Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-418
Az országgyűlés képviselőházának h 18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. 155 kormány minden cselekedetéért és minden őt terhelő mulasztásért a «megillető politikai felelősséget teljes^mértékben viseli és vállalja. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Propper Sándor: T. Képviselőház! A három felemlített expediens közül az egyikkel, a nyolcórai munkaidővel, én itt most bővebben nem foglalkozom, nem is foglalkoztam beszédem folyamán sem, az csak hozzá tartozik a • kérdés telj ességéhez. Erről külön interpelláció van bejegyezve, amelyet Rothenstein képviselőtársam fog külön, bővebben erről a tárgyról elmondani. Mondom, ezt a kérdést csak azért említettem meg, mert a másik kettővel együvé tartozik. Amikor arról van szó, hogy hogyan kell a^munkanélküliség problémáját megoldani, előadásom nem lett volna teljes, ha ezt a harmadik expedienst nem említettem volna meg. Végtelenül sajnálom azonban, hogy az első kettőre — amely szorosabban függ össze az én interpellációmmal — sem kaptam a miniszterelnök úr helyettesétől megfelelő és kielégítő választ. A népjóléti miniszter úr az elvi tárgyalást mindjárt az elején kiküszöbölte, mondván, hogy a kampány alatt sok szó esett már erről, és a kormány többször leszögezte a maga álláspontiát. Ez^ azonban vaimi kevés a munkanélküliek számára és egyáltalában nem megnyugtató. Éppen azért kell most a szezon zára sakor^ ezzel a kérdéssel előhozakodni, mert a kampány _ alatt a kérdés, ha tárgy altatott is még a ki jelentések sem voltak olyanok, amelyek a munkanélkülieket és azokat, akik a munkanélküliekkel törődnek, megnyugtathatták volna. Kellett volna tehát és szívesen láttuk volna, ha a miniszter úr az elvi tárgyalásba is ' elemegy és még egyszer és precíze leszögezi a kormány álláspontját ezekben a kérdésekben. • ' Maga a miniszter úr is kijelenti különben, — és ez quasi alátámasztja az én álláspontomat — hogy maga is tudja, hogy valóban nem megnyugtató az ő kijelentése. Méltóztassék elképzelni, hogy nem ártana egyszer, ha a kormány valamelyik . tagja, vagy nem tudom, hány tagja, de több is elmenne úgy a vidékre, mint ahogy mi járunk Harun al Hasid példájára. Mi ugyan nem úgy járunk, mint Harun al Rasid. mert minket ismernek és nincs okunk inkognitóban járni. Nem ártana, ha szétnéznének a városokban és falvakban és megnéznék azt' az életsort, amelyben azok a szerencsétlen munkanélküliek élnek, akik esztendők va.gv hónapok óta nem tudnak munkához^ jutni, akik valósággal állati sorba jutottak és úgy élnek, mint ahogy valamikor éltek — ahogyan a leírásokból tudjuk — az indiai rizs- és gyapotföldeken azok a páriák, akiket ott kizsákmányoltak, és akiket mumusképpen szoktak mindig felemlíteni a szociálpolitikusok. Sajnos, odáig jutottunk mi is, hoíry a világviszonylatban is kiváló magyar munkásság egy része nem tud munkához jutni, erre a sorsra jutott, és így úgy él, mint ahgy an élnek ezek a páriák, vagy a kínai kulik. A munkanélkülinek és a munkanélküli éhező családjának. ' amely min den nap várja lia7a este a családfőt a jó hírrel, hogy sikerült-e munkát kapnia- hogy hoz-e a hóna alatt egy kenyeret a gyerekek éhségének a csillapítás ára, nem megnyugtató az, hogy az előfeltételeket kell előbb megteremteni. Ha megvan a megfelelő előfeltétel arra, hogy a mégis csak jobb sorsban élő mezőgazdák és mezőgazdaság számára el tudnak vonni az ország KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXX. közgazdasági életéből súlyos 'milliókat, akkor kell lennie valahol valamilyen fedezetnek arra, hogy az élet szerencsétlenjei és a rendszer áldozatai is hozzájussanak egy _kis segítséghez, mégpedig gyorsan^ és ne kelljen bevárniok a pusztulás pillanatát. Végtelenül sajnálom, hogy nincs módomban a választ tudomásulvenni. Ha én kielégítő választ kaptáim volna, szívesörömest vettem. volna tudomásul és mentem volna el meghirdetni a tömeg közé, (Eri Márton: Biztos?) — biztos — hogy végre a kormányon is úrrá lett a jobb belátás és törődik azokkal, akik a legszegényebbek, a legszerencsétlenebbek az országban, akikre tehát legelsősorban kell gondolni, és akiket elsősorban kellene mindenkinek támogatni. Mondom, ez nem áll módomban, miután nem kaptam kielégítő választ, miután magam sem nyugodtam meg, miután a munkanélküli tömegeket sem tudom ezen az alapon megnyugtatni, hiszen ezt hiába is akarnám, miután a bizonytalanság továbbra, is fennáll és most súlyosbodik azzal, hogy a Képviselőház néhány hónapi szabadságra megy és még panaszképpen sem lehet felhozni a kérdést, veszély esetén se lehet a törvényhozást esetleg gyors elhatározásra serkenteni. Mondom, ez még súlyosabbá teszi a kérdést, ami számomra . lehetetlenné teszi azt, hogy a miniszter úr válaszát tudomásul vegyem. (He- * lyeslés a szélsbaloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a népjóléti és munkaügyi miniszter úrnak & miniszterelnök úr nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem 1 ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. (Esztergályos János: Most nem néztek a miniszterre, hogy vaji on fel áll-e! — Zaj a jobboldalon.) • Következik Farkas István képviselő^ úr interpellációja az összkormányhoz a mezőgazdasági munkanélküliség tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpelláció az összkormányhoz a mezőgazdasági munkanélküliség tárgyában. Milyen intézkedéseket hajlandó tenni a kormány az évenként ismétlődő és egyre nagyobb méreteket öltő mezőgazdasági munkanélküliség csökkentésére ? Milyen intézkedéseket hajlandó tenni a kormány a munkanélkül nyomorgó mezőgazdasági munkások segítésére? Hajlandó-e utasítani a megyei és városi önkormányzati testületeket, hogy a munkanélküli mezőgazdasági munkások és napszámosok segélyezésével saját hatáskörükben is foglalkozzanak? — Budapest, 1930 július 1. — Farkas István s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Képviselőház! Künn folyik az aratás, most van a legnagyobb mezőgazdasági munkaidő, és ezrével vannak munkanélkül mezőgazdasági munkások. (Felkiáltások a jobboldalon: Hol?) A Ház tárgyal egy törvényjavaslatot, amelynek célja az, hogy megsegítse a mezőgazdaságban legtöbb vagyonnal bíró gazdaosztályt, künn pedig az a iéteg, amely munkanélkül van, amely nem tudott az aratásnál elhelyezkedni, az adóban, kenyérben fizetni fog és meg fogja segíteni a birtokososztályt, arra újabb teher fog hárulni. Azt mondják a képviselő uraik, hogy hol vannak 23
