Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-414

Az országgyűlés képviselőházának £l4, kel túlságosan megterhelni, mert akkor sem érünk célt. (Kenéz Béla: Helyes!) Szükséges­nek tartanám tehát, hogy a munkanélküliek­ről, a munkabérekről, a fizetésekről külön sta­tisztikát vezessünk. Nem először történik, hogy ennek érdekében felszólalok. Amikor a statisztika központosittatott és a miniszter­elnökség hatáskörébe utaltatott, erre bizonyos ígéretet is kaptunk. Most, hogy ez a szerv központosittatott, erről inkább lehet beszélni. A miniszterelnökség első ténykedése ez a nép­számlálási statisztika. Ebben a számlálóív­ben az a 48 kérdés szerintem már is túlmegy azon a határon, amely a cél érdekében szüksé­ges volna. Kenéz Béla igen t. képviselőtársain azt mondotta, hogy a törvény megállapítja a ke­retet, ezeknek a kérdéseiknek megfelelő kitöl­tése pedig a társadalomtól függ és ba ez a ki­töltés nem úgy történik, ahogy airra szükség van, akkor a munka majdnem hiábavaló. Ar­ról is kellene azonban gondoskodni, hogy azok az úgynevezett számláló biztosok, akik meg­bizatást kapnak arranézve, hogy amennyiben ezek az ívek nincsenek megfelelően kitöltve, közben járjanak az^ egyes lakóknál felvilágosítá­sokkal, útbaigazításokkal, meg is feleljenek megbizatásuknak. Éppen a közeli napokból tudok egy nagyon furcsa példát, amikor a törvényhatósági bizottsági választásokra vo­natkozó adatokat szintén ilyen számláló ívek­kel kutatták. Nem tudom, hogy az illető ki volt, tanító volt, tehát intelligens ember, az ő fellépése azonban valamilyen — mondjuk — tudatlansággal szemben nem volt helyes. Ha már az a lakó nem érti azt a kérdésit, nem­tudatosan tölti ki roissziul azt a rovatot, az té­vedés flehet, és .akkor nem lehet mindjárt le­marházni valakit. (Egv hang. a jobboldalon: Még ha igaza is van!) Es ha valamit mer sízólni, nem lehet azt mondani, hogy hallgas­son. Azt hiszi-e a t. Ház, hogy ha ezek a szám­láló biztosok ilyen modorban fognak útbaiga­zításokkal szolgálni, akkor ez majd eredmé­nyes munka lesz és ebből azután majd lehet következtetéseket levonni? (Egy hang a jobb­oldalon: Ebből nem lehet! — Jánossy Gábor: Egy esetből nem lehet általánosítani!) Nem általánosítottam, (Jánossy Gábor: Tudom. Ne haragudjék! — Elnök csenget.) én csak mon­dom, hogy ilyen eseteik is vannak és voltak. Névvel nem szolgáltam, — és ezeket csak azért hozom ide — hogy amikor ezek a számláló biztosok útnak indulnak, hogy feladatukat tel­jesítsék, ők iis kapjanak útbaigazítást, hogyan kell ilyen dologban eljárni. (Kenéz Béla: A népszámlálásnál ímeg is kapják!) Ezt csak mellesleg jegvzem meg, ez azonban hozzátarto­zik az egészhez. Már azért sem lehet helyes, hogy a munka­nélküliek statisztikájára ez- az adat egyedül szolgáljon, mert tíz év hosszú időszak. Az igen t. miniszterelnök úr úgy véli a dolgot, hogy még tíz év múlva is ugyanaz legyen a helyzet, mint mai Azt gondolja az igen t. ani­nisziterälnölk úr, hogy majd tíz év múlva, ha egy ilyen népszámlálás alkalmával megint a munkanélküliekre is gondolunk és rájuk nézve is beállítunk egy kérdést, az akkor kapott ada­tot majd össze lehet hasonlítani azzal az adat­tal, hogy tíz évvel azelőtt mennyi volt a mnika­nélkülie/k száma? Akármilyen pesszimista is az ember és akármilyen tisztán látja, hogy ez idő szerint milyen a helyzet, még sem gon­dolnám, hogy majd tíz év múlva is a mostani I adatokból és az akkori adatok összebasonlitá- I sából akarnak következtetéseket levonni a ülése 1930 júnitis 26-án, csütörtökön. 