Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

Í90 Âz országgyűlés képviselőházának 419. ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. kész vagyok a miniszterelnök úrnak adatokkal is szolgálni. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: En ott voltam!) Akkor másképpen szolgálták ki. (Gr. Bethlen István miniszter elnök: Ügy látszik, sokkal kényesebb az ízlése a képviselő úrnak, mint nekem!) Itt van Patay Gyula új képviselőtársunk, hivatkozom az ő fivérére, Patay Györgyre, aki állandóan kint van Londonban és tudja a dolgokat. El fogom mondani a dolgokat; tessék tőle megkérdezni, _ így van-e. Amikor panaszolták az én angoljaim, ihogy a tokaji bort ők másnak képzelték és hogy amit ott^kapnak, az nem jó, akkor fogtam magam és írtam Deréky r Pál pincészetébe Mádra, egyenesen a, forráshoz és kértem, hogy küldjenek nekem pár üveg tokaji ibort, hogy azzal revanzsirozzam a meghívásokat az angol .famíliáknál. Patay Gyuia képviselőtársam tudja ezt. Nyolc pengőért kaptam kétputtonyos <, tokjait, fizettem üvegenként 1 shilling vámot, úgyhogy az egész cakkumpakk valami 9 pengőbe került. Ezt azután elküldöttem ismerőseimnek. Jöttek a válaszok: «Mr. Nagy, this in quite different!» Ez egészen más. IIa egyszer már felállítottunk 2 millió pengő áldozattal egy magyar vendéglőt, akkor miért nem tudunk oda olyan tokaji bort szállítani, amilyent az emberek szeretnek. Hogy a miniszterelnök jót kapott, az nem bizonyíték arra, hogy a többiek is . jót kapnak. (Barabás Samu közbeszól. —• Halljuk! Halljuk! a középen.) Ezt csak példának hoztam fel a tekintetben, hogy itt elsősorban a bürokrácia dilettantizmusát kell gyógyítani, és amit itt csinálunk a bürokrata proletarizmussal, az nem fogja gyógyítani a bürokrácia dilettantizmusát. (Derültség.) Van azután sok más kérdés, amelyet a kormánynak szintén kézbe kellene vennie. Itt megint csak bátor vagyok rámutatni a tarifák kérdésére, amelyről többször volt szó. En csak konkrét dolgokkal szeretek előállni. Szegedről küldöttek nekem ezt a levelet, amelyben tudatják, hogyan áll a kenderexporttal kapcsolatosan a tarifakérdés. Ha Szegedről NyugatEurópába akarják a kendert és a kócot kiküldeni — kegyeskedjenek ide figyelni — akkor nem küldik Szegedről Hegyeshalomra, avagy Szegedről Szobon keresztül, hanem elküldik a kendert Jeszenicén át, ahol az érintkezési pont x

?an Olaszország, Ausztria és Jugoszlávia között. Nagyon kérem erre a miniszterelnök úr kegyes figyelmét. Ha a kender Szegedről nyugat felé kimegy, mondjuk Salzburgba, akkor Röszkétől, a határtól Jeszenicéig a jugoszláv vasútvonat 623 kilométer hosszú. Szeged—Hegyeshalom relációban 380 kilométer, tehát valamivel több mint a fele. Szegedtől Szobon^ át pláne csak 254 kilométer és annak ellenére, hogy 623 kilométert kell futnia a jugoszláv vasúton, hogy kiérjen Jeszenicére, a jugoszláv tarifa csak 250 pengő ,tíz tonnánkint, ellenben Hegyeshalomra exoorttarif ával 481 pengő. (Gaal Gaston: Mert üzem az államvasút és kell üzemi jutalék. — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ilyen példának fordítottját százat lehet hozni! — Gaal Gaston: Mindez rajtunk nem. segít!) Örülök annak a száz fordított példának, de azt hiszem, ez maga is eléggé^ bizonyítja, amikor a szegedi kendertermelő kény telén jeszenicén át elvinni 623 kilométer hosszú úton az árúját, fizet érte tíz tonnánkint 250 pengőt, ellenben Hegyeshalom felé 380 kilométeren át viszi és 481 pengőt kell fizetnie. Ezeket értem én igazgatás alatt. Ezeket tekintem én kormányzásnak. Ha ezeket a kérdéseket meg méltóztatik fogni, az sokat jelent. Ez nem pártszempont, ez nem pártkérdés. Ezeket az adatokat nekem beküldötték, ezek hiteles adatok, ezeket tartozom a t. Képviselőháznak előhozni. Azt mondja továbbá a levél beküldője, előkelő gyáros, hogyha az export-tarifa más volna Magyarországon, akkor .a Bácskából, vagyis a megszállott területről is temérdek kender jönne Magyarországon keresztül, mert sokkal rövidebb az út, mint Jugoszlávián át. Mivel azonban a tarifa olyan borzasztó drága, a magyar termelő kénytelen igénybe venni a sokkal hosszabb jugoszláv vonalat a magyar helyett. Megengedem, hogy ezek olyan kérdések, amelyeknek tömérdek a pro és kontrájuk. Én felhozom a magam érveit és örömmel látom, ha a t. miniszterelnök úr a maga szempontjából ellenkező érveket hoz fel. Nekem nincs más célom, mint a közérdek szolgálata. Nem kívánom beszédemet sokáig húzni. Ismétlem még egyszer, a javaslatot nem fogadom el azért, mert amíg egyik kézzel javítani akar a gazdasági kérdéseken, addig másik kezével emeli a szociális diszharmóniát, pusztán csak a gabonaneműeket pécézi ki, pedig az ezeken való segítés nem orvosolja az egész mezőgazdasági válságot. Végül, amire még rá kell térnem; ez a javaslat annyiféle sikanériára, annyiféle szekatúrára fo«? alkalmat -adni, különösen választások előtt, amelyek elé már előre meglehetős pesszimisztikusan nézünk. (Zaj.) Átmentem 1905-ben, 1910-ben, is már gyerekkoromban is véres választásokon, tudom, mi az. Méltóztassék, miniszterelnök úr, megnézni a 14. §-t. Ez a szakasz azt mondja, hogy szabálytalanságért bárkit el lehet Ítélni 10.000 pengőig. De azt mégsem mondja a szakasz, hogy ki bünteti meg. Azt mondja: ha valami se nem kihágás, se nem vétség, akkor szabálytalanság címén 10.000 pengőig terjedő bírsággal büntetendő. Ha egyszer egy törvényben nincs megmondva, hogy a törvény mit ' ért szabálytalanság alatt, akkor szabálytalanságot állapíthat meg a finánc, ha rosszul aludt. (Gaal Gaston: Ha a bal lábára áll a jobb lába helyett, az már szabálytalan magaviselet!) Igaza van t. barátomnak, oda lehet szubsummálni mindent. (Felkiáltások jobbfelől: Jön a rendelet!) Bocsánat, rendelet nem oldhat meg ilyesmit. Ez belevág az emberek szabadságába, ez alkotmánykérdés. Nem lehet rendeletekben meghatározni az ilyen dolgokat. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy szabálytalanságért 10.000 pengőig terjedő bírsággal büntetendő, de meg sem mondja, hogy ki büntet. Viszont, ha a miniszter büntetné, az se vigasztaló. (Gaal Gaston: Jó dugsegélyboletták ezek!) Hiszen igen derék úriember a miniszter, de ez mégis csak az alsóközegek hatásköre lesz, nem pedig a miniszteré. Ebből azt látom, hogy ha a javaslat törvényerőre emelkedik, olyan rengeteg szekatúrát fog előidézni, annyi gyanúsítást, jegyzőkönyvezést, a népnek olyan zaklatását, hogy meg méltóztatnak látni, mindenki átokkal fogja emlegetni ezt a bizonyos bolettát, amely benne rejlik ebben a javaslatban. Már maguk az előző szakaszok is igen súlyosak, de hogy egy szabálytalanságot, amelyet nem is ír körül a törvény, hogy mit ért alatta, 10.000 pengővel büntet, az lehetetlenség. (Gaal Gaston: Jön a dugsegély, semmi más!) Ugyanennek a szakasznak 2. pontja megadja a minisztériumnak azt az óriási jogot, hogy üzemeket is beszüntethet és azt sem mondja meg, hogy az előző vétséget és kihá-