Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-419
184 Àz országgyűlés képviselőházának . ellen a pongyolaság ellen, amely az egyes minisztériumokban a törvényelőkészítésnél mutatkozik. Véget kell végre vetni ezeknek az állapotoknak és a minisztereket felelőssé kell tennünk abban a tekintetben, hogy csak könynyen megérthető törvényjavaslatokat hozzanak a Ház elé. Másik kifogásom az ellen a köd, homály, kétely ellen szól, amely ennek a törvényjavaslatnak beterjesztését kísérte. Lehetetlen vissza nem emlékezni arra, hogy az appropriációs vitánál, tehát két nappal a törvényjavaslat beterjesztése előtt, az igen t. pénzügyminiszter úr még- 8 pengős bolettáról beszélt, s két nap múlva a kormány beterjesztett egy törvényjavaslatot, amelyben csupán 3 pengős bolettáról volt szó. Elnök: A képviselő úr beszédét félbeszakítom. Elrendelem a jelenlevő képviselő urak megszámlálását. Fitz Artúr jegyző úr lesz szíves a megszámlálást elvégezni. (Meskó Zoltán: Hol vannak a szocialisták megint? Hát ez vicc! — Platthy György: Komédiáznak, játszanak. — Za.j ) Fitz Artúr jegyző: (Megszámolja a jelenlevő képviselőket.) Ötvennégyen vannak jelen! Elnök: Csendet kérek. A jegyző úr jelentése szerint 54 képviselő van jelen, a Ház tehát tanácskozóképes. (Meskó Zoltán közbeszól ) Szilágyi képviselő úr szíveskedjék beszédét folytatni. Meskó képviselő úr pedig szíveskedjék csendben maradni. (Meskó Zoltán: De ez felháborítja az embert, bocsánatot kérek!) Kérem képviselő úr, csak a házszabályok keretén belül háborodjon fel. (Derültség.) Szilágyi Lajos: Igen természetes, hogy bár a tanácskozóképesség megállapítását kértem, azzal a magatartással, amelyet a szociáldemokratapárti képviselők tanúsítanak, magamat semmi tekintetben nem azonosítom, ezt az eljárást teljesen komolytalannak, gyermekesnek és a törvényhozói magatartáshoz nem méltónak tartom. (Űgy van! a jobboldalon. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) (Meskó Zoltán: Isten hozta, Móric! — Zaj.— Felkiáltások jobbfelől: Most már kimehet. — Elnök csenget. — Rothenstein Mór: Az éntőlem függ, nem magától! — Meskó Zoltán: Angliában tanulhatnának az ottani szocialistáktól!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. (Reisinger Ferenc: Ha csináltak bolettajavaslatot, akkor üljenek itt! — Rothenstein Mór: Egész nap odakint vannak, önök jönnek be mulatni a folyosóra meg a büffébe. — Kuna P. András: Maga nem ismeri a büffét! — Rothenstein Mór: Maradjanak itt, akkor mi is itt leszünk.) Kérem a képviselő urakat minden oldalon, méltóztassanak nyugalmukat megőrizni, mert különben a lárma miatt lesz tanácskozóképtelen a Ház. (Derültség.) Szilágyi Lajos: Ez az incidens azonban a jövőben sem fog visszatartani attól, hogy valahányszor felszólalok, minden egyes alkalommal a Ház tanácskozóképességének megállapítását kérjem, mert utóvégre is végre-valahára meg kell tudnia az ország lakosságának, hogy kik azok az országgyűlési képviselők, akik ezt az üléstermet szorgalmasan látogatják és kik azok, akii állandóan távollétükkel tündökölnek. (Zaj. — Elnök csenget.) Felszólalásom jbevezetőszavaiban már tiltakoztam a törvényjavaslatok szövegezése, a törvényjavaslatok szövegében mutatkozó értelmetlenségek ellen. Másodsorban tiltakoznom kell az ellen, amit voltaképpen tegnap Gaal lf.19. ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. Gaston képviselő úr beszédéből tudtam meg, hogy megtörténhetett az, amire hosszú képvisel ősködésem alatt nem tudok visszaemlékezni, hogy olyan törvényjavaslati szöveg nyomatott ki az elnökség intézkedése folytán, amely szöveg nem volt azonos azzal a szöveggel, melyet a törvényjavaslatot beterjesztő miniszter úr borítékban itt a Ház elé terjesztett. Elnök: A képviselő urnák ez a kijelentése meglep. Vizsgálat tárgyává fogom tenni a képviselő úr kijelentését és később fogok a Háznak jelentést tenni. Szilágyi Lajos: Gaal Gaston képviselő úr megállapítása szerint, amikor a kormány a törvényjavaslatot beterjesztette, sőt amikor már a Ház elnöke annak kinyomatásáról intézkedett, még mindig lehetséges volt, 'hogy a kormány egy másik törvényjavaslati szöveggel kicserélje azt a szöveget, amelyet eredetileg előterjesztett. Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál állandóan figyelem gazda-képviselőtársaim magatartását. Már az appropriációs vitánál rámutattam arra, hogy mit csináljon és mihez tartsa magát olyan képviselő, aki ezidőszerint sem nem gazdálkodó, sem nem kereskedő, ha látja, hogy a gazdák és a kereskedők véleménye olyannyira eltérő egymástól, mint a jelen esetben. Látom pl. az előadó urat, aki köztudomás szerint az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatója, tehát a gazdák hivatalos érdekképviseletének egyik igen magasállású exponense. Látom, hogy miként azonosítja magát ezzel a törvényjavaslattal, annak első szakaszától az utolsóig (Farkas István: Jobb meggyőződése ellenére!) és milyen lelkesedéssel képviseli azt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Viszont látom az előadó úrral ellentétben a kimondottan agrárpárt elnökét, Gaal Gaston képviselőtársamat elszántan hadakozni, éppen azt a Gaal Gastont, akire hamarabb rá lehet fogni, hogy gazdaszempontból elfogult, mint az ellenkezőjét. Mégis látjuk, hogy a törvényjavaslat ellen élesen hadakozik. Meg kell állapítanom, hogy ez a szöveg, amely most előttünk van, lényegesen más, mint amelyet a kormány először a bizottság elé terjesztett. El kell ismerni, hogy lényeges módosításokon ment keresztül, mégpedig a köz javára, a gazdaközönség javára, de az Összes foglalkozási ágak és a fogyasztóközönség javára is. Mégis ki kell jelentenem, hogy mindezeknek a módosításoknak ellenére sem tudom magamévá tenni a gabonajegyrendszert. A gabonajegyrendszert nem szavazom meg, arra vonatkozólag kritikámat a részletekben később mondom el. Ellenben mindjárt bevezetőben rá kell mutatnom az indokolásnak egy rendkívül pikáns részletére. Az indokolás a közös vámterület kérdésével foglalkozik és nekem, aki 67-es politikus voltam, keserű elégtétel ez az indokolás, amikor szinte dicsőitését olvashattam a közös vámterület előnyeinek és kétségbeesett szavakat olvasok arról, mit veszített az ország azáltal, hogy a közös vámterületet elveszítette és ebben a tekintetben önálló lett. A konzekvenciákat nagyon érdekes volna más irányban is levonni. (Gaal Gaston: Csak Ferenczi Izsó önálló Magyarországa vitte idáig a dolgot!) Mindenesetre a törvényjavaslat határozmányait, mint ebből a megállapításból eredő következtetést tálalta. fel előttünk a kormány. Bíráliatomat elkülönítem a szerint, amint ennek a törvényjavaslatnak egymástól lénye. gesen elütő részeit tárgvalom, amelyek
