Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-414

8 Az országgyűlés képviselőházának 4-1 fognak idézni, de mindenesetre nekünk, a ma embereinek kell rendelkeznünk egy fotográfiá­val arról a nagy képről, amelyet a nagy meg­mozdulások, a nagy ismeretlen felé való moz­gások az élet vásznán nekünk, a ma emberei­nek mutatnak. Amikor ennek jelentőségét egy törvényja­vaslat keretében leprojiciáljuk, annak nyo­mait, keresztmetszetét, hosszmetszetét a tör­vényhozás által nyújtott felhatalmazás útján a kormány megrajzolja, akkor el lehet képzelni, hogy ezt azért adják a törvényhozás hatalmi körébe, mert igenis ebben az összes vonatko­zások, amelyek az emberi életre nézve kihatás­sal^ vannak, érintve lesznek. Amikor népszám­lálásról beszélünk, akkor nemcsak egy szám­szerű személyi összeírásra kell gondolnunk, hanem mindazokra a vonatkozásokra, amelyek az ember személyiségére vonatkoznak, értve H Lel TL £1 jogi fejlődését, státusfejlődését, értve alatta a kormányzathoz való jogviszonyához szükséges adatok megszerzését, értve alatt az embervédelmet, az ember egészségére vonat­kozó azoknak a viszonyoknak megismerését, amelyekből egy helyes harcmodort lehet ösz­szeállítani a jobb, boldogabb élet feltételeinek biztosításához. Ki kell terjeszkedni mindazokra a körülményekre, amelyek az,embereknek egy­máshoz való viszonya helyes elrendezésének a feltételeit adják. Mindezek olyan keretekben valósítandók meg a népszámlálás alkalmából, hogy ne csináljanak felesleges munkát, ne te­gyék terjengőssé, molesztálóvá a kérdezőskö­dést az emberek egyéni viszonyaira nézve. Hi­szen tudjuk azt, ihogy az ember a maga sze­génységével szeret elvonulni a nyilvánosság elől, szereti a maga bajait otthon gyógyít­gatni, nem mutogatja sebeit, nem kér könyö­rületességet a társadalomtól. Amikor már ki­megy az ember, könyörületért esdekel és tartja a markát a megsegítésért, az adományért, ak­kor már emberi méltóságából lefaragott egy darabot. T. Ház! A statisztika tudományát az em­berek mint a száraz számoszlopok rengetegét ismerik. A nagy közvéleménynek tulajdon­képpen alig van fogalma azokról a nüan­szokról, amelyeknek hangja megjelenik eze­ken a húrokon, ezeken a számoszlopokon, ame­lyeken a rájuk feszített érzések és életfeltéte­lek sokszor igen mély rezgést mutatnak, amely­ből következtethetünk egy egész társadalom­nak az illető korban való egész életére. Ami­kor én a statisztika számoszlopait látom, akkor azoknak holt betűje mögött élő fájdal­makat, sokszor örömöket, sokszor visszatar­tott vágyakat és törekvéseket látok, amelyek nem hazudnak, amelyek a maguk őszinte, igazságos feltárásában egy biztos ítéletre nyúj­tanak módot és alkalmat a tudományosan kép­zett főnek és problémákat adnak az állam­férfiaknak, amelyeket megismerve, talán új terveket kell szőni és alkotni a társadalom organizmusának helyes és jó átalakításához. S amikor én a statisztika tudományát, annak hivatását vizsgálom, nem r merném követni Kéthly Anna t. képviselőtársamat abban a tekintetben, hogy ő feltételezi, hogy ez a tudo­mány, amely Magyarországon olyan szépen kivirágzott, amely olyan szén helyet foglal el nemzetközi vonatkozásban is a nemzetközi statisztikai tudományban, kapható volna poli­tikai játékszerül bármely kormány számára. En, a magyar tudósokat úgy ismerem meg, azoknak munkásságát úgy tanultam meg­ismerni munkáikból, értekezéseikből, bölcsel­kedéseikből, mint akik semmi körülmények . ülése 1930 június 26-án, csütörtökön. között