Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Í60 Àz országgyűlés képviselőházának munkákat; amit én felsorakoztattam, Ízelítő abból, hogy igenis, ha a kormányban volna akarat és komoly szándék, '(Jánossy Gábor: Már hogyne' volna! — Esztergályos János: Nincs!) ha nem is teljes mértékben, de igen nagy mértékben tudna segíteni ezen az állapoton és nem hagyná elhagyatottságukhan és végső elkeseredettségükben a munkanélkülieket. (Jánossy Gábor: A kormány volna a legboldogabb, ha segíthetne! — Esztergályos János: A kormány forradalomba akarja ezzel a magatartásával belezavarni az ország népét! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Esztergályos János képviselő urat kérem, hogy ilyen teljesen valószínűtlen állítást ne méltóztassék a kormánnyal szemben felhozni. Kabók Lajos: Mi neon fenyegetőzünk, (Jánossy Gábor: Nem is lehet és nem is szabad!) de a -közelmúltban megmondottam^ . hogy a munkanélküliek legutóbb tartott gyűlésükön elhatározták, hogy többé nem fognak gyűlésezni. Mit gondolnak a t. képviselő urak, mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a munkanélküliek elkeseredése olyan nagyfokú, a kormánnyal szemben szerzett tapasztalataik olyanok, hogy onnan nem várnak semmit, a keserűség azonban egyre gyűl, mert ha nap-nap után nem lehet a legszükségesebb élelmet megszerezni, ennek minden fenyegetés nélkül az lesz a következménye, hogy lázadozni fog a nép, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amely állandóan éhezik, rongy oskodik és amelyet a lakásokból kilakoltatnak. S ne higyjék, hogy mindig rendőri üggyé lehet tenni a 'munkanélküliség kérdését; ne higyjék, hogy rendőrattakokkal el lehet intézni ezt a kérdést; éppen azért joggal követeljük a kormánytól, hogy tessék megtenni az intézkedéseket, amelyeknek útjában nem áll semmi, hogy a munkanélküliségen enyhítsen, hogy a munkanélküliek nyomorát csökkentse. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Én Kabók Lajos t. képviselőtársam beszédének utolsó részét fogom idézni, amelyben többek között azt mondotta, hogy a munkanélküliség problémája most a legfontosabb problémája az országnak. Teljesen igazat adok t. képviselőtársamnak és merem állítani, hogy nemcsak nálunk, hanem a többi államokban is a gazdasági, a társadalmi és a politikai életet legjobban ez a kérdés foglalkoztat. Megértem és teljesen helyeslem, Iha bárki ezzel a kérdéssel foglalkozik és szóváteszi és teljesen megértem, hogy igen t. képviselőtársaim, akik elsősorban a munkásérdekeket képviselik, folytonosan ezzel a kérdéssel foglalkoznak. Arndt azonban nem tudok megérteni és nem tudok magamévá tenni, azok a különös megjegyzések, amelyeket ehhez hozzá méltóztatott fűzni és amelyek jórészt felém voltak adresszálva: üres ígérgetések, halogató ipolitika. Hát, engedelmet kérek, igen t. képviselőtársam, én nyugodt lélekkel mondhatom, azt, hogy amióta ezen a helyen vagyok, -az ország legnehezebb időszakában, akkor, amikor a legnehezebb volt a helyzet a fedezetek megteremtése szempontjából, annyi munkaalkalmat teremtettem és teremtett a kormányzat, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a jobboldalon.) lamenynyi csak az adott viszonyok közt lehetséges volt. (Jánossy Gábor: TTgyis tudja! — Kabók Lajos: Nem tudom! ön sem tudja!) Nagyon sajnálom, hogy a képviselő urak ilyen irányba: terelik a kérdést és ilyen kifejezésekkel