Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

Az országgyűlés képviselőházának Ul 9 szerübb, a legokosabb, az országra nézve leghasznosabb az lett volna, ha a kormány benyújtotta volna lemondását, kijelentvén, hogy képtelen a bajokkal megküzdeni. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Többen felemlítették és különösen Gaal Gaszton t. képviselőtársam számtalanszor mutatott rá arra, hogy egyik roppant nagy bajunk a'bürokráciának úgynevezett túlméretezése, — mint ahogyan azt a népjóléti miniszter úr az utóbbi időben nevezni szokta. Kétségtelen, hogy a bürokráciának ez a túltengése olyan rettentő terheket ró az országra, amelyeket elviselni nem lehet. De a helyett, hogy a kormány gondoskodnék arról, hogy itt is bekövetkezzék az a bizonyos leépítés — hogy egy rossz szót használjak, — minden intézkedésében ezt a bürokráciát igyekszik fejleszteni. Ez a törvényjavaslat is alkalmas lesz arra-, hogy újabb hivatalokat létesítsenek, hogy az állam által eltartottak számát szaporítsák (Szűcs István: Nem eltartott az, dolgozik érte!), de ugyanakkor csökkentsék az adózók, az eltartók számát. Ha ilyen arányban folyik ez tovább, akkor el fog következni annak ideje, hogy többen lesznek az eltartottak, mint az eltartók, ez uedig az államot a csődbe kergeti. (Szűcs István: Munkájáért kap fizetést! — Peidl Gyula: Érdekeltnek tetszik lenni? — Esztergályos János: Tessék figyelni és válaszolni: érdekeltnek tetszik lenni?) Elnök: Csendet kérek! Bárdos Ferenc: Annakidején, amikor a földreformról szóló törvényjavaslatot itt a Házban tárgyalták, azt ígérték, hogyha a törvény talán nem is elégíti ki az ellenzéket, a végrehajtásnál majd gondoskodnak arról, hogy azok a kívánságok teljesüljenek, amelyeket az ellenzék itt ezekről a padokról hangoztatott és követelt. Az eredmény az lett, hogy ma már mindenki tudja, hogy a nagybirtok a maga teljes épségében megmarad és mindenki tudja, hogy a földhöz juttatottaknak túlnyomó része ma már örülne, ha megszabadulna ezektől a kapott földektől. Tehát éppen az ellenkezőjét érték el annak, amit akartak, teljesíteni akarták az agrártömegek kívánságát, ezzel szemben pedig még nagyobb elégületlenséget váltottak ki. Azt mondják, hogy nem fog megdrágulni á kenyér. De nyilvánvaló, hogy akkor, amikor a búza árát emelik, az egyéb szükségleti cikkeknek árát emelik, természetesen a kenyérnek ára is emelkedni fog. Viszont nem szabad elfelejteni azt» hogy amilyen mértékben és arányban emelkedik valamilyen szükségleti cikknek fiz cirH, olyan mértékben és arányban csökken a fogyasztás is, úgyhogy amíg egyrészről megdrágították a kenyeret és így akarnak nemzeti ajándékot juttatni néhány földbirtokosnak, addig másrészről éppen azt a termelési válságot fogják fokozni, aminek megszüntetésére igyekeznek vállalkozni, mert hiszen még kevesebb ember lesz, aki ezeket a maga részére meg tudja szerezni. Nem én vagyok az első a Házban, aki rámutat arra, hogy ennek a válságnak tulajdonképpen mi az oka. Itt nem termelési válság van, hanem fogyasztási válság. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ebben az országban nem volnának ezrek, tízezrek, sőt százezrek (Zaj jobb}elől. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.), akiknek nem jut semmire, ha itt nem volnának százezrek, akik éhezni kénytelenek, akkor nem lehetne azt . ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. 181 mondani, hogy itt fogyasztási válság van, azonban ezrek és százezrek vannak, akik megvennék azt a búzát, akik fogyasztanának, ellenben nincs meg az anyagi előfeltétele ennek, mert hiszen nincs pénzük arra, hogy a kenyeret meg is tudják vásárolni. Ha tehát arról gondoskodnánk, hogy az emberek legalább ahhoz a minimális jövedelemhez hozzájussanak, amely az élet fentartásához szükséges. akkor kétségtelen, hogy a búza ára is megfelelően emelkednék, legalább is annyira, hogy annak termelése rentábilis lenne. így azonban mi sem természetesebb, minthogy egy olyan országban, ahol nem gondoskodnak arról, hogy a nép fogyasztóképes legyen, ennek a válságnak be kellett következnie. Kétségtelen, hogy fokozta ezt egy másik körülmény is. Magyarországon például körülbelül 20 millió métermázsa búza terem évenként. 1928-ban például nagyon bő volt a termés és akkor 27 millió métermázsa termett. De 1929-ben már ismét lecsökkent a termés 20 millióra, így tehát egészen nyugodtan elfogadhatjuk azt, hogy Magyarország évi átlagos búzatermése 20 millió métermázsát tesz ki. Ennek az évi termésnek azonban csak egy része jut forgalomba, mert a másik, igen tekintélyes hányada ott marad a termelőnél. Körülbelül nyolcmillió métermázsára tehető az a búzamennyiség, amely ilyenformán a "mezőgazdasági népesség szükségleteire kell, és 12 millió métermázsa kerülhet csak forgalomba. Ennek a 12 métermázsa búzának az elhelyezése igen nagy mértékben meg volna könnyítve abban az esetben, ha a lakosság fogyasztóképességét megfelelően emelnék. Kétségtelen az, hogy az egész világon mindenütt bő volt. a termés, de vájjon nem gondolják-e az urak, hogy a kapitalista termelés csődjét jeleni az, hogy éppen akkor kell a legtöbb embernek éheznie, amikor a legtöbb búza terem. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az egész világon olyan nyomorúság van, amilyen talán sohasem volt, pedig olyan volt a búzatermés az egész világon, amilyenre hosszú idő óta nem emlékezünk, hogy lett volna. így például az utolsó években a világ búzatermése 1925—1927-ben átlagban 1100 millió métermázsa volt. 1928-ban 1320 millió métermázsára ugrott fel és bár 1929-ben valamennyire visszaesett, de még mindig meghaladta az 1240 millió métermázsát. Minthogy pedig ez a gazdag termés meghaladta a világ búzaszükségletét, a kínálat egyre emelkedett, s így természetesen csökkentek az árak is. Azonban csak azért nem tudták a búzát elhelyezni, mert nemcsak nálunk. — elismerem, — hanem a világ egyéb részein is kapitalista kormányok uralkodnak, amelyek olyan politikát folytatnak, aminek következtében a néDek milliói éhezni kénytelenek. Már most nekem az a meggyőződésem, hogyha minden embernek annyi kenyeret juttatnánk, mint amennyi kenyérre azoknak szükségük van, ebben az esetben nem volna termelési válság, hanem ebben az esetben arról kellene gondoskodnunk, hogy új területek felszántásával igyekezzünk a termelést fokozni, mert nem lehetne kielégíteni a szükségletet. De ha azt kérdezzük, hogy tulajdonképpen kinek van szüksége erre a törvényjavaslatra, ha körülnézünk s keressük és kutatjuk azokat a rétegeket, amelyek ezt követelték, úgy azt kell mondanunk, hogy a munkások bizonyára nem követelték.) Egyetlen egy olyan bolond embert nèm ismerek a városokban, akinek a miatt volt netalán álmatlan éjszakája, mert