Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának 4 ez nem halogató politika volt, hacsak a képviselő úr esetleg* nem úgy gondolja, hogy máról-holnapra elrendelhető egy vasút villamosítása. Egy vasút villamosítása rendkívül erős és nagy szakkérdés, amely 'hosszú időt igényel, de ha olvasta a lapokat igen t. képviselőtársam, tudhatja, hogy a múlt minisztertanács ehhez hozájárult és ennek alapján elrendeltem a 35 millió pengő értékű munkálat megindítását, amely jelenleg 14 milliói angol részében (Kabók Lajos: Nincs (még kiadva, csak el van határozva !) Ki lesz adva a napokban és ne tessék olyan adatokkal és olyan ^tényekkel jönni, amelynek éppen az ellenkezőjéről van tudomása a képviselő úrnak. Méltóztatik hivatkozni itt a telefonkészülékek gyártására vonatkozó kérdésre is. Én magam is említettem, csakhogy nem

1 úgy áll ez a kérdés, hogy csak 9 milliós beruházás az, hanem hosszú évekig való előzetes 'beruházás. Nem. érek semmit azzal, ha csak^ kagylóink és telefonkészülékeink vannak, további berendezésre is szükség van s ez további 21 millió, és megvan a fedezet nem csak 9 millióra, hanem 30 millióra. így kell ezzel foglalkoznunk, hogy ezt a kérdést is megoldjuk. (Helyeslés a .jobboldalon.) Most a napokban jövök a Ház elé egy gazdasági vasúti kérdésnek az anyagávak Egyebet sem teszünk a kormányzat részéről, minthogy igyekszünk ezeket a kérdéseket megoldani. Tessék összegezni, akárhogyan Összegezi a képviselő úr, ez 130 millió. Arra nem vállalkozhatom, hogy az egész munkanélküliség kérdését megoldjam, de nyugodt lélekkel állíthatom, hogy a kormány részéről ezek nem üres igégetések, nem halogatások és vegyék már egyszer tudomásul, hogyha százszor fogják is itt ezeket az, állításokat grammofonlemezként ismételni, ezek tények és mi megtettük a kötelességünket, amennyire csak lehetett. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. ••- Esztergályos János: Még fognak a miniszter urak táncolni e mellett a grámmofonlemez mellett! — Zaj. — Jánossy Gábor: Senkinek sincs ma táncolni való kedve! Micsoda beszéd ez?!) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. (Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Kabók Lajos: T. Ház! A miniszter úr választása engem nem elégtí ki és éppen ezért nem is tudom tudomásul venni. A miniszter úr egyenesen feltett kérdéseket elkerült, azokra választ adni nem tartotta érdemesnek. Ami pedig azt a vádaskodást illeti, hogy mi örökösen ufvanazt hallatjuk, mint egy grámmofonlemez, erre vonatkozólag azt mondhatom, hogy inkább a kormány részéről tűnik fel grammofcnlemeznek az, hogy örökösen azt halljuk, hogy: «Ezt tettük, azt tettük» és mindabból csak egy csekély hányad kerül kivitelre. A kormány egy-egy tervét hatszor is elmondja a Házban és a képviselő urak közül nagyon sokan nem néznek utána, nem tudják, hogy mi valósul meg abból. Ezek az Ígéretek nem kielégítőek sem nekem, sem a munkanélkülieknek, miért is a választ nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a szésöbaloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úrnak Kabók Lajos úr interpellációjára (Kabók Lajos: A kérdés feltevéséhez kérek szót.) adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen.) A Ház a választ tudomásul vette. (Kabók Lajos: Szót kértem!) Mar kimondtam a határozatot. (Kabók Lajos: Pár tatlan clnöklés!) . ülése 1930 július 2-án, szerdán. Í6Í Következik Várnai Dániel képviselő úr interpellációja az összkormányhoz a munkanélküliek kilakoltatásának felfüggesztése tártárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Gubicza Ferene jegyző (olvassa): «Interpelláció az összkormányhoz, a munkanélküliek kilakoltatásának felfüggesztése tárgyában. Hajlandó-e a kormány sürgős rendeletet kiadni arról, hogy a munkanélküliek házbértartozás miatti kilakoltatása felfüggesztessék? Budapest, 1930. évi június hó 1. Várnai Dániel.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Várnai Dániel: T. Ház! Azt a kérdést, amelyet interpellációm tárgyává tettem... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Eri Márton: Itt maradunk éjfélig!) Kérem Eri Mártom képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. (Kabók Lajos: Fontos dolog a munkanélküliség! — Eri Márton: Jobban ismerjük ennek fontosságát, mint önök!) Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben és méltóztassanak higgadtságukat megőrizni. (Kabók Lajos: Egy tucat kormánypárti kénviselőt érdekel a munkanélküliség problémája!) Kabók képviselő urat is figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Kuna P. András közbeszól. — Kabók Lajos: Kuna bácsi, becsukatjuk a büffét, vigyázzon!) Várnai Dániel: ... Azt a kérdést, amelyet interpellációm tárgyává tettem, mi itt igen sokszor, egészen komolyan mondom, ieen sokszor szóvátettük. Különösen ősz ideién, amikor már mögöttünk van a nyár, mögöttünk, van a langyos ősz és könyörtelen ujjával konogtat a szegény ember ablakán a tél, minden egyes ilyen esetben, azt hiszem, egy esztendő sem múlt el már 5—6 esztendő óta, hogy a kérdést szóvá ne tettük volna. Rettenetes dolog az, méltóztassék elkénzelni, ha egy munkanélküli hónapok óta — sőt nagyon sok olyan van, aki esztendők óta — éli a munkanélküliség borzasztó nyomorát, ha apa és anya a szenvedések legnagyobbjai erezi, amelyet egy apa, e^y anya érezhet, amikor nem adhat gyermekének kenyeret. Méltóztassék elképzelni, milyen helyzet az, ha a kétségbeesett emberek feje felől felégetik a fedelet, hajléktalanná teszik, az utcára dobják őket és munkanélküliségükkhöz járul még a hasonló szeavedés: a hajléktalanság. Minden egyes esetben a népjóléti miniszter úr azt a választ adta nekünk, hogy a tél folyamán a kilakoltatásokat, legalább az illetékessége alá tartozó házakban szüneteltem fogja és ezeknek a kilakoltatási eljárásoknak szabad folyást csak a tél megszűnésével fog engedni. Hát, ez is szomorú dolog, t. Képviselőház, hogy mégis az esztendő egy nagy részében a munkanélküli embert az a veszedelem fenyegeti, ,hogy

f kilakoltathatják, a fedelet elvehetik a feje felől, az iitcára kerül, hajléktalanná lesz és egyetlen fillérje sincs ahhoz, hogy új lakásba men jen, f egyetlen fillérje nincs ahhoz, hogy házbérhátralékának kifizetésével, vagy egyrészének kifizetésével a hajléktalanság elől megmenekülhessen. Most különösen aktualitást ad az én kérdésemnek az, hogy a kilakoltatási eljárások úgy a főváros, mint az állam házaiban... (Gracffl Jenő: Gyerünk ki pipázni! — Zaj a szélsőbaloldálon.) Hát t. képviselőtársam, ön valóban csak arra való, menjen üroázni. Az ember a legszomorúbb dolgot hozza ide és «gye-