Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának M8. ülése 1930 július 2-án, szerdán. 169 hogy valami tényleg mégis történni fog. Azokra a kérdésekre, amelyeket a reszortminiszterek a szakszervezetek képviselőinek feladtak, az illető reszortminiszterek megkapták a választ, megkapta a népjóléti miniszter úr is. A nyolcórai munkanap követelése nem új keletű követelés. A nyolcórai munkanap a tchnika fejlődésében gyökerezik. Amerikában már csak öt" napot dolgoznak egy héten munkások, mert a gépek, a tehnika nagyarányú fejlődése, annyira feleslegessé teszi a munkáskezeket, hogy csak ilyen módon lehet a nagy munkanélküliség ellen védekezni. Mi még nem tartunk ott, hogy már az öt napos hetet kellene bevezetnünk, de soká már nem tart a mai helyzet, különösen akkor, ha a nyolcórai munkanap még mindig nem lesz törvénybe iktatva. Arról nem is beszélek, hogy a mi ipartörvényünk még mindig azt mondja, hogy tizenhat órát lehet naponta dolgozni. Lehet, hogy már nincsen olyan hely az országban, ahol tizenhat órát dolgoznak, de a kereskedelmi miniszter úr még mindig nem jön olyan javaslattal, amely ezt a törvényből kiküszöböli, pedig ezt ki kellene küszöbölni, mert ez szégyene az országnak. Ha külföldön valahol tanulmányozzák a mi ipartörvényünket és azt látják, hogy a napi törvényes munkaidő tizenhat óra, ezt nem is tudják elhinni; nem tudják elképzelni, hogyan lehetséges ez. Mert ha a szervezetek ezt a törvényt mel: lőzik és harcok árán rövidebb munkaidőt is tudtak már elérni, ez nem a törvényhozás és nem. a kormány érdeme, hanem annak a következménye, hogy annak ellenére, hogy nálunk Magyarországon a mozgási szabadság még nagyon korlátozott, még gúzsba van kötve, a szakszervezetek hatalmuknál fogva a munkaidő tekintetében mégis sikereket értek el. A nyolcórai munkanap bevezetése egyáltalában első lépés volna a felé az út felé, amelyen a munkanélküliséget némiképpen enyhíteni lehet, mert sajnos, — amint már említettem — az országban több szakmában még mindig sokkal több a munkaidő, mint nyolc óra. (Kuna P. András: Az aratásban például!) Kérdem a népjóléti miniszter urat, miért nem lehet a nyolcórai munkaidőt bevezetni? Ez az államnak nem kerülne pénzébe. Csak a munkáltatók gáncsoskodása lehet az, ami miatt ezt nem lehet bevezetni. Mert lehet, hogy a munkáltató érdekeltség egy része... (Kabók Lajos: Lefogják a miniszter úr kezét. — Pataesi Dénes: Es az ön nyelvét nem lehet befogni.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rothenstein Mór: ... a mellett van, hogy a munkaidőt meg kellene hosszabbítani és a munkabéreket le kellene redukálni. Egyoldalú állásfoglalás az, 'ha a népjóléti miniszter úr, illetve a kormány a r munkáltatói érdekeltség javára dönti el ezt a kérdést, a munkások kívánságait pedig e tekintetben mellőzi. A munkásság azt szeretné látni, 'hogy ez a kormány valamilyen kérdésben mégis előzékenységet mutat a munkások javára a munkáltatókkal szemben, ha nem is látná azt. hogy mindazok a kérdések, amelyek ma függőben vannak, a munkások javára dőlnek el. Nem fogadom el a kormánynak érvelését, hogy ezt nem lehet csinálni, sem azt, hogy munkanélküli segélyt a kormány azért nem tud nyújtani, mert arra nincs fedezet. Ha a t. kormány meg tudta találni a mezőgazdaság érdekében azt a módot, hogyan lehet előidézni mindenáron, más rétegek kárára, rovására a