Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-418
148 Az országgyűlés képviselőházának lemi értékekkel így és így gyarapította a fővárost, polgártársai közül kiemelkedik. Van közöttük egy-kettő, megengedem, de amit a többség itt véghez vitt, az nem egyéb, mint annak az intenciónak megvalósítása, amely ellen harcoltunk itt, amikor azt mondtuk, hogy az örököstagság korteseszköz lesz. Az is lett a kormány ilyen akaratából! A régi autonómia kikergette volna maga közül azokat, akik ilye EJ módon próbálkoztak volna azon, hogy ÖrÖköstfigokká legyenek; a régi patinás autonómia hozzá nem nyúlt volna ilyen módszerhez.^ Nézzék meg, uraim, a régi nemes vármegyékben nem is lehetett ezt a módszert alkalmazni; csak itt a fővárosban esett meg ez a_ szégyen, a törvény ellenére, amely azt mondja hogy csak a legkiválóbbak, csak' a legkülönbbek, a légérdemesebbek, akiknek ősz fejére nagy tisztelettel szoktunk tekinteni, legyenek örököstagok, s kapunk e helyett kortesszolgálatra kész pártembereket, akik ennek a nagy dísznek méJtóságát csak azért viselik, mert ezt akarta a part. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét btiejezni! Gál Jenő: Tisztelettel kérek negyedórai meghosszabbítást! Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni! (Igen! — Zaj. — Graeffi Jenő: Nem lehet nyolcórás ülések után ennyit beszélni.) Gál Jenő: Képviselőtársam, Ön rendszerint hallgat; hallgatni könnyebb, mint beszélni. Az nem olyan fárasztó! Elnök: A Képviselőház a meghosszabbítást megadta, a képviselő úrnak még 15 perc áll rendelkezésére . Gál Jenő: Már csak egy szempontot akarok kiemelni, és ez a leglényegesebb. Most elrendeli ez a törvény, hogy össze kell írni a választókat a legközelebb eszközlendő törvényhatósági választásra, összeírják őket: most folyik az összeírás. A törvény az,t mondja: ezek és ezek a kategóriák bírnak választójoggal, s a törvény előírja, hogy az állampolgárság, az iskolai képzettség és, a műveltség, kelléke a választójognak. Most a miniszter úr kiad egy rendeletet és azt mondja, okiratokkal kell ezeket igazolni és az okiratokat magának a félnek kell^ beszereznie, mégpedig a miniszter úr által előírt három és öt nap alatt. Megint végtelenül sajnálom, hogy sem a miniszter úr, sem az államtitkár úr nem hallják közvetlenül ezt a tényt, amely legnagyobb szégyene a közigazgatás folyamatosságának: a belügyminisztériumban azok az okiratok, amelyekre itt utal a rendelet, a miniszter úr hibájából ezerszámra ott hevernek, a miniszter úr megakadályozza, hogy a választók választói jogosultságukat, állampolgárságukat igazolhassák. (Egy hang jobbfelől: Hogyan?) Hogyan? Ügy, hogy hiába megy fel az ember a minisztériumba és hiába beszél a referenssel, — nagyon örülök, hogy érdeklődik a képviselő úr ez iránt — vagy az_ osztályvezetővel, most már talán a volt osztályvezetővel, — mert örömmel értesültem a mai estilapokból, hogy ott egy kis helycsere történik az osztályvezetők körül; (Mozgás.) névszerint is megvan a Magyarországban, hogy a közigazgatási osztály ' élén álló miniszteri tanácsos urat elhelyezték. De engem ez most kevésbbé érdekel, engem most az érdekel, hogy ha az ember felmegy a minisztériumba, ott iaz a miniszteri tanácsos, akinél ezek az ügyek összefutnak, elébe adja az aktát és azt mondja: uram, készen van, kiadható, de mivel egy héten csak húszat szabad bemutatnom, (Felkiáltások a 4,18. ülése 19SÖ július 2-án, széf