Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

170 Az országgyűlés képviselőházának U18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. most már munkások részéről megkívánt ada­tok a kormány kezében vannak — nyilakozni arra nézve, hogy beterjesztem-e, vagy sem, a nyolcórás ipari kényszermunkanapra vonat­kozó javaslatot. Csak a kérdés indokolására terjeszkedem ki. Nevezetesen az adatok, me­lyeket a kormányt kért, hogy teljesen tisztán lásson ebben a kérdésben, nincsenek még a ko rmá ny kezében. Voltam bátor már valame­lyik megelőző interpellációra adott válaszom­ban kiterjeszkedni arra, hogy a munkaválla­lók részéről, a szakszervezetek részéről — mindkettő részéről, a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták részéről — tényleg meg­kaptuk körülbelül ezelőtt két héttel a kívánt adatokat, a munkaadók részéről azonban még nem érkeztek be a válaszok. (Propper Sándor: A munkaadók amerikáznak!) Mivel pedig szükséges, hogy mindkét ol­dalról betekintést nyerjen a kormány ebbe az egyébként rendkívül fontos gazdasági vonat­kozású kérdésbe, természetes, hogy az én vá­laszom egyelőre csak az lehet, hogy nem tu­dom a tör vény javaslatot a Ház elé terjeszteni eladdig, amíg a szükséges adatok a kormány­nak rendelkezésre nem állanak. (Kabók Lajos: Tessék kényszeríteni őket, hogy adják be az adatokat! — Reisinger Ferenc: Ha tíz évig nem adnak választ, a miniszter úr addig vár?) Elnök: Reisinger képviselő úr nagyon sok­szor szól közbe. Kérem, hogy maradjon csend­ben. (Reisinger Ferenc: Ha tíz évig nem adnak választ, akkor tíz évig várnak? — Simon András: Akkor tíz évig fog közbeszólni! — Reisinger Ferenc: Tíz év alatt egyéb is fog történni. Szeretném egyszer hallani magát!) A képviselő uraknak nincs joguk beszélni, most a miniszter úrnak van joga (beszélni. Vass József népjóléti és munkaügyi mi­niszter: T. Képviselőház! Nagyon örülök egyébként, hogy Reisinger t. képviselőtársaim sűrű^ köz,beszólásaiyal igyekszik saját korábbi állítását, amely reám vonatkozott, önmagára vonatkoztatni, t. i. nem én fityogtatok, ha­nem ő fityogtat, (Taps és derültség a jobbol­dalon és a középen. — Éri Márton: Kellett ez? — Kabók Lajos: A miniszter babérokat arat. — Éri Márton: Nincs rá szüksége. — Rei­singer Ferenc: Azért a hiúság még sem hajtott engem a beszélőfilm elé, meg soványító kúrára! — Zaj.) Elnök: Reisinger Ferenc képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy a személyeskedés­től tartózkodjék. Szíveskedjék nyugalmát meg­őrizni. (Reisinger Ferenc: Ezt ajánlanám a miniszter úrnak is.) Vass József népjóléti- és munkaügyi mi- . niszter: T. Ház! Én nagyon szívesen elhall­gatok, ha Reisinger képviselő úr akar beszélni. Kérem tessék. Kérem tessék. (Mozgás a szélső­baloldalon. — Reisinger Ferenc: Köszönöm szépen.) Mivel tehát nem állnak rendelkezésemre az adatok, amelyek alapján a t. Házat a felől tud­nám tájékoztatni, vájjon a kormány be tudja-e terjeszteni és mikor ezt a javaslatot, ennek folytán az interpellációra nem is tudok választ adni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. Zaj a szélsőbaloldalon) Elnök: A népjóléti miniszter úr nyilatko­zatát érdemleges válasznak nem kívánja tekin­teni, így a képviselő úr interpellációját kiadom a népjóléti és munkaügyi miniszter úrnak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A miniszter úr itt van.) Itt van, de nem köteles válaszolni. (Far­kas István: Ez