Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

174 Az országgyűlés képviselőházának U18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. igen fontos építési anyag, mé^ kivitelünk van, nemhogy behozatalra szorulnánk. Az összes építési anyagokat meg lehet itt szerezni Magyarországon, nem kell külföldről semmit sem behoznunk, úgyhogy egy egész sereg iparágat tudunk foglalkoztatni, sőt még a nyerstermékek gyártásánál is, ha ennek nevezem a cementet, egy egész, sereg munkást tudunk foglalkoztatni. Ilyen körülmények között tehát nem látom sem akadályát annak, hogy ezek a munkák végre-valahára meginduljanak, mert hiszen, ha volt mód és lehetőség arra, hogy a házbéreket felemeljék, akkor van mód és lehetőség arra is, hogy a háztulajdonosokat ezeknek a munkáknak elvégeztetésére rászorítsuk. A kormánynak nagy a hatalma, nem lehet azt mondani, hogy meg van kötve a keze, nem lehet azt mondani, hogy nincs meg a hatalma ahhoz, hogy ebben a kérdésben tegyen valamit, semmi sem akadályozza meg a kormányt abban, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye. En ennél az oknál fogva kérem úgy a népjóléti, mint a pénzügyminiszter urat, hogy ebben az értelemben ennek a kívánságnak minél előbb és sürgősen tegyen eleget. Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván szólni. Vass József népjóléti- és munkaügyi miniszter T. Ház! Az interpelláció második része szól hozzám, amely t. i. a tartozásokra vonatkozik. Abban t. képviselőtársamnak teljesen igaza van, hogy különösen a budapesti házak egy igen jelentős része, talán a nagyobbik része, olyan állapotban van, hogy az alapos tatarozás már csak szépészeti szempontból is rendkívül indokolt volná. Azt hiszem, hogy a többi városainkban is körülbelül ezt az arányt lehet találni, igaz, hogy különösen Budapesten a legutóbbi időkben némi fellendülés mutatkozik ezen a téren, hiszen majdnem minden utcában láthatjuk az állványokat, amelyek a járókelőket molesztálják, (Bárdos Ferenc: Mert lehull a vakolat és megbüntetik a háztulajdonost!) tehát van némi fellendülés ezen a téren, amelv azonban még mindig nem akkora, mint amekkora, egyrészt az igényeknek — a reális igényeknek —megfelelne, másrészt, amely legalább enyhítene különösen a kis építőiparban és a vele^ kapcsolatos kis ipari ágazatokban a, munkahiányon. Azon az úton, amelyet a t. képviselőtársam megjelölt, a kormány nem tud elindulni, mert erre nincs felhatalmazása. Nekünk nincs jogunk, — semmiféle törvényes jogunk nincs arra — hogy valamely háztulajdonost kényszerítsünk a tatarozásra, (Farkas István: Hozzunk egy boletta-törvényt reájuk is! Ha a búzánál beavatkoznak azért, hogy segítsenek, avatkozzanak be itt is!) kivéve azokat az eseteket, amikor a ház, állékonyságában előállott nagyfokú leromlás a lakók testi épségét veszélvezteti. (Farkas István: Van sok ilyen ház!) Van azután egy másik szabályrendelet . is, amelynek törvényereje van, hogy szépítészeti szempontból lehet esetleg közbelépnie a hatóságnak, azonban a mi sajátos, — különösen a fővárost . tekintve — autonómikus berendezkedésünknél fogva akár az első, akár a második esetben, ha a, hatóság akarna valamit elrendelni, annyi refugium van a különböző fórumok igénybevételével, hogy bizony, a ház is összedől addig, amíg végre hatályra emelkedik a meghozott határozat. Odáz! Úgy van!) Eri a magam részéről egy másik utat próbáltam találni, hogy a tatarozást előmozdítsam, nevezetesen azt, hogy figyelembe véve a hitel megszerzésének meglehetős nagy nehézségeit, a székesfőváros vezetőségével értettem szót olyan értelemben, hogy talán a Községi Takarékoénztár tudna néhány millió pengőt bekezdésre erre a célra kölcsönképpen rendelkezésre bocsátani és pedig olyan kamat mellett, amely kívána-' tossá tegye erre a célra ennek a kölcsönnek felvételét. Hogy ezt megkönnyítsem, azt a gondolatot vetettem fel, hogy az ily módon mutatkozó kamatkülönbözetet vállaljuk el ketten: a főváros és az én tárcám, végre is ^különbözet címén csak néhány százezer pengőről lehet szó, amely azonban, ha már ketten vállaljuk, jelentékenyen megolesóbbítja magát a tőkét, a tőke kamatozását, ennek következtében meg•,in a lehetősége annak, hogy a tőkehiánnyal küzködő, egyébként jóindulatú és tatarozni kívánó háztulajdonosok, igénybe vegyék a kölcsönt. (Élénk helyeslés.) Ez a gondolat megfontolás alatt van a székesfővárosnál. Én a magam részéről már eldöntöttem, amennyiben bármilyen nehézségek között vagyok is tárcám költségvetési keretei közt, mégis meg fogom találni valamikép a módját annak, hogy felerészben tudjam rendelkezésre bocsátani a kamat-margeot a Székesfővárosi Községi Takarékpénztárnak abban az esetben, ha tényleg tatarozási célokra megfelelő pár milliót rendelkezésre tudja bocsátani. (Elénk helyeslés.) Hogy vájjon a székesfőváros részéről ez járható út lesz-e, erre vonatkozólag én most nem tudok nyilatkozni azért, mert nem. kaptáim még határozott választ a főváros vezetőségétől, konstatálom azonban, hogy a székesfőváros vezetősége a maga részéről szintén nagyfokú jóakarattal karolta fel ezt a kérdést és próbálja azt a megvalósuláshoz hozzásegíteni. Ezen az alapon, remélem, sikerülni fog némi eredményt elérni. Éppen a mai napon — igaz. hogy a t. képviselőtársam interpellációjának híre vétele alapján — a székesfőváros főpolgármesterénél megsürgettem a kérdést, akitől azt a választ kaptam, hogy a kérdéssel a főváros vezetősége foglalkozik. Én ebben a kérdésben más nyilatkozatot egyelőre nem tudok tenni. Nem tudom, vájjon ez kielégítő nyilatkozat-e