sem kaphatók arra, hogy bármely kor­mányrendszer szolgálatában meghamisítsák azt a szép célt, amelyet kitűztek maguk olé és amelyre sokszor egész életük munkásságát szentelték. Olvasgatom havi és évi kiadványai­kat és mondhatom, hogy a tudományosságnak az a biztos kezelése, az adatoknak az a tiszta, áttekinthető csoportosítása, amely műveikben, az ő kezeikből megjelenik, nekünk minden kö­rülmények között biztosítékot nyújt arra, hogy ez a tudomány igazán szolgálni fogja azokat a célokat, amelyeket maga elé tűzött, de ame­lyeknek határait, mozgási korlátait éppen a törvényhozás bölcseségének van joga meg­határozni és kötelessége is meghatározni, nem bízhatjuk ezt olyan tényezőkre, amelyek akár pártérdeknek, akár osztályérdeknek, akár egyes társadalmi rétegek érdekének szempontjából döntenének. Éppen azért a törvényhozás fenn­tartotta^ magának ennek a kérdésnek meg­határozását, mert nagyvonalúságot lát benne, amelyet nem szolgáltathat ki semmiféle el­határolt érdeknek. A statisztikai adatokban feldolgozott nép­mozgalmakat, nagy megmozdulásokat olyanok­nak látom, mint az^ élővizek áramlását. A föld alatt megy az a része, amelyet nem látunk és a föld felett megy az, amely a napvilágon meg­határozható, megmérhető a maga sebességéből, a maga átütő erejéből, a maga hullámzásából, amely terheket hordoz, amely elárasztja a te­rületeket. Nekünk azonban mégis azokkal is tö­rődnünk kell, amelyek nem mutatkoznak meg a maguk közvetlenül, könnyűszerrel, könnyű ismeretekkel meghatározható formájában. Ta­lán ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor egy nyelvinek a nyelvtanát kell meghatározni a nyellv sajátságaiból. A statisztika is a jelen­ségekből igyekszik meghatározni azoknak tör­vényszerűségét és eredetét, azoknak kihatásai­ból pedig igyekszik meghatározni azoknak cél­ját. Mert vannak a társadalomban olyan jelen­ségek % amelyek kapcsolatosak egy gazdasági felvirágzással, kapcsolatosak a nép szaporodá­sával, jólétének külső jelenségeivel, fogyasztó­képességének emelkedésével vagy romlásával, az emberek nyugodt életével vagv pedig elke­seredett, a 'kirobbanásig feszült közhangula­tával. Mindezek érzékelhetők a statisztika adatain keresztül és én azt képzelem, hogy nem nélkü­lözhetjük ebben a statisztikai adatgyűjtésben alaposabban, részletesebben kidolgozva azt a nagy problémát, hogy micsoda hatalmas kárt tett nekünk Trianon. Hiszen még itt, a Képvi­selőház plénumában, porondján is előfordul, hogy azt mondják, azt vitatják, hogy nem min­dennek Trianon az oka. Talán szószerint így lehet mondani: nem éppen mámdennek Trianon az oka, de én szeretnék látni egy statisztikát arról a nyomorúságról, amelyek éppen Tria­non esztelen szalbdalkozásai és rendelkezései kö­vetkeztében zúdultak rá, mint sokszor elvisel­hetetlen teher, erre a bajba jutott és gazdasá­gilag ezidőszerint válságban élő országra. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Szeretném látni a kiüldözöitek számát, a klüldözés követ­keztében kapott betegségek kimutatását, szeret­ném látni számoszlopokon a vagyoni vesztesé­geket, hogy megrettenjenek tőle a világnak azok a félrevezetett ítélőbírái, akik ezt a rette­netes csapást nyakunkra zúdították. Olyan fo­tográfiát látnánk, amely megmutatná, hogy annak a gazdasági leromlásnak kihatásai, ame­lyeknek sújtó keze alatt vergődik ma is ez a társadalom, igenis sok vonatkozásban .azokra a meggondolatlan határszabásokra, azokra a va-

Next

/
Thumbnails
Contents