Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

152 Az országgyűlés képviselőházának £18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. lenni!) hanem azért is, mert ő legutóbb foglalkozott ezzel a kérdéssel, így tehát a kérdésben an gazsál va van és felelősséggel tartozik azért, ami ezen a téren történt, illetőleg azért, amit ezen a téren elmulasztottak. Mi, szociáldemokraták aggodalmakkal szemlélj ük^ a társadalmi és gazdasági helyzet alakulását, különösen annak azt a borzalmas tünetét, amely a munkanélküliségben, a munkanélküliség állandósulásában és a munkanélküliség továbbterjedésében mutatkozik. Akciókat indítottunk a parlamenten belül, a parlamenten kívül, a sajtóban és állandóan figyelmeztettük a kormányt, hogy ezen a téren valamit cselekednie kell, hogy a munkanélküliség terjedésével szemben a kormánynak kötelességei vannak. A munkanélküliség, amint tudjuk, számokban — hiszen nem először beszélünk róla, igen sokszor esik róla szó — egyre növekszik és mi azt tartjuk, hogy az országnak ezidőszerint nincs nagyobb és nincs fontosabb f problémája^ a munkanélküliség problémájánál. Merem állítani, hogy fontosabb mindennél, mert ez okozza a fogyasztás válságát, a fogyasztóképesség csökkenését, ami tulajdonképpeni forrása minden más válságnak. Akármilyen válságról beszélünk, akár mezőgazdasági válságról, akár ipari, akár kereskedelmi válságról, mind főképpen arra vezethető vissza, hogy a dolgozó nagy tömegek, illetve a nem dolgozó tömegek fogyasztóképessége katasztrofálisan csökkent, úgyhogy a munkások ma vagy munkanélküliek, vagy termelők, de semmi esetre nem fogyasztók a szó emberi és európai értelmében. T. Képviselőház! Egy ország gazdasági élete mindig veszedelembe forog akkor, ha a dolgozók csak producensek és nem egyúttal konzumensek és a mi esetünkben pedig, sajnos, ez a helyzet. Magyarországon imajd a munkásságnak az a része, amely munkához jut, producens, de nem konzumens, mert nem tudja megvásárolni még a legelsőbbrendű élelmicikkeket sem olyan mennyiségben, amilyen menynyiségben szükség volna rá. Tudom, hogy a munkanélküliség nem új és nem helyi probléma. Erről is esett szó. Mégis meg kell állapítania minden tárgyilagos bírálónak azt is, hogy nálunk a legborzalmasabb a hatása. Itt nem törődnek a munkanélküliség problémájával, nem törődnek magával a munkanélküliséggel és a munkanélküliekkel. Hagyják futni és fejlődni a bajt, rendőri üggyé teszik a munkanélküliség kérdését, mert hiszen amikor már csordultig van a pohár és az élni nem élni nem tudó munkanélküli hangosabban ad kijejezést a maga óhajtásának, a maga törekvéseinek, akkor egyszerűen ráuszítják a rendőröket, hatalmi szóval elhallgattatják, esetleg lecsukják, megbüntetik, de nem részesítik abban a szociális gondoskodásban, amelyben a munkanélkülieket és a munkanélküliséget más országokban részesítik. T. Képviselőház! Merem állítani, hogy a munkanélküliség problémája ma mem csupán szociális probléma és nem magának a dolgozó osztálynak problémája. Már többször említettem itt a Képviselőház plénumában, hogy észre kell venni és elsősorban a kormánynak kellene észrevennie, hogy új ipari forradalomban élünk, amelynek elmaradhatatlanok a társadalmi és gazdasási konzekvenciái, amely konzekvenciák levonásáról nálunk sajnos, a legilletékesebb és a felelős tényezők nem akarnak tudomást venni. A tehnika példátlan fejlődése cs a háború ember- és anyagpusztítása az, amely ezt az új ipari forradalmat létrehozta. Itt nálunk tetézik ennek következményeit antiszociális tendenciákkal és azzal a nagyfokú és bűnös nemtörődömséggel, amely ezzel a kérdéssel kapcsolaban a túloldalról, illetőleg a kormány részéről megnyilvánul. r A munkanélküliek száma — csak egy kis számot mondok, amely csak kis területét öleli fel a munkanélküliségnek — a pénzügyminiszter úr áprilisi jelentése szerint, — ez tudniillik a legutolsó jelentés — a tavalyi áprilisi jelentés óta 5312 fővel szaporodott. 1929. áprilisában 15.333, 1930. áprilisában 21.045 munkanélkülit tartottak nyilván a szociáldemokrata irányú szakszervezetek. Ez azonban korántsem fejezi ki a valóságot, mert hiszen vannak más szervezetek is, és vannak szervezeten kívülállók is, úgyhogy a munkanélküliek száma tulajdonképpen nem 21.045, hanem ennél jelentékenyen több. Hogy nem tudjuk megállapítani, hogy mennyi, ez is jellemző a mai kormányzatra, amely még odáig sem tudott eljutni, hogy szociális statisztikát vétessen fel és^ezzel időnként tájékoztassa önmagát és az országot az orszásr szociális viszonyairól. De április óta is romlott a helyzet, mert a munkanélküliek száma állandóan szaporodik. T. Képviselőház! A munkanélküliség leküzdésének módja körülbelül három csoportra osztható. Az egyik munkaalkalmak teremtése, — fontosságban ez a legelső, ez tehát a sorrendben lazelső — ami történhetik egyrészt olyan nagy átfogó országos koncepciózus gazdasági politikával, amely lehetővé teszi a gazdasági körforgást, másrészt gyümölcsöző közmunkák végeztetésével és kiadásával; a második ugyancsak a munkanélküliség esetére való biztosítás, a harmadik pedig^ a munkaidő és a munkaviszony szabályozása. A tehnika mai fejlettségének megfelelően a munkaidő csökkentése, a munkaidő tartamának megállapítása és kötelezővé tétele törvényerejű hatállyal. Ez a három csoport az, amellyel demokratikus kormányzattal rendelkező külállamok operálnak és igyekeznek ennek a korszaknak a legborzalmasabb problémájával, a felesleges 'emberproblémával, a munkanélküliség problémájával megbirkózni. A modern államok, mondom, mind a három eszközt igénybevették, és fokozatosan mindinkább igénybeveszik, szemben a Magyarországon megihonosult gyakorlattal, ahol egyik módszeréről sem akarnak tudomást szerezni. ígéret van mindegyik csoportra vonatkozóan. Hiszen ha fel akarnám sorolni az elhangzott és be nem tartott Ígéreteket, akkor nem egynegyedóráig, amennyit a házszabályok megengednek az interpelláció' előterjesztésére, hanem órákhosszat beszélhetnék és sorolhatnám fel a különböző időkben különböző helyekről elhangzott ígéreteket. Mondom, Ígéretek vannak, de egyetlenegy Ígéretet sem tartottak be. Különösen a munkanélküliség esetére való (biztosítás az, amelytől a magyar korfm'ányzat irtó'zik, és amely ellen igyekszik megfelelő közhangulatot teremteni, mondván különböző frázisszerű megállapításokat, hogy a munkanélküliséget, a henyeséget növeli, improduktiv stb. Ezzel szemben azt látjuk, hogy más országokban a kérdésnek ilyetén való segítségével sokkal könnyebben tudnak megbarátkozni. Például Ausztria, amely szintén szegény, kicsi ország, sújtott ország, épp úgy, mint Magyarország, mégis ez a kicsiny, szegény Ausztria 1928-ban munkanélküli segélyre 93,224.464 schillinget, szükségsegélyekre 47,343.014 schillinget, öregségi járadékokra 16,705.177 schillinget, ösz-