1

? Amennyiben az interpellációnak második pontjára vonatkozólag nyilatkozatomat kielégítőnek méltóztatik találni, kérem méltóztassék ebben az irányban határozni, ha nem méltóztatnak

1 kielégítőnek találni azt. nem tekintem semmiféle tragikus következménynek a^ határozatot azért, mert hiszen hogy vájjon tényleg az általam jelzett út járható lesz-e, erre vonatkozólag még egészen konkrété nem tudok választ adni. FJnök: A miniszter úr nyilatkozatát nem kívánja az interpellációra adott válasznak tekinteni, ennélfogva az interpelláció kiadatik a nénzügvi, (

« a népjóléti- és munkaügyi miniszter uraknak, Most következik sorrend szerint Reisinger Ferenc képviselő úr interuellációja a diósgyőri vasgyár munkaviszonya tárgyában, amelyet a kereskedelmn miniszter úrhoz intézett. A jegyző úr felolvassa. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelmi miniszter úrhoz a diósgyőri vasgyár munkaviszonyai tárgyában. r A diósgyőri vtas- és acélgyárban munkahiány mïâ.ft állandó a létszámcsökkentés annak ellenére, hogy egyes osztályokban' 12—16 órás munkanapot dolgoznak. Milyen intézkedéseket hajlandó tenni a miniszter úr a túlhosszú munkaidő szabályozására és a munkanélküliség enyhítésére, miután a munkjanélikü-