komédia!) Csendet kérek. Köivetkezik Malasits Géza képviselő úr in­terpellációja a külügyminiszter úrhoz az ipari munkások kivándorlási lehetőségének előmoz­dítása tárgyában. A jegyző úr az interpelláló szövegét felolvassa, Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Inter­pelláció a külügyminiszter úrhoz az ipari mun­kások kivándorlási lehetőségének előmozdítása tárgy álban. Hajlandó-e a miniszter úr tájékoztatni a Házat, hogy milyen stádiumban van Francia­országgal a magyar ipari munkások foglal­koztatására régebben megindított akció? Hajlanó-e a miniszter úr Franciaországgal és más ipari államokkal ilyen irányú tárgyalá­sokat folytatni és megállapodásokat létesíteni, hogy az ipari munkások kivándorlása .és a munkalkalmak megszerzése akadályokba ne ütközzön?» Elnök: Méltóztatik előterjeszteni az inter­pellációt? (Malasits Géza: Igen!) Tessék! Malasits Géza: T. Képviselőház ! A munka­nélküliség arányairól, annak a társadalomra és az emberekre gyakorolt Ihatásáról képviselőtár­saim már beszéltek, úgyhogy ez felment engem az alól, hogy ebben a vonatkozásban beszéljek erről a kérdésről. Kétségtelen azonban, hogy a munkanélküliség legnagyobb az építőiparban. Évek óta pang az építőipar. Azok az injekciók, amelyekkel a kormány az építőipart^ fellendí­teni kívánta, az állami építkezések és egyéb építkezések az utóbbi időben teljesen^ elapad­tak úgy, hogy alig-alig van építkezés és ennek következtéiben nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is az építőipari munkások százai és ezrei vannak munkanélkül és kénytelenek olyan munkára menni, amely setal fizikumuknak, sem képességüknek nem felel meg, kénytelenek olyan alacsonyra szorított munkabérekért dol­gozni, amelyek mellett sem ők, sem családjaik exisztálni nem tudnak­Ez a körülmény a kormáryra elsősorban azt a kötelezettséget hárítja, hogy munkaalkal­makról gondoskodjék. A munkaalkalmakról való gondoskodás méreteiről hallottunk itt már beszélni. A kereskedelemügyi miniszter úr szólt a vasúti beruházásokról, beszélt arról, hogy a, kormánynak szándékában van a közmunkákat folytatólagosan kiadni: ezek a közmunkák azon­ban mind olyan természetűek, amelyeknél az építőipari munkásság vajmi kevés elhelyezést talál bat. Ilyen körülmények között szerintem a kor­mány kötelessége a legfájdalmasabb kérdéshez is hozzányúlni, hogy a . pillauatnyi helyzeten segítsen és ez az, hogy a munkásság kivándor­lását valamiképpen elősegítse. Fájdalmas a kérdés azért, mert mindenesetre nem valami dicséretes dolog egy kormányzati rendszerre nézve, hagy nem tud az országban olyan gazda­sági politikát teremteni, amelynek következté­ben az ország polgárai, munkásai itt az orszá­gon belül munkaalkalmakat találjanak. Ha te­hát nem képes a kormány olyan gazdasági poli­tikát folytatni, amely lehetővé tenné az ország munkásainak az országon belül váló foglalkoz­tatását, akkor a kormányra hárul a feladat, hogy minden aíkadályt elhárítson a kivándorlás elől és így lehetővé tegye azoknak, akik ide­haza nem tudják sem maguknak, sem a család­jaiknak a kenyeret megkeresni, hogy idegenbe vándorolva kereshessék azt meg. Az idegenbe való vándorlás ma nagyon ne­héz dolog, hiszen tudjuk, hogy minden ország elzárkózik a bevándorlás elől, minden ország­ban pang a gazdasági élet Európában, Ameri­kában. Ausztráliában és így a kivándorlás rendkívül meg van nehezítve. Egy ideig Török-

Next

/
Thumbnails
Contents