlatból ismerem, hanem annak a munkának, amelyet az a társadalmi réteg fejt ki a nemzet életében, részese, "alkotó porszeme is vagyok, aki nemcsak szemlélem, hanem érzem is ennek a javaslatnak előnyös vagy hátrányos voltát. Kétségtelen, hogy ez a javaslat a nehéz gazdasági helyzetbe került mezőgazdaságon kíván segíteni és egészen bizonyos, hogy nem a kormány jóakaratán és nemes intencióin múlik, ha nem tudja elérni teljes mértékben a kívánt célt. A kérdést ezekre való tekintettel teljes tárgyilagossággal, lelkemből fakadó jóakarattal és főképpen a népjóléti miniszter úr intencióinak megfelelően kívánom elemezni, aki azt az irányelvet fektette le, hogy senkinek sem szabad a javaslatot egyéni, társadalmi és politikai szempontból elbírálni, hanem kifejezetten és kizárólag gazdasági szempontból kell azt elemezni. Nézzük meg, vájjon annak a társadalmi rétegnek, amely egy évezred óta alkotóeleme és fundamentuma a magyar nemzetnek és amely hiszem, hogy nemcsak a múltban volt az, hanem a jövőben is a nemzet alkotóeleme és fundamentuma lesz, amelynek érdekét kívánja-e ez a törvényjavaslat előmozdítani, milyen mértékben használ vagy árt ez a javaslat. Mielőtt azonban magát a törvényjavaslatot elemezném, méltóztassék megengedni, hogy három képviselő barátomnak feleljek, akik a javaslatról elmondott beszédeik keretén belül olyan dolgokat vetettek fel, amelyek nem kívánatos értelemben tüntetik fel a kisgazdapárt tagjainak a parlamentben való működését. Egyik barátom, Sándor Pál igen t. képviselőtársam kemény kritikát gyakorolt a javaslat felett és azt mondotta, hogy az eddigi legitim kereskedelem nélkül nincs feltámadás, nincs kivezető út. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Azt mondotta, hogy nincs és nem volt olyan ember, aki tudhatná előre azt. hogy mikor emelkedik vagy esik a búza ára. Készséggel elismerem Sándor Pál mélyen t. képviselőtársunk nagy képességét, tudását, gyakorlati ismereteinek előnyeit, de kénytelen vagyok ebben a kérdésben vele szemben a tagadás álláspontjára helyezkedni. Azok a kevesek, akik ezzel foglalkoztak, tudták a múltban, hogy mikor esik vagy emelkedik a búza. Nagyon egyszerű volt a dolor. A rendelkezésükre álló statisztikából könnyű volt megállapítani, hogy Kis- vagy Nagy-Magyarország területén mennyi búzaföld van bevetve, mennyi gabona van bevetve. Tudták már a földinívelésügyi minisztérium jelentéseiből, hogy ennyi átlagtermés várható, tudták a már tároló gabonamennyiségekből, hogy mennyi van raktáron, tudták, hogy a bankoknak, a gabonakartellnek, a gépkereskedelmi részvénytársaságoknak mennyivel adós a vidék, főképpen tudták statisztikai adatok alapján, hogy mennyire van szüksége a nemzet egyetemének, a mezőgazdasági népességnek vetőmagra, kenyérre, és 100 métermázsát megközelítő pontossággal, precízen ki tudták számítani, hogy mennyi az a termésfelesleg, amely piacra és kivitelre kerül. Tudták azt is, hogy a bankok, a kartell milyen összegben és milyen időközökben esedékesek. Ezek a követelések rendszerint szeptemberben, októberben, novemberben voltak esedékesek. Tudták, hogy ebben az időben van a legnagyobb mérvű felkínálás és azt mondották, hogy a kereset és a kínálat szent törvénye szerint nem keresik a búzát, de viszont ha nagyon eladó, akkor ilyen nevetségesen olcsó árért megveszik. Tudták, hogy a tároló gabona jelentős százaléka már a kereskedelem kezében van és csak kis töredéke van a termelőknél, így azután értették azt, hogy miképpen kell a raktáron levő búza árát fokozni, ami nemcsak a teljes kamat és tárolási költséget" hozta be, hanem métermázsánként busás jövedelmet is biztosított. Nem áll tehát az, mintha nem tudták volna az emberek, hogy mikor esik vagy emelkedik a búza ára. Nagyon jól tudták és tudták irányítani is, hogy mikor essék és mikor emelkedjék. Tudtak még mást is. Tudtak ahhoz a trükkhöz fordulni, hogy azt mondják: a legitim kereskedelemmel áll és bukik a mezőgazdaság, amely csak az eddigi és a mélyen t. képviselőtársam által elképzelt legitim kereskedelem útján boldogul. Ez azonban nem áll, mélyen t. Képviselőház, mert a vidék népe is érzi már ének súlyát, érzi súlyos, rossz következményeit és rájött arra, hogy ki kell tanulni azt a fortélyt. Érzi annak következményét, hogy a zölduzsorával miképpen törték le véres verejtékének eredményét, sikerét. Azt hiszem, nem válnak dicséretére ennek a kereskedelemnek egyéb érdemei mellett azok a megállapítások, amelyeket itt két nappal korábban Berki Gyula t. képviselőtársam mondott el, hogy t. i. a mostani nehéz helyzetben miként fosztották ki

r a gazdákat vidékeken a 18—20—22 pengős búza idején az üzérek 8—10—12 pengős zöld búzaárral, fix búzaárral. Berki igen t. képviselőtársam na-