Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

154 Az országgyűlés képviselőházának irányú és tárgyú mai interpellációk felelet nélkül maradnak, a felelettel nem nekünk méltóztatnak adósak maradni, hanem az országban szerteszét élő, váró és kétségbeesésben- lévő munkanélkülieknek, s magának az ország közgazdaságának, amely éppen a munkanélküliség folytán egyre romlik, egyre rosszabbodik és azt hiszem, hamarosan irreparábilis helyzetbe kerül. Azt hiszem, ez a kérdés van olyan fontos, hogy a miniszterelnök úr erre néhány percet rászánhatna és kijelentéseket —ismétlem: megnyugtató kijelentéseket — tehetne. Ezt nem tette meg. Nem tudom, a miniszterelnök úr mindenkori helyettese méltónak tartja-e ezt a kérdést arra, hogy választ adjon reá. Ha igen, majd meglátjuk, mi lesz a válasz; ha nem, akkor a magam és a magunk' részéről kijelentem, hogy igen-igen komoly és igen-igen nehéz időkben hozzuk ide ezt az igen-igen komoly problémát és ennek megfelelően igen komoly választ várunk. Remélem, ebben az esetben a kormány tudatában van annak a nagy felelősségnek, amely ezzel a kérdéssel jár, és tisztában van azokkal a következményekkel is, amelyek bekövetkezhetnek akkor, ha ezt a kérdést elhanyagolják. . • r . Tisztelettel kérem az arra illetékes r fórumot, méltóztassék a munkanélküliek számára, az ország számára megfelelő kielégítő választ adni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván vála szólni. Vass József népjóléti- és munkaügyi miniszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a távollévő miniszterelnök úr helyett aző megbízásából választ adhassak a hozzá intézett interpellációra. Mindenekelőtt butor vagyok azt jelenteni, hogy ennek a kérdésnek elvi tárgyalását talán teljesen mellőzöm azért, mert hiszen a parlamenti kampány ideje alatt több ízben volt móduník és módja, a kormánynak, hogy ebben a kérdésben hozzá intézett interpellációkra válaszát elvi alapon megadja. (Kabók Lajos: Halogató válaszát!) A konkrét vála konkrét kérdésekre körülbelül a következő lehetne. A közül a három út közül, amelyet interpelláló t. képviselőtársam szíves volt felemlíteni, — nevezetesen munkaalkalmak nyújtása, azután a munkahiáhy esetére szóló biztosítás, valamint a nyolcórás ipari kényszermunkanap bevezetéséről szóló törvényjavaslat — tulajdonképpen az elsővel és a harmadikkal foglalkozik jelenleg a kormány. Amennyi munkaalkalmat az államkincstárnak és a magyar közgazdasági életnek jelenlegi helyzetében nyújtani lehet, annyi munkaalkalmat a kormány tényleg nyújt is. Hivatkozom csak azokra a munkálatokra, amelyeket az itt jelenlévő kereskedelemügyi miniszter úr a közelmúltban a parlamentben is bejelentve, folyamatba tett, amelyek igen jelentékeny öszszegeket bocsátanak bele a közgazdasági életbe és amelyek nem lekicsinylendő mértékben jelentenek munkaalkalmakat is. Elismerem, hogy ez a^ munkanélkül lévő munkásságnak csak egy réiszét alkalmas munkához, kenyérkeresethez juttatni; a segítésnek a másifk része azonban összefügg magával a közgazdasági helyzettel, különösen pedig a hitelkérdéssel. Végre is lehetetlenség a közgazdasági életre megfelelő hitelfeltételek nélkül, ezek hiányában rákényszeríteni olyan munkálatokat, amelyeknek költségét azután maga a közgazdasági élet — akár az autonóm közgazdasági életet, akár pedig az autonóm államot veszem h 18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. — elviselni nem tudja. Ennek következtében először feltétlenül meg kell teremteni ezeket az előfeltételeket. Ez az a pont, amelyre a miniszterelnök úr rámutatott, amikor erről a kérdésről megtette nyilatkozatát és amely kéíségtele-nül kapcsolatban van azokkal a törekvésekkel, amelyekkel a kormány állandóan foglalkozik és amelyek a közgazdasági életnek sokkal nagyobb területét érintik, mint talán az első pillanatra látható volna. Tudom, hogy ez pillanatnyilag sem megnyugtatást nem ad, sem a kérdést meg n-°m oldja. Végre azonban olyan közgazdasági jellegű kérdéssel állunk szemben, amelyet nem lehet egy kézmozdulattal megoldani. Akármennyire említi is t. képviselőtársam, hogy a kormány ebben a kérdésben nem tett semmit, (Fakas István: Nem bizony!) amely kijelentés nem

1 felel meg a valóságnak, egészen bizonyos, hogyha ő ülne és ők ülnének a kormány helyén, nem tudnának többet tenni... (Éri Márton: Ök sem tudnák megcsinálni! Látjuk Angliában és Amerikában! — Farkas István: De ott adnak segélyt! — Simon András: Miből adjunk?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Malasits Géza: A boletta micsoda, nem segély?) Malasits Géza képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: A közgazdasági életet ennyire a fundamentumában érintő kérdést valóban nem lehet máról-holnapra rövidesen megoldani. Biztosíthatom azonban az interpelláló t. ^ képviselő urat és a t. Házat, hogy a kormánynak legelsőrangú problémái közé tartozik ez a kérdés, és t. képviselőtársamnak nincs igaza, amikor olyanféle váddal lép fel a kormánnyal szemben, hogy ezzel a kérdéssel nem foglalkozik. Biztosíthatom, hogy nagyon sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel és hogy a kérdést eleddig még nem oldotta meg, annak az az oka, hogy nem állanak rendelkezésére azok a feltételek, amelyek a megoldást egyáltalában lehetővé teszik. Ami egyéb kérdés még fel van véve az interpellációban, illetőleg inkább az interpellációt kísérő beszédben, nevezetesen a nyolcórás ipari kényszermuukanap kérdése, ez is olyan kérdés, amellyel a kormány foglalkozik. Az egvik oldalról megkaptuk már a kérdésekre a választ, a másik oldalról még nem. Igaz, a másik oldal olyan rövid idő alatt, mint eredetileg kértük, eleve lehetetlennek mondja p válaszadást. A válaszok azonban tudomásom szerint készülnek és be is fognak érkezni. De ez sem olyan kérdés, amelyet olyan gyorsan meg lehetne oldani, mert hiszen a magyar ipari gazdasági életet ez is igen jelentős mértekben érinti, ennek következtében, ha ezek a válaszok beérkeznek, ez sem jelenti még azt, hogy akkor rögtön hebehurgyán, hevenyészve össze lebet kodifikálni egy törvényjavaslatot és azt a Ház elé ' benyújtani. Igen messze terjedő és minden irányt figyelembe vevő megfontolások szükségesek ahhoz, hogy ebben a kérdésben a kormány az álláspontját ki tudja alakítani. A közbeeső kérdésről, a munkahiány esetére szóló biztosításról, mint voltam bátor említeni, több alkalommal volt módomban a kormány álláspontját kifejteni, ennek következtében ezzel a kérdéssel talán most a t Ház türelmét és figyelmét nem terhelem. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami a felelősség kérdését illeti, ez a kérdés tulajdonképpen felesleges. Természetes, hogy a