Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának 418. ülése 1930 július 2-án, szerdán. 175 liség hatása Diósgyőr és környékére igen káros hatással van.» Elnök: Amennyiben a képviselő úr előadni kívánja interpellációját, a szó megilleti. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! A mai interpellációk során pártunk parlamenti frakciója különböző súlyos kérdéseket terjesztett elő és kért ezekben <a bajokban orvoslást. Hallottunk itt olyan miniszteri válaszokat, amelyek szerint a magángazdaságba, ia mágánérdekeltségbe nem lehet beavatkozni, mert nincs arra törvényes rendelkezés. Kaptunk olyan választ is, hogy bizonyos érdekeltség nem adta meg még a választ, tehát emiatt fennakad az egész nagy kérdés megoldása. Előrelátva ezeket a sablonos kitérő válaszokat, olyan interpellációt terjesztettem a kereskedelmi kormányzathoz, amelyre ilyen kitérő választ nem lehet adni, mert hiszen, amintméltóztatnak tudni, a diósgyőri m. kir. vases acélgyár az állam tulajdona, a kereskedelmi miniszter legfelsőbb rendelkezése alatt áll, tehát itt a kormány a kereskedelmi miniszter úron keresztül' tud intézkedni. Tekintettel arra, hogy az általam interpelláció tárgyává teendő dolgok meg is érdemiik és meg is követelik a sürgős és hatásos intézkedést, remélem, hogy ez nem is fog elmaradni. Arról van szó nevezetesen, hogy a diósgyőri m. kir. vas- és acélgyárban, amikor az egész ország közvéleményét a 8 órai munkaidő foglalkoztatja, a munkások igen tekintélyes része 12 és 16 órát dolgozik. Ez a körülmény különösen fontosságot nyer azáltal, hogy ugyan;akkor a diósgyőri üzem igen tekintélyes része munkahiány következtében hetenként 2—3 napot dolgozik. Méltóztassék ezt a rettenetes kontrasztot elképzelni a munkások között. Az egyik munkás dolgozik látástól vakulásig, naponta 12—16 órát és e túlhajtott munkaidő ellenére korántsem keresi meg azt a bért, amelyet azelőtt a diósgyőri vasgyárban megkeresett. Ezzel szemben^ a munkásság másik része pedig nem tudja kidolgozni nagyon sokszor még a félheti munkaidőt SiSm. Ha egy magánüzemben látnánk ilyen rendellenességeket, arra kellene törekednünk, hogy ha nincs is rá mód és rendelkezés, ^a kormány a maga tekintélyével, súlyávfal és befolyásával odahasson, hogy ezek^ az abnormis állapotok és rendkívüli körülmények megváltozhassanak. El sem bírom képzelni, hogy a diósgyőri állami vas- és acélgyárban ne lehetne legalább ebben a tekintetben valami rendezést keresztülvinni. A kereskedelmi kormányzat és az összkormányzat részéről egybehangzóan az utóbbi időben többízben elhangzott az az igéret, hogy a diósgyőri vasgyárat ellátják négy évre munkával. Amióta ezek az ígéretek elhangzottak, ezeknek a munkáknak megindítását az ország és az az országrész szívszakadva várja-, ehelyett azonban az történik, hogy a munkások százait bocsátották r el azóta is a diósgyőri m. kir. vas- és acélgyárból. , Ezekre a rendellenességekre kívántam a kereskedelmi kormányzat figyelmét felhívni. Ennek a kérdésnek rendezése nemcsak egy gyárnak az érdeke. Amint nagyon jól méltóztatnak tudni, több ízben adtunk ki már erről ismertetőt, és Miskolc város közönsége is felírt a, kormányhoz ebben a kérdésben, s ez az erkölcsi testület is követeli azt, hogy valami történjék. Tudniillik az a helyzet, hogy nemcsak a diósgyőri vasgyárban, hanem annak környékén, Miskolc városában, Diósgyőrben és Borsod megyében nemcsak felső részében, hanem úgyszólván egész területén érdekelve van a munkásság, mert a vidéken lakók is nagyon sokan, ezrével járnak be végeredményben a diósgyőri vas- és acélgyárba dolgozni. Különösen Miskolc városának rettenetes nyomorúságát, amely — bátran merem állítani — sokkal nagyobb, mint bármely vidéki városé, éppen az a körülmény okozza, hogy ennek egész gazdasági élete tekintélyes részében a diósgyőri m. kir. vas- és acélgyárra volt alapozva. Minthogy ebben a gyárban évek óta állandó leépítés van, úgyhogy a munkásoknak tekintélyes részét elbocsátották, a munkában lévők pedig két-három napot dolgoznak hetenként és még ezalatt a fél hét alatt sem keresik meg becsületes munkabérüket, így azután ezt a gazdasági katasztrófát, amely az állami vasgyárban van, a vasgyáron keresztül érzi úgyszólván egész Borsod megye. Éppen ezért azt hiszem, hogy ennél a komoly ügynél, ennél a végeredményben szintén országos és nagy ügynél meg kell tennie a kormánynak mindazt, ami módjában áll. Itt már semmiféle különös idegen érdekeltségek meghallgatása nem szükséges, és nem függ tőlük semmi sem. Meg kell tehát tennie a kormánynak azt, hogy ebben az üzemben legalább a munkaidő olyaténképpen rendeztessék, hogy a kereseti viszonyok a lehetőség szerint egyenletesebben teremtessenek^ meg. Azt hiszem, hogy ennek semmi akadálya nincsen. Ezért kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ebben a kérdésben sürgősen intézkedni szíveskedjék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Beisinger képviselő úr által előterjesztett interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Több tárgy nem lévén, az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 10 óra 35 perckor.) Hitelesítették : Konkoly Thege Kálmán s. k. Udvardy János s. k. naplóbiráló'bizottsáf)i tagok. KÉPVISELŐHÁZI NÁPL0. XXX. 26