dán* szélsőbaloldalon: Egy hónapban!) lehetetlenség, hogy kiadjam. Ha az ember ezt márciusban kontrollálja és kérdi, hogy hát uraim, mikor lesz meg, azt feleli, hogy júniusiban, de lehet, hogy csak szeptemberben. Ezt a feleletet kapjuk. Kerületem választópolgárainak érdekében eljártam és magam győződtem meg arról, hogy ezeket az aktákat a minisztériumban szándékosan visszatartják. Referálásra kész akták, csak alá kell írni. Minden adat be van szerezve és nem adják meg sem a visszahonosítást, sem az állampolgársági bizonyítványt. Fővárosi polgárokról van szó. Ezt a törvénytelenséget nem.engedhette volna meg imagának a miniszter úr, hogy rendeletben ' elkövesse; mert ha az akta ott vian a minisztériumban, ne tartsa vissza a miniszter úr és ne kínozzák és zaklassák a választópolgárokat. Azok ott azt mondják: ön Ternesvárott végezte az iskoláit! Három na t p alatt ide a bizonyítványokkal. Hát hogy lehet ez! így gondolta a törvény? Ezt osak a rendelet idézi elő^ azért, hogy akit ki akarnak hagyni, iki tudják hagyni, mert nincs bizonyítványa. Valakinek, aki kereskedelmi és iparkamarai tag, a műveltségét kétségbevonják és kétségbevonják azt, hogy 4 vagy 6 elemi osztályt végzett? (Jánossy Gábor: Fordulnak elő ilyen esetek? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De még mennyire!) Paródiája az egész rendszernek, amit itt a rendelettel felépítettek. Baródia mindaz, amit a miniszter úr rendeletével, a törvény félremagyarázásával alkot. Volt idő, amikor a t. államtitkár úr, aki most képviselőtársunk és itt van ;a teremben, ezeknek az ügyeknek referense volt, 'amikor 50 ezer Eíkta is volt hátralékban és mutogatta a szekrényét, hogy uram, nem győzzük, itt vannak ezek az akták. Azóta ez az állapot nem javult A múlt alkalommal, amikor azt mondottam a miniszter úrnak, hogy még mindig 40 ezer akta van elintézetlenül és kérdeztem, hogy miért nem dolgoztatja fel, azt mondta, hogy már csak 25 ezer akta van. Dehát ha 25 ezer is van, szabad-e annak megtörténni, hogy évszámra így heverjenek azok az akták és nem lehet az elintézést keresztülvinni? Ezért tehát nem arról van szó, hogy ezeket mind meg lehet panaszolni s a közigazgatási bíróság majd elintézi az egyes ügveket. De 'hogyan panaszolja, amikor az aktáját eldugta előle a miniszter. (Eri Márton: Hogy lehet ilyet beszélni?) Kérem, én nem mondok olyat, amiről mélyen t. képviselőtársam holnap meg nem győződhetik. Menjen fel és nézze meg, hány akta van ott elintézetlenül. (Éri Márton: Tudom! De nem a belügyminiszter ül rajta!) Egészen mindegy, ő felelős érte. Nemcsak a hivatali méltóságot kell viselni, hanem a hivatali felelősséget is. (Eri Márton: Embert kell adni neki!) Nem mehetek a miniszteri tanácsoshoz panaszkodni, uram, miért nem teszed, amikor azt mondja, hogy nem szabad több aktát bevinném referálni. Annak a fővárosi polgárnak a választójogát megreklamálni nem lehet másként, mint ennek korrekt^ kezelése útján. Tudja-e, mélyen t. képviselőtársam, hogy miféle jogokat adtunk mi a belügyminiszternek az autonómiával szemben, a felügyeleti jognak milyen kiterjesztését? Azt mondotta akkor a miniszter, hogyha ez a jog engem illet, akkor én leszek a felelős. Hát én az ország színe előtt felelőssé teszem azért, bogy itt ezrével hagyatnak ki budapesti választópolgárok (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a választói névjegyzékből, mert a miniszter úr főfelügyéleti jogánál fogva nem