mezőgazdaság állítólagos feljavítását, akkor itt is meg kell találnia a módot a kormánynak a nagy munkanélküliség enyhítésére; ha pedig nem tud elegendő munkaalkalmat adni, legalább anyagi támogatást tudjon előteremteni. Ha az egész vonalon mindazokat a kívánságokat, amelyek iránt a miniszterelnök úr és az egész kormány érdeklődött és komolynak látszó törekvéssel fogott hozzá, — hiszen a miniszterelnök úr meg^ is köszönte a szakszervezetek közreműködését — a népjóléti miniszter úr azzal honorálta, hogy a hozzátartozó kérdésekben, a munkanélküliség esetére való támogatásról,^ a nyolcórai munkanap megvalósításáról szó sem lehet, — hiszen az év első fele már elmúlt és még mindig várnak az éhezők — ne csodálkozzanak azon, hogy mi itt azoknak érdekében, akiknek érdekében felszólalunk, kissé élesek vagyunk, vagy úgy beszélünk, hogy az önök fülének nem kellemesen hangzik. Inkább toleráns t magatartást kellene az önök részéről tanúsítani, az egész pártnak itt kellene lennie és meg kellene hallgatnia a mi felszólalásainkat. (Mozgás jobbfelől.) A minisztereknek itt kellene ülniök a bársonyszékeken és mint hallgatóknak tudomást kellene venniök kívánságainkról és megfelelő választ kellene adniok. (Propper Sándor: A walesi herceg elment a bányamunkások közé; annak nem derogált. Anglia uralkodója elment megnézni a nyomorgókat. — Zaj. — Elnök csenget.) De ha, ilyen magatartással még jobban szítják az ellentéteket, ez nem fog javulás felé vezetni, és hogy mi lesz a következménye, azt hiszem, nagyon hamar látni is fogjuk. (Simon András: Ezt komolyan hallgattuk! Ez komoly tónusú beszéd volt.) Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Képviselőház! Mielőtt az interpellációra választ kívánnék adni, egy megjegyzést szeretnék rektifikálni, am elv többször is elhangzott a t. túloldal részéről- Nevezetesen azt mondották, hogy a többségi pártok részéről türelmetlenség, idegesség mutatkozik a ' nagy munkáskérdések és a nyomorúság feltárásával szemben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon!) Bocsánatot kérek, konstatálni kívánom, hogy a lehető legnagyobb nyugalommal és megértéssel hallgattuk az internelláeiókat, (Ügy van! jobbfelől. — Kabók Lajos: Féltucatra leolvadva!) addig, amíg sértő és személyeskedő kifejezések el nem hangzottak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Annak- hogy™az összkormányhoz intézett interpellációkra, amelyekre először kezdtem választ adni, a válaszadás jogától azután elálltam, oka az, hogy hallanom kellett a t. túloldal részéről, hogy miért beszélek én megbízás nélkül. Ha egy ilyen megjegyzés elhangzik, akkor méltóztassanak a megjegyzés értelmében tudomásul venni azt a tényt, hogy az összkormányhoz intézett interpellációkra nem adok választ, mert ezt a megjegyzést onnét hallottam. (Kabók Lajos: Ki mondta?) Valószínűleg Eei

singer kénviselő úr. mert ő tőle erednek az ilyen szellemes megjegyzések, (Reisinger Ferenc: Ügy látszik, nem férünk el Magyarországon ketten.) Ha a t. képviselőtársam szellemi képességeit lemérem, lehet, hogy azok nem férnek be ebbe az országba; én a magaménak kicsi helyet kérek:. (Reisinger Ferenc: Azt a nénjóléti miniszter úr szokta fityogtatni úton-útfélen. — Zaj és felMáltások jobbfelől: Már megint személyeskedik!) Az interpelláló t. képiviselőtársam azt kérdi tőlem, vájjon hajlandó vagyok-e, — miután