illetik, Jf.18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. ment én méltán mondhatnám, hogy önök is voltak egyszer kormányon és soha még sehol művésziiesebben nem terjesztették a munkanélküliséget, mint éppen önök. (Kabók Lajos: Ezzel a kérdés nincs elintézve!) Bocsánatot kiérek, ha önöknek joguk van velem szemben ilyen éles megjegyzésekkel élni, akkor nekem is jogom van erre, különösen, lamikor ezek a megjegyzések igaztalanok^ Már előre azt mondja a L képviselő úr, hogy tulajdonképpen megint csak ígérgetések jönnek és semmi nem történik. Engedelmet kérek, én nem idézhetek mást, mint ami. történt és akármennyiszer fog a t. képviselőtársain interpellálni, mindig ugyanazokat a tényeket fogom, idézni. Mert engedelmet kérek, ezek nem ígérgetések voltak, ezek a közmunkák mind folyamatban vannak kivétel nélkül az egész vonalon. Az Államvasutaknál a nagy beruházások másfél évi része megindult. Azt méltóztatott mondani, — nem értem tulajdonképpen, hogyan értelmezi — hogy nagyon megvannak oszolva a munkálatok. Interpellációjában is azt kérdi, hogy mennyi a sín, a kocsi, mennyi a biztonsági' felszerelés stb. Hiszen végeredményben ezek mind a beruházáshoz tartoznak és a munkásoknak adnak munkát. (Kabók Lajos: A beígért 130 millióból 30 millió lesz!) Akkor t. képviselőtársam nem nagy szakj szerűséggel kezeli a kérdést, mert a 130 millió nem egy év beruházási költsége. A pénzügyminiszter úrral egyetértőleg akkor teremtettük elő a 30 milliót, amikor a világpiacon majdnem lehetetlenség volt pénzhez jutni. Ezt igenis elismeréssel kell fogadnia a képviselő úrnak is, mert a munkások ezreinek ezzel másfél évre munkát adtunk s biztosítom önt és az egész közvéleményt, hogy ez a megkezdett munka tovább fog folyni s nem onnan fogom várni a biztatást ebben az irányban. Az útépítés? Méltóztassék utánanézni, hogy útépítés terén mi történt ebben az országban? Csak az állami utak építése 50 millió; ott van azután 20 millió, amely tulajdonképpen a vármegyei utak építésére fordíttatott. Ujabban 9 milliót határoztunk el. Ezek mind olyan tények, -amelyek a munkanélküliség enyhítése érdeikében történt intézkedéseket mutatják. Avagy tudomást szerzett-e t. képviselőtársam arról, hogy nem egy helyen lehetővé tettem, az elektrifikálást és így szintén munkaalkalmakat teremtettem? Tudja-e a képviselő úr, hogy micsoda tervek vannak? Hiszen ezek nemcsak a mának a munkatervei, ezek folyamatos munkatervek, amelyek évekre menőleg vannak hivatva a munkanélküliségen enyhíteni. T. Képviselőtársam beszélt arról is, hogy itt van a Talbot-centrálé és nincs villamosítás. Érthetetlen dolog, hogy a túloldalról a Talboteentrálét mindig támadják. (Kabók Lajos: Felvették a kölcsönt, tessék már elvégeztetni a munkát.) Nagyon objektív volt a képviselő úr, köszönettel nyugtázom ezt a megjegyzését; méltóztassék csak a támadást megkezdeni, most rendben van a dolog. A Talbot-centrálé megindult, és sokkal jobban sikerült, mint bármikor gondoltuk! T. képviselőtársam kérdezte, hogy mi van a vasutak villamosításával. Ez nem volt könnyű kérdés, s t. képviselőtársam azt is tudja, hogy ihol voltak az akadályok. De a székesfővárossal közben megtörtént a megállapodás, az áramot tehát a főváros már átveszi; tessék megkérdezni a ,saját pártjabeli képviselő urakat, hogy így van-e ez, vagy nem? S t- képviselőtársam, ami a villamosítás kérdését illeti,