Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának Ü8. ülése 1930 július 2-án, szerdán» Í47 vényiben benne van, hogy a szabályrendeletet be kell várni és csak úgy szabad választani, ahogy a törvényhatóság szabályrendelete azt előírja. Túlteszi magát ezen és mivel a törvény 100. és 101. §-a megengedi, 'hogy az első tör­vényhatósági tanácsot rendeleti úton válasz­tassa meg, egyúttal túlteszi magát a törvény szabályain és azt mondja, most én hozok sza­bályt. Es mit teszi _, . Azt mondja, igaz, hogy a törvény azt ál­lítja, hogy tizennégyen ajánlhatnak, de én most hozzáteszem rendeleti úton, hogy 25 ta­got kell ajánlani, akik közül ebben a 14-es számban egy sincs benne. Most mi történt? Fogta magát a többségi párt ott a városházán és azt mondotta: A miniszter megszabta, hogy 25-öt kell ajánlani; olyan párt tehát, amelynek nincs 25 tagja, mint ajánlott és nincs külön 14 tagja, mint ajánló, nem vehet részt a válasz­tásban. Méltóztassék megengedni, hogy rámu­tassak arra, hogy akkor, amikor itt tárgyal­tuk a törvényt, a miniszter folyton-folyvást hangoztatta, hogy az autonómiát nem engedem bántani, a pártok érvényesülhetnek, a szava­zás rendben történik majd meg és íme egy­szerre csak kiad egy rendeletet a miniszter úr, amelyben épp az ellenkezőjét cselekszi. Legalább a miniszter úr államtitkárja jelen volna, hogy hallaná ezeket, mert ezt egy pillanatig sem szabad válasz nélkül hagyni. Mit jelent az, amit tettek? Azt jelenti, hogy a törvény ellenére rendelettel kormányoznak; az jelenti, hogy a mélyen t. belügyminiszter úr megengedte magának azt a luxust, hogy a törvény parancsa és, rendelkezése ellenére meg­fosztott egyes pártokat attól f a lehetőségtől, hogy a törvényhatósági tanácsba tagokat küldjenek. (Dabasi-Halász Móric: Be kell pa­naszolni a közigazgatási bíróságnál!) Ez igaz t. képviselőtársam, de ez a kérdésnek csak egyik része. A közigazgatási bíróság már nem egyszer megsemmisítette az ilyen elhatározásokat. Ez azonban csak a jogi része a dolognak. A poli­tikai része az, hogy a miniszter urak meg­engedik maguknak a rendeleti felhatalmazások­kal való ilyen visszaélést. Nem szabad meg­történni ennek, mert a Ház ellenőrzése alá tartozik. Amikor a belügyminiszter úr ilyen számszerűséget állapított meg, akkor túltette magát a törvényen és megsértette nemcsak az autonómiát, hanem azt a szuverenitást is, amelyet csak a törvényhozó hatalom engedhet meg. De ez nem elég. Tovább ment a mélyen t. belügyminiszter úr. Az örököstagok válasz­tásánál valóságos paródiát enged meg. Emlé­keztetem a t. Házat arra hogy mikor az örökös­tagokról volt szó, akkor ezekről a padokról rendre felállottunk és azt mondottuk, hogy ez egy peer shub, mit csinál a belügyminiszter úr, 22 és 32 örököstagot enged választatni, kijelölés alapján egy zárt számot, amellyel a többségi pártok rendelkeznek? Tiltakoztunk.es akkor a t. belügyminiszter úr azt mondotta, hogy benne lesz a törvényben, — és ő is úgy magyarázta — hogy csak nagyon kiváló, ér­dems egyéniségek lehetnek örököstagok. És méltóztassanak megnézni, hogy mi történt. Fogta magát az úgynevezett kijelölő választ­mány, a főpolgármester vezetése alatt a több­ségi pártokból vette a megállapított számban az örököstagok jelöltjeit és választott olyan egyéneket, akik közül egyesek tízéves törvény­hatósági bizottsági tagságra tekinthetnek visz­sza, mások öt évre, de volt olyan is, aki hó- I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXX. napokkal ezelőtt még csak póttag volt (Propper Sándor: Ügy van! A lakásdrágító Német?!) és most egyszerre örökös taggá lépett elő. ( Jánossy Gábor: Autonóm dolog volt!) Bocsánatot kérek, autonóm dolog volt, de olvassa el t. képviselő­társam a törvényt. A törvény úgy kezdődik, hogy azoknak a tiszteletreméltó polgárok sorából, akik elévül­hetetlen érdemeket szereztek. (Tabódy Tibor: Szerezhettek érdemeket! — Farkas István: Pél­dául a boltbérek drágításával nagy érdemeket szerzett!) Ha t. képviselőtársam azok közé tar­tozik, akik ismerik ezt a névsort, akkor egy kérdést intézek képviselőtársamhoz. (Halljuk! Halljuk! a közéven.) Szíveskedjék nekem meg­mondani, de őszintén, hogy — ha szavazott eb­ben a kérdésben — tudja-e például hogy Németh Béla póttagból lett bizottsági tag és Ledermann Mór bizottsági tag a főváros körül milyen her­vadhiatlan érdemeket szerzett. (Tabódy Tibor: Én nem tudom, de azok, akik jelölték, valószínű­leg tudják!) T. képviselőtársam, nemcsak ön nem tudja, ők maguk sem tudják. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Maguk csodálkoztak a legjobban!) Higyje meg t. kép­viselőtársam, hogy mikor ez a frivolitás tör­tént a fővárosban, hogy párttekintetekből össze­állították az örökös tagsági listát, amely min­dent jelent, csak ennek a törvénynek- igazolását nem jelenti. Amikor összeállították az örökös­tagsági listát, amelyben nincs egyetlen név sem, — de egyetlen-egy sem — amely patinás nagyszerűséggel volna körülövezve... (Simon András: Ennek nem a törvény az oka! — Já­Dossy Gábor: Ezt nem a kormány csinálