Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-419
]Âz országgyűlés képviselőházának Ul 2JL erkölcsi krizist és igazságtalanságot. Itt van az, mélyen t. képviselőtársaim, ahol az előbb elmondottak összefüggnek a boletta-javaslattal. Ezt a javaslatot én azért tartom hibásnak, mert amíg egyik kezével javítani akar valamit a gazdasági dolgokon, addig a másik kézzel növeli az erkölcsi elégületlenséget és a szociális diszharmóniát. Ezt nem én mondom, hanem mondotta Gaal Gaston, mondotta gróf Sigray Antal, igazán konzervatív gondolkodású barátaim. Mert közismert dolog, — magyaráznom nem kell, inkább csak utalok rá — hogy búzát eladni csak annak van módja, aki vagyonosabb ember. Hiszen az apró kisgazdának nincs annyi búzája, hogy el tudna belőle adni; ha a maga gazdasági szükségletei céljára fel tudja azt őröltetni, akkor termelése teljesítette a maga hivatását. Búzát eladni volta-képen tehát oaak a módosabb emberek tudnak. Ott van a hiba, hogy amikor a gazdasági krizist akarja gyógyítani a javaslat, akkor egyúttal növeli a szociális diszharmóniát, mert kipécézi. egyedül a gabonaneműeket és prémiumot ad azoknak a termelőknek, akik módosabb emberek körébe tartoznak. Az apróbb közönség tehát, amelynek úgyszólván betevő falatja'sincs, amely éhezik és nyomorog, azt látja, hogy a kormány a gazdasági bajok tömegéből kipécéz egy olyan kérdést, amely elsősorban, mondjuk, 70—80%-ban mégis csak a gazdag embereket érdekli, úgyhogy amikor az egyik oldalon segíteni akar a gazdasági bajokon, ugyanakkor a másik oldalon fokozza a szocicális diszharmóniát. Ez az a főszempont, amiért én a javaslatot nem tudom elfogadni, mert hiszen amellet, hogy kipécézte a gabonaneműeket, meghagyta a nyomorúságban az összes többi gazdasági ágat. Hiszen Gaal Gaston barátom jól fejtette ki, hogy a többi mezőgazdasági elemek: a bortermelők, a szőlősgazdák, az állattenyésztők, mind kiestek. Ezek mind kénytelenek gabonát vásárolni. Micsoda gazdasági bölcseség rejlik abban, hogy amikor szanálni akarok és meg akarom szüntetni a gazdasági anomáliákat, akkor először is kipécézek egy olyan dolgot, amely elsősorban a gazdag embereket érdekli, másodszor pedig olyan metódust követek, hogy amikor egyik kezemmel segítek a termelők egyik ágán, ugyanakkor a másik kezemmel ütök a termelők másik ágán, azokon, akik a búzát nem termelik, hanem kénytelenek vásárolni. Igen nehéz és meggondolandó ennél a javaslatnál az is, hogy a boletta árát át akarja hárítani á fogyasztókra. Látjuk már most is, hogy felemelték a kávé és a tea árát, amely cikkek pedig ma már elsőrendű fogyasztási cikkek. Régente az apró nép nem kávézott, nem teázott, hanem pálinkát meg bort ivott. Ma már nem. Tessék megnézni ma: a legkisebb ember, a munkásember házánál is kávéznak és teáznak, mert az olcsóbb, úgyhogy a kávé és a tea árának felemelése a legszegényebb elemeket sújtja. A legszegényebb elemek kárán történik tehát a gazdaság szanálása. Azután kétségkívül emelni fogják — amint többen megmondták már előttem — a fogyasztók terheit is. Azt mondja erre a t. minisztétérium, hogy ez nem fog bekövetkezni, mert & mai árak 30 pengős alapon alakultak ki r és amikor a búzaár lecsökkent, a kenyér ára mégsem esett. A kormány tehát azt mondja, hogy gondoskodni fog arról, hogy a kenyér ára ne emelkedjék újból. De ha ez így van, ha a kormány olyan'erős, hogy ezen tud segíteni, akkor ebben vád is rejlik a kormány 9. 'ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. 189 ellen, mert akkor miért nem lépett közbe akkor, amikor a búza ára 30 pengőről leszállt 18 pengőre. Akkor neki közbe kellett volna lépnie a fogyasztók érdekében a bolettaj avaslat nélkül is. Ha pedig ezt nem tette, ez >azt mutatja, hogy nem mert belenyúlni ebbe a kérdésbe, mert ez annyira nehéz és kényes. Félek, hogy ez az optimizmus csak optimizmus fog maradni, mert ennek a javaslatnak a fogyasztóra terhelő momentumait a kormány nem fogja tudni kiküszöbölni. Gazdaságilag is teljességgel furcsa a javaslat. Mert Magyarországnak mi volna a főfeladata? Az, hogy minél jobbat termeljen és minél jobban tudjon termel vényei számára külföldön piacokat teremteni. Ez a boletta pedig prémium a rossz búzának, annak a búzának, amely kimegy az országiból, mert egyformán kapja a boletta árát a jó és a rossz búza. Ez a javaslat tehát éppen ellentétes olyan magas szempontokkal, amelyek elsősorban kell, hogy irányadók legyenek mindenféle gazdasági reformtörekvéseknél. Nem itt van a baj, t. Képviselőház; nálunk a bajokat egészen más téren kell keresni. E tekintetben hivatkozom főleg Gaal Gaston t. barátom tegnapig beszédére, amelyet ebben a részében magamévá teszek. Van itt sok más olyan kérdés, amelyet orvosolni kell, ha a kormány igazán orvosolni akarja a mezőgazdaság kérdését. Csak néhány esetet hozok fel az újabb dolgok köréből, amelyeket magam személyesen tapasztaltam. Itt van például a borházak kérdése. A múltkor járt nálam egy ma még^ meg nem bukott borház kezelője és valósággal tragikus dolgokat mondott el arról, hogy a bürokrácia hogyan buktatja meg a borházakat. A borházak azért buktak meg, mert nem vezették őket kereskedelmi szellemben, hanem a bürokrácia tengerében valósággal elvesztek. Ez az igen jeles bizományosa a magyar államnak két kézzel könyörgött nekem, vigyem valahogy keresztül, hogy azok a bürokratikus vonások a borházak központi kezelésében megváltozzanak. Nem ott kell keresni tehát az orvoslást, ahol azt a bolettával keresik.^ Tömérdek más olyan kérdés van, amelyet erélyes kézzel meg kell markolni és amelyeken segíteni kell. Akkor javulna a mezőgazdaság állapota is. Egyet mindjárt fel is hozok, például. Sok olyan kérdés van, .amelyet meg sem ért -az ember. Londonban például csináltak e>gy magyar vendéglőt, a Hung-arian Eestaunant-ot. lagz, hogy nincs benne egy szál miagyiair ember sem, de azért kapott a magyar kincstártól 2 millió pengőt a létesítésre. (Zaj.) Mondhatom, t. Képviselőiház, hogy ebből nincs más haszna az országnak, mint az, hogy ott ,a cigányzenét megtanulják az angolok ismerni; magam is táncoltam ott cigányzenére. (Elénk derültség. — Simon András: Akkor az nem is megy olyan rosszul!) Sajnálom, hogy nincs itt a földmívelésügyi miniszter úr, hogy megmondhatnám neki, amit ott tapasztaltain és amit az angolok — egyik a másik után — jöttek hozzám panaszolni. Például tokaji bor kapható .abban a magyar restaurantban, de teljesen rosszminőséírű. teljesen élvezhetetlen tokaji bor. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: En is voltam ott, és nekem nagyon jót •adtak!) Na, hát a miniszterelnöknek! (Derültség. — Gaal Gaston: Külön üveg a miniszterelnök számára! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Mi magunk rontjuk saját hírnevünket!) Tessék, miniszterelnök úr, meghallgatni,
