Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-418
Az országgyűlés képviselőházának 418. ülése 1930 július 2-án, szerdán. 153 szesen tehát a. munkához nem jutó, vagy dolgozni nem tudó embereknek 157,272.655 schillinget folyósított. Csefa-Salovákia ímost emeli fel a segélyezés tartamát egy kerek naptári évben •három hónapról hat hónapra, nem szólva a töblbi államokról, a nagyobb országokról, Németországról, Angliáról, a skandináv államokról, Svájcról, Franciaországról, sőt Olaszországról, alhol mindenütt megvalósították már a munkanélküliség esetére való biztosítást és horrendus összegeket költenek erre a nemzetgazdasági szempontból igen fontos célra — és ez nem kidobott pénz, — míg nálunk — mondom — irtóznak a kérdéstől és hallani sem akarnák róla. Legyen szabad hivatkoznom arra, hogy észlelik a bajt, tudomást szereznek arról, hogy borzalmas veszedelem tizedeli a népet. Ernszt Sándor képviselőtársunk, a keresztény szociális párt vezetője például február 18-án egy pártértekezleten nyilatkozatot tett, amelyben leszögezte^ hogy a nyugati államokban már megalkották a ' munkanélküliség esetére való biztosítást, amikor is Vass népjóléti miniszter úr megnyugtató kijelentéseket tett ugyanezen a pártértekezleten, de természetesen nem igérte a munkanélküliség esetére szóló biztosítás megvalósítását.^ A polgármesterek küldöttsége előtt, akik a pénzügyminiszter úrnál tisztelegtek, Wekerle pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy a munkanélküliségen neun kisegítő eszközökkel akar segíteni, hanem a termelés rendszerének átalakításával. Ez a kijelentés április 9-én történt, de természetesen azóta sem láttunk semmi olyan komoly tünetet, amely szerint a termelés olyan átalakításával atkarnának a munkanélküliségen segíteni, amely valóban alkalmas árra, hogy a munkanélküliség bajait csökkentsük. A munkásság• parlamenti képviselete, a szociáldemokratapárt természetesen minden alkalmat felhasznált arra, Ihogy ezt a kérdést szóvá tegye, eddig, sajnos, hiába. Ha én a kormányhoz fordulok, iae^ kell állapítanom azt is, hogy nemcsak a világgazdasági : helyzet, nemcsak a technika rohamos előretörése, nemcsak s, háborús összeomlás az oka a munkanélküliségnek, hanem a kormány antiszociális és gazdasági politikája is^ hozzájárult ennek a bajnak elhatalmasodásához. A munkanélküliség' nálunk, Magyarországon különösen a szanálás óta hatalmasodott el. attól az időtől kezdve, amikortól kormányigéretek és a kormány által támasztott remények szerint csökkennie kellett volna a munkanélküliek számának és javulnia kellett volna a gazdasági helyzetnek. Elnök: A kénviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Propper Sándor: Tíz perc meghosszabbítást kérek! Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? flaen! — Nem!) Méltóztassanak p'Aok. akik a kért meghosszabbítást megadják, felállani. (Meatörténik.) Többség. A Ház a meghosszabbítást megadja. A képviselő úrnak még tíz perc áll rendelkezésére. Propper Sándor: Sok sikertelen akció után, sok be nem váltott ígéret után... (Esztergályos János: A miniszterre néznek, hogy felálljanak-e 1 ? — Jánossy Gábor: Hát már az is baj. hogy megadtuk a meghosszabbítást! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak, mindkét oldalon! Propper Sándor: Csak tíz percem van, méltóztassanak megengedni, hogy magam beszéljek. Sok sikertelen kísérlet és sok beváltatlan ígéret után végre 1930 február 14-én elérkeztünk odáig, hogy a miniszterelnök úr is észrevette a probléma létezését és magához kérette a szakszervezetek megbízottait, hogy velük a kérdést letárgyalja. Itt most már csak távirati stílusban beszélhetek; talán majd más alkalommal bővebben fogom ennek az akciónak lefolyását illusztrálni. Most csak azt kell megállapítanom, hogy a tárgyalások után ravasz fordulattal olykép odázták el az ügy elintézését, hogy kérdéseket tettek fel, kérdőívet szövegeztek, amelyre választ kell adni. A kérdőíveket azután a szervezetek megbizottai elvitték haza, tanulmányozták és hogy egy ideig maguknál tartották, annak oka az, hogy nagyon komolyan vették az ügyet és igen alapos munkát kariak végezni. De már néhány héttel ezelőtt eljuttatták magához a kormányhoz a feltett kérdésekre a válaszokat. A munkaadók, nem tudom, elküldték-e már, — mert azok is kaptak kérdéseket — úgy hallom most, hogy csak egy részük küldte be a választ. Denikve a kérdésben máig sem történt semmi. Akkor az első értekezlet után úgy volt, hogy két hét múlva újabb ankét lesz. A két hétből három hónap lett. Három hónap múlva azután, amikor újra leültek a kérdés megtárgyalására, a miniszterelnök úr azt mondta, hogy részletintézkedésekkel nem lehet a munkanélküliséget leküzdeni. A helyzet az, hogy szeretnők tudni, mik hát azok a nagy, átfogó, nem részletekbe menő, hanem a nagy egészre kiterjedő intézkedések, amelyeket a miniszterelnök úr maga elé tűzött akkor, amikor azt mondotta, hogy részletintézkér dés ékkel nem lehet segíteni a dolgon. A munkásság részéről az anyag a minisztérium rendelkezésére áll. de idáig mégsem történt semmi, noha merem állítani és ismételten is hangsúlyozom, hogy ennél fontosabb problémája ennek az országnak ezidőszerint nincs. Méltóztassanak megengedni, mégis csak fontosabb a. munkanélkül nyomorgó embereken való segítés, mint az, hogyanagybirtokosokon segítsenek. Ha azokon is kell segíteni, akkor is legalább a sorrendben az elsőbbsé*.? a munkanélkülieket illeti meg, mert itt rom az elmaradt haszon, nem a lassúbb tempójú gazdálkodás, hanem a mindennapi élet fenntartása a probléma. Néhány nap múlva, ha r ezt a K/erencsétlen bolett a-javaslatot lenyelte és lenyelette az 'országgal, a Ház szünetre megy. Valószínű, hogy hosszabb szünetre megy. Méltóztassanak elképzelni, hogy a sok tízezer munkanélküli meghatványozódott számú családtagjaival akkor még csak panaszkodási jogát sem tudja majd érvényesíteni, mert hiszen nem lesz fórum. ahol. a munkásképviselők előadhatnák sérelmeiket. Én tehát szükségesnek tartom, — és ezért jegyeztük be^ ma az interpellációkat — hogy mielőtt a Ház szünetre menne, adjunk alkalmat a kormánynak arra, hogy megnyugtató kijelentéseket és megnyugtató intézkedéseket tehessen és tegyen. A törvényhozás nem mehet hosszú nyári szünetre addig, amíg ebben a kérdésben valami elfogadhatót nem nyújtott és valamit nem cselekedett. Megnyugtató választ kell kérnem a kormánytól. Végtelenül sajnálom, hogy a miniszterelnök úr nincs itt; nem tudom, kapok-e választ interpellációmra, én azonban azt mondom, ha ez az interpelláció, illetőleg, ha ezek az ilyen
