Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának 418. ülése 1930 július 2-án, szerdán. 149 Intézkedik, hogy ne hagyassanak ki. Egy szavába, egy tollvonásába kerülne és elintézhetné. Hogyan mernek szerepet játszó közéleti emiberektől, nagykereskedőktől, nagyiparosoktól elemi iskolai bizonyítványokat reklamálni és e címen kihagyni? Nem más ez, mint az autonómiának, a választójognak a kicsúfolása és már előre kijátszása annak, hogy a választók a maguk jogait érvényesíthessék. (Eri Márton: Ilyet feltételezni!) Nem feltételezés ez, hanem az igazság és a tény. Menjen el, t. képviselőtársam, bármelyik utcába, menjen be egy házba, járjon utánna és meg fogja látni, hogy hányat hagytak ki. Milyen szomorú állapot ez, milyen siralmas helyzet ez, és ilyenkor, amikor a miniszter előre megkapja az interpelláció szövegét, amikor félórával ezelőtt az államtitkárát itt láttam, most távollétükkel tündökölnek. Ez szomorú parlamenti helyzet, de nem baj, nem fontos; ez a főváros tudja és látja, hova jutott a fővárosi törvénnyel, és amikor az ellenzék rámutat arra, hogy ez az autonómia sírját ássa meg, majd a választásoknál meg fogja adni erre a méltó feleletet. (Helyeslés a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. (Propper Sándor: Hol van a miniszter? Ilyenkor igazán illenék eljönni!) Következik Györki Imre képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a csongrádi közigazgatási állapotok tárgyában. Yan-e tudomása a belügyminiszter úrnak Csongrád megyei város 1930. február hó 12-én tartott^ képviselőtestületi ülésének lefolyásáról és a képviselőtestület határozatáról, amely szerint a város ihalászati bérleti ügyének megvizsgálására bizottságot küldött ki? Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak a kiküldött bizottság vizsgálatának eredményéről? Van-e tudomása a belügyminiszter urnák, hogy a képviselőtestületi ülés határozata és a kiküldött bizottság vizsgálatának megejtése után Maszlag Pál 50 éves halászmester, csongrádi lakost a csongrádi csendőrség beidézte és kihallgatta. Kihallgatása után gúzsba kötötték a csendőrök, összekötött lábai és karjai közé fát dugtak és a fánál fogva lóicára fektették és hosszú ideig fejjel lefelé csüngették és a talpát korbáccsal addig verték, amíg eszméletét el nem vesztette? Szenvedett sérüléseiről orvosi látlelet tesz tanúságot. Hajlandó-e a miniszter úr a csongrádi csendőrség ellen a fegyelmi vizsgálatot megindítani, a tetteseket nyom'ban felfüggeszteni és velük szemben a legszigorúbb büntetéseket alkalmazni. Hajlandó-e a miniszter úr Csongrád város halászati bérlet ügyére vonatkozó iratokat felkérni, azokat felsőfokon kivizsgálni és ez ügyben a megfelelő intézkedéseket megtenni? Hajlandó-e végül az egyre gyakrabban ismétlődő csendőri bántalmazások megszüntetésére erélyesen intézkedni, mert ha a miniszter úr továbbra is megtorlatlanul hagyja a védtelen polgári személyek bántalmazását, akkor ezzel a közigazgatást demoralizálja és^ teszi közmegvetés tárgyává? Budapest, 1930. júliusi. Györki Imre s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! (Farkas István: Hol van a miniszter úr? — Halljuk! Halljuk!) Csongrád városában történt, ; a közigazgatás és a város közgazdasági életére nagyon jellemző visszaélést kívánok itt szóviátenni, amely visszaélést, amikor napvilágra került az újonnan megválasztott képviselőtestületi tagok felszólalása alapján, azzal a Magyarországon az utóbbi időben,^ úgylátszik, bevált módszerrel kívánták elintézni, hogy a csendőrség vette kezébe az egész ügy nyomozását és azt, aki nem akart 'bűnbak lenni ebben az ügyben, a csendőrök súlyosan összeverték úgy, hogy az orvosi megállapítás szerint nyolc napon túl gyógyuló sebet ejtettek rajta. Az törtónt Csongrádon, hogy amikor megválasztották a múlt év telén az új városi képviselőtestületet, a képviselőtestület (baloldali tagjai, ezek között elsősorban a szociáldemokrata tagok firtatni kezdték a városi gazdálkodást, belenéztek a város költségvetésébe és megtekintették a város zárszámadásait. A kutatás közben megállapították azt, hogy a város, amely a Tisza mellett fekszik és amelynek ^halászati joga van, a halászati jogot úgy gyakorolja, hogy kiadta feles gyakorlás címén az ottani érdekeltségnek, amely hét tagból álló halász társ as ágból áll. Megállapították, hogy az egész évi bérlet^ alapján a mai feles gazdálkodás mellett a város pénztárába évenként befolyik — visszamenőleg az utolsó négy-öt év bevételét véve figyelembe — 900—1400 pengő. Nem kellett nagy leleményesség a bizottsági tagoknak ahhoz, hogy lehetetlennek minősítsék azt, hogy az egész évi bevétel a város halgazdálkodásából nem lenne több, mint 900—1400 pengő a változó évek szerint és kezdték vizsgálni, vájjon miképpen történhetik az, hogy a városnak csak ilyen kevés bevétele van. Különösen vizsgálat tárgyává tették és megkérdezték az egyes halászoktól azt, hogy-az eladott halmennyiségből, mint részestárs mennyit kaptak. A vizsgálat során megállapították, hogy egy-egy halász, mert hét tag volt, körülbelül ugyanannyi öszszeget vet fel évenként, annyit számítottak be keresetnek, mint amennyi a város pénztárába befolyt. Amikor így állt a helyzet, akkor tovább folytatta a városi képviselőtestület ezt a kutatást és firtatásuk következménye az volt, hogy a városi bizottság kiküldött egy héttagú bizottságot, amely hivatva van ezt a kérdést tisztázni. A héttagú vizsgálóbizottság megkezdte a vizsgálatot, kihallgatta a halászokat, akik a halászat körül foglalatoskodtak és igyekezett tisztázni azt a kérdést, vájjon miért csak ilyen kevés a város hevétele. A vizsgálat során megállapították, hogy azért van ilyen kevés bevétele a városnak a halászatból, mert a kifogott halmennyiségnek tekintélyes részét vagy ingyen vagy pedig egy teljesen bagatell összegért juttatták azoknak a vármegyei és városi korifeusoknak, akik hivatva lettek volna a város gazdálkodását ellenőrizni. Amikor a képviselőtestületi tagok ezt a kérdést eddig eljuttatták, és vizsgálatuk ezt eredményezte, •— a vizsgálati anyag itt van a kezem között — követelték, hogy vonassanak felelősségre azok, akik ebben az ellenőrzésben bűnösek és akik ellenőrzésének hiánya miatt lehetővé vált a városnak ilyen módon való megkárosítása. Követelték, hogy vonassanak felelősségre a gazdasági tanácsos és a városgazda, akik elsősorban lettek volna hivatva ennek a kérdésnek ellenőrzésére és tisztázására. Ekkor azonban az a csodálatos dolog

r történt, hogy dacára annak, hogy az egész városi képviselőtestület felfedte ezt a visszaélést és az egész városi képviselőtestület úgyszólván egy volt ennek a visszaélésnek megállapításában és 22*