Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának h 18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. 155 kormány minden cselekedetéért és minden őt terhelő mulasztásért a «megillető politikai fele­lősséget teljes^mértékben viseli és vállalja. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a vi­szonválasz joga megilleti. Propper Sándor: T. Képviselőház! A három felemlített expediens közül az egyikkel, a nyolc­órai munkaidővel, én itt most bővebben nem foglalkozom, nem is foglalkoztam beszédem fo­lyamán sem, az csak hozzá tartozik a • kérdés telj ességéhez. Erről külön interpelláció van bejegyezve, amelyet Rothenstein képviselőtár­sam fog külön, bővebben erről a tárgyról el­mondani. Mondom, ezt a kérdést csak azért em­lítettem meg, mert a másik kettővel együvé tartozik. Amikor arról van szó, hogy hogyan kell a^munkanélküliség problémáját megoldani, előadásom nem lett volna teljes, ha ezt a har­madik expedienst nem említettem volna meg. Végtelenül sajnálom azonban, hogy az első kettőre — amely szorosabban függ össze az én interpellációmmal — sem kaptam a miniszter­elnök úr helyettesétől megfelelő és kielégítő választ. A népjóléti miniszter úr az elvi tár­gyalást mindjárt az elején kiküszöbölte, mond­ván, hogy a kampány alatt sok szó esett már erről, és a kormány többször leszögezte a maga álláspontiát. Ez^ azonban vaimi kevés a munka­nélküliek számára és egyáltalában nem meg­nyugtató. Éppen azért kell most a szezon zára sakor^ ezzel a kérdéssel előhozakodni, mert a kampány _ alatt a kérdés, ha tárgy altatott is még a ki jelentések sem voltak olyanok, amelyek a munkanélkülieket és azokat, akik a munka­nélküliekkel törődnek, megnyugtathatták volna. Kellett volna tehát és szívesen láttuk volna, ha a miniszter úr az elvi tárgyalásba is ' elemegy és még egyszer és precíze leszögezi a kormány álláspontját ezekben a kérdésekben. • ' Maga a miniszter úr is kijelenti különben, — és ez quasi alátámasztja az én álláspontomat — hogy maga is tudja, hogy valóban nem meg­nyugtató az ő kijelentése. Méltóztassék elkép­zelni, hogy nem ártana egyszer, ha a kormány valamelyik . tagja, vagy nem tudom, hány tagja, de több is elmenne úgy a vidékre, mint ahogy mi járunk Harun al Hasid példájára. Mi ugyan nem úgy járunk, mint Harun al Rasid. mert minket ismernek és nincs okunk inkogni­tóban járni. Nem ártana, ha szétnéznének a városokban és falvakban és megnéznék azt' az életsort, amelyben azok a szerencsétlen munka­nélküliek élnek, akik esztendők va.gv hónapok óta nem tudnak munkához^ jutni, akik valóság­gal állati sorba jutottak és úgy élnek, mint ahogy valamikor éltek — ahogyan a leírásokból tudjuk — az indiai rizs- és gyapotföldeken azok a páriák, akiket ott kizsákmányoltak, és akiket mumusképpen szoktak mindig felemlí­teni a szociálpolitikusok. Sajnos, odáig jutot­tunk mi is, hoíry a világviszonylatban is kiváló magyar munkásság egy része nem tud munká­hoz jutni, erre a sorsra jutott, és így úgy él, mint ahgy an élnek ezek a páriák, vagy a kínai kulik. A munkanélkülinek és a munkanélküli éhező családjának. ' amely min den nap várja lia7a este a családfőt a jó hírrel, hogy sike­rült-e munkát kapnia- hogy hoz-e a hóna alatt egy kenyeret a gyerekek éhségének a csillapí­tás ára, nem megnyugtató az, hogy az előfel­tételeket kell előbb megteremteni. Ha megvan a megfelelő előfeltétel arra, hogy a mégis csak jobb sorsban élő mezőgazdák és mező­gazdaság számára el tudnak vonni az ország KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXX. közgazdasági életéből súlyos 'milliókat, akkor kell lennie valahol valamilyen fedezetnek arra, hogy az élet szerencsétlenjei és a rend­szer áldozatai is hozzájussanak egy _kis segít­séghez, mégpedig gyorsan^ és ne kelljen bevár­niok a pusztulás pillanatát. Végtelenül sajnálom, hogy nincs módom­ban a választ tudomásulvenni. Ha én kielégítő választ kaptáim volna, szívesörömest vettem. volna tudomásul és mentem volna el meghir­detni a tömeg közé, (Eri Márton: Biztos?) — biztos — hogy végre a kormányon is úrrá lett a jobb belátás és törődik azokkal, akik a leg­szegényebbek, a legszerencsétlenebbek az or­szágban, akikre tehát legelsősorban kell gon­dolni, és akiket elsősorban kellene mindenki­nek támogatni. Mondom, ez nem áll módom­ban, miután nem kaptam kielégítő választ, miután magam sem nyugodtam meg, miután a munkanélküli tömegeket sem tudom ezen az alapon megnyugtatni, hiszen ezt hiába is akar­nám, miután a bizonytalanság továbbra, is fennáll és most súlyosbodik azzal, hogy a Kép­viselőház néhány hónapi szabadságra megy és még panaszképpen sem lehet felhozni a kér­dést, veszély esetén se lehet a törvényhozást esetleg gyors elhatározásra serkenteni. Mon­dom, ez még súlyosabbá teszi a kérdést, ami számomra . lehetetlenné teszi azt, hogy a mi­niszter úr válaszát tudomásul vegyem. (He- * lyeslés a szélsbaloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a népjóléti és munkaügyi miniszter úrnak & miniszterelnök úr nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem 1 ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul ve­szik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. (Eszter­gályos János: Most nem néztek a miniszterre, hogy vaji on fel áll-e! — Zaj a jobboldalon.) • Következik Farkas István képviselő^ úr in­terpellációja az összkormányhoz a mezőgazda­sági munkanélküliség tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Inter­pelláció az összkormányhoz a mezőgazdasági munkanélküliség tárgyában. Milyen intézkedéseket hajlandó tenni a kor­mány az évenként ismétlődő és egyre nagyobb méreteket öltő mezőgazdasági munkanélküli­ség csökkentésére ? Milyen intézkedéseket hajlandó tenni a kor­mány a munkanélkül nyomorgó mezőgazdasági munkások segítésére? Hajlandó-e utasítani a megyei és városi önkormányzati testületeket, hogy a munka­nélküli mezőgazdasági munkások és napszámo­sok segélyezésével saját hatáskörükben is fog­lalkozzanak? — Budapest, 1930 július 1. — Far­kas István s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Képviselőház! Künn fo­lyik az aratás, most van a legnagyobb mező­gazdasági munkaidő, és ezrével vannak munka­nélkül mezőgazdasági munkások. (Felkiáltások a jobboldalon: Hol?) A Ház tárgyal egy törvény­javaslatot, amelynek célja az, hogy megsegítse a mezőgazdaságban legtöbb vagyonnal bíró gazdaosztályt, künn pedig az a iéteg, amely munkanélkül van, amely nem tudott az ara­tásnál elhelyezkedni, az adóban, kenyérben fizetni fog és meg fogja segíteni a birtokos­osztályt, arra újabb teher fog hárulni. Azt mondják a képviselő uraik, hogy hol vannak 23

Next

/
Thumbnails
Contents