7 munkanélkülieket illetően. Ha itt az igen t. miniszterelnök úr azt fogja mondani, hogy hiszen ez a statisztika jó volna, de nincs rá pénzünk, azt mondom, erre kell, hogy pénz le­gyen, mert ha áll az, amit Kenéz Béla t. kép­viselőtársam mondott, hogy csak a baj meg­állapítása után lehet az orvosláshoz hozzálátni, akkor kell pénznek lennie arra, hogy ezt a diagnózist helyesen és megfelelően meg lehes­sen állapítani és az adatokból a megfelelő he­lyes konzekvenciákat le lehessen, vonni. Mert ez a fő, ez # a döntő. Az orvoslás mindig attól függ, hogy ezeknek a statisztikáknak eredmé­nyét azután hogyan bíráljuk el és mely intéz­kedésekkel kívánunk a bajokon segíteni. Meg fog nekem bocsátani Kenéz Béla igen t. kép­viselőtársaim, hogy az ő fejtegetéseivel foglal­kozom, amennyiben a férfi és a nőnemre vo­natkozóan is mondott igen érdekes dolgokat. (Br. Podmaniczky Endre: Nagy tapasztalatai vannak! — Derültség.) Az a meggyőződésem, hogy a háború előtt az arányszám kedvezőbb volt, mint a háború után. A háború által a helyzet romlott. Ebből mi következik? Az, hogy mindent el kell követnünk ebből a szem­pontból is, hogy háború többé ne lehessen; mert ba nem vonjuk ebben a vonatkozásban is a helyes következtetést, akkor, ha újból há­ború lesz, ez a helyzet- még jobban le fog rom­lani. (Br. Podmaniczky Endre: Mindig van háború! — Berki Gyula: Még mindig tart!) Most a közelmúltban láttuk, hogy milyen rossz, káros hatással van a háború ebben a viszony­latban is. (Csontos Imre: Csodálatos dolog, hogy ezt meg lehet állapítani. — Derültség jobb felől. — Jánossy Gábor: Mióta a világ áll, mindig úgy volt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rothenstein Mór: Nem tudom, hogy miért kell ez alkalommal is humort belevinni a do­logba, (Br. Podmaniczky Endre: Az a fő, hogy humor legyen!) amikor a kérdés elég komoly, mert pénzbe kerül és önök azt mondják, hogy pénzt nem igen lehet előteremteni és ezért nem lehet a bajokon segíteni. Mondom tehát, olyan fontos a statisztika, hogy annak helyes alkalmazása minden kö­rülmények között szükséges; de ha ez a szük­ségesség fennáll, akkor ezt minél célszerűbbé és hasznosabbá kell tenni. Nem mondom azt, hogy a javaslatot nem fogadom el, mert hi­szen nem lehet valaki a népszámlálás ellen. En csak azért szólaltam fel, hogy, ha a lehető­sége megvan, akkor a jövő szempontjából ja­vítson ezen a miniszterelnökség statisztikai központja és hozzon majd jobbat, ha most már ezen nem lehet segíteni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Képviselőház! Az előt­tünk fekvő törvényjavaslat olyan magas tár­sadalmi kérdések lerögzítésének munkálatait kívánja a törvényhozás tekintélyével, rendel­kezésével biztosítani, amelyeknek ismerete nélkül ma egy modern államkormányzatot elképzelni lehetetlen és amely adatok ismerete nélkül nem tudunk helyes képet alkotni azok­ról az életviszonyokról, azokról a különben meg nem ítélhető nagy világáramlatokról és jelenségekről, amelyek a mi együttélésünknek és fejlődhetésünknek feltételeit meghatározzák. A statisztika az a tudomány, amelynek is­merettárában megjelenülnek azok a nagy^ élet­folyamatok, amelyeknek kiindulási pontját ta­lán nem ismerjük, éppen a mi emberi véges is­mereteinknél fogva nem ismerjük sokszor azo­kat a távolfekvő célokat, amelyeket ezek elő

Next

/
Thumbnails
Contents