Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

158 Az országgyűlés képviselőházának !•. 18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. mány a közmunkák sürgős kiadása iránt intézkedni

1

? Hajlandó-e továbbá a kereskedelemügyi miniszter úr részletesen megjelölni azokat a munkálatokat, amelyek a Máv. keretén belül sürgősen kiadhatók, s amelyek egyrészt a munkanélküliséget enyhítenék, másrészt az Államvasutak kocsiparkjain, sínhálózatain és egyéb elodázhatatlan szükégletein segítenének? — Kabók Lajos s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Képviselőház! A nagybirtokos osztályt felsegítő törvényjavaslat tárgyalása közben ismételten szükségét láttuk annak, hogy a munkanélküliség kérdését különböző vonatkozásokban idehozzuk a Ház elé, és pedig egyrészt azért, mert a Ház szünetre készül, másrészt pedig azért, mert a kormány részéről úgy tapasztaljuk, hogy a munkanélküliség kérdésében Ígéreteken kívül egyebet aligha lehet kapnunk. Vissza kell gondolni azokra a kijelentésekre, amelyek itt már sokszor elhangzottak, és számot kell vetni azzal a hosszú idővel, amely azóta lezajlott, és ezekután teljes jogosultsággal lehet megállapítani azt, hogy a kormány, habár hangoztatja, valójában azonban még sem tartja olyan fontos kérdésnek a munkanélküliség ügyét, hogy ezen komolyan segíteni akarjon. A népjóléti miniszter ú;' az előbb au mondotta, hogy a munkanélküliség enyhítésére * nem találja megoldásnak a segélyezés bevezetését, hanem a munkaalkalmak szaporításával inkább véli enyhíteni a munkanélküliséget. Most, ez alkalommal éppen arról akarok szólni, éppen azt akarom követelni a kormánytól, hogy sokszor hangoztatott igéretét végre váltsa valóra és ne állja útját azoknak a közmunkáknak amelyek nem jelentéktelen mértékben hatnának közre a munkanélküliség enyhítésére. Itt különösen utalnom kell arra, hogy például a kormány itt régóta elhangzott különböző felszólalásainkra az úgynevezett Talbotcentrálé ügyében sokszor tett kijelentést, sokszor tett Ígéretet. Ez alkalommal a vasút elektrifikálásának ügyét teszem szóvá, azt sürgetem. Ebben a tekintetben hallottunk itt még a miniszter úr elődjétől is kijelentéseket, és végeredményben a vasút elektrifikálásának kérdésében még mjndig vajúdik, holott úgy tudom, hogy az erre szükséges pénz is rendelkezésre áll, mert annak idején a kormány lekötötte ezt a kölcsönt, amelynek egy részét kész munkákban hozta ide az országba, más részét nedig pénzben megkapta vagy megkapja. Még azzal a védekezéssel sem lehet tehát előállni, hogv nem volna meg az a szükséges Összeg, amely a munka elvégzéséhez kell. Mégis azt lehet tapasztalni, r hogy habár készen is van már a bánhidai áramfejlesztőtelep, maga a vasútelektrifikálás húzódik, halasztódik és a munkálatokhoz nem kezdenek hozzá. Hogy miért, azt én e pillanatban megállapítani nem tudom, de • azt hiszem, hogy a miniszter úr ennek okát jobban r tudja^ s éppen azért szükséges volna a Házat és a nagy közvéleményt tájékoztatni abban az irányban, hogy egy olyan közmunka megindítása, amelyre a szükséges fedezet megvan, miért nem történik meg, miért nem indítja meg a kormány, hogy ezáltal is segítsen azon a hallatlan nagyarányú munkanélküliségen, amely esryre veszedelmesebb méreteket. ölt. S én itt .arra is utalni akarok, hogyha most, amikor a legnagyobb munkaidőben va- ' gyünk, igen nagyarányú és veszedelmes méretű a munkanélküliség, mi lesz majd a télen, ha most sem tud a kormány munkaalkalmakat teremteni; ha nem adjaki a beígért közmunkákat ma sem, akkor a télen itt olyan kétségbeejtő állapot lesz, hogy még a legprimitívebb néotáplálékot sem lesz lehetséges megszerezni azoknak, akik a saját hibájukon kívül nem tudnak munkaalkalomhoz jutni? Rá kell itt mutatnom arra is, hpgy a kormánynak van egy pénzügyi politikája, amelynek kapcsán még a fővárost is és a városi közületeket is megakadályozza^ abban, hogy a közmunkákat elrendelhessék és pedig azért, mert az ezek lebonyolításához szükséges fedezetnek, a külföldi kölcsönnek felvételére az engedélyt nem adja meg s így hátráltatja úgy a fővárost, mint a különböző városi közületeket is. Ennek következménye azután az, hogy mindaz a sok szép terv, ' amely az egész országban mindenfelé napvilágot látott, megvalósulásra nem kerülhet, mert a városok a tervek lebonyolításához szükséges fedezetet külföldi kölcsön alakjában nem vehetik fel, azért, mert a kormány pénzügyi politikája az, hogy a mai állapotokban még tovább a külföldi adósságokat fokozni nem lehet. Végeredményben, úgylátszik, a kormány nem gondol arra, hogy akkor, amikor egyrészt ő helyesnek látja ezt a pénzügyi politikáját, akkor másrészt ennek a helytelensége mutatkozik a legnagyobb, a legerősebb mértékben, mert a munkánélkül való tömegek száma egyre szaporodik s ezzel a fogyasztóképtelenek tömege is bővül és téried, ami viszont az államháztartás szempontjából is igen hátrányos körülményeket von maca után. Pedig ha a kormány e tekintetben más állásponton volna, a helyzet megváltoznék. Nem kell egyébre céloznom, csak Budapest különböző nagy közüzeméi szükségletének kielégítésére, például a Beszkárt kocsiparkjának a bővítésére. Ha lehetővé tenné a kormány, hogy a Beszkárt a szükséges összeget felvehesse, akkor jelentős mértékű munkálatokat lehetne kiadni, a gyárak rendelésekhez jutnának és ebből kifolyólag egész sereg munkaalkalom nyílnék, amely különböző munkáskategóriák foglalkoztatását tenné lehetővé. Ha az^ egyéb nagy fővárosi üzemek beruházási szükségleteit vizsgáljuk, azt kell mondanunk, hogy ezek mindmind hasznos beruházások lesznek, az ezekre fordított összegek nem elfecsérelt pénzek lesznek, hanem olyanok, amelyek majd meghozzák a imaguk gyümölcseit, és mégis én úgy tudom. hogy a kormány pénzügyi politikája következtében ezekhez a munkálatokhoz eljutni nem lehet, így a munkanélküliek száma szaporodik. a nyomor egyre nő. Már számtalanszor mondtuk itt a Házban, hogy végre a kormány vegye komolyan ezeket a kérdéseket, mert teljesen lehetetlen üres Ígéretekbe fullasztani a^ munkanélküliség nagy problémáját. A kormány üre:; ígéreteken kívül egyebet nem tett. Lehet, hogv a kereskedelemügyi miniszter úr, ha válaszol — nem tudom, hogy fog-e válaszolni — majd ismételten fel fogja sorakoztatni, hogy harmincmillió pengőt adtak ki az Államvasút beruházásaira. De a miniszter úr tudja a legjobban, hogy az a 30 millió pengő nem is teljes egészében adatott ki, másrészt pedig, ha kiadatott is, annyi felé oszlik meg, olyan apró részekre bomlik, hogy a nagy munkanélküliségen, amelyben vagyunk, rendkívül keveset segít és éppen azért szükséges volna egyéb intézkedéseket is megtenni, más ilyen közmunkákat is elrendelni. Ha például sürgősen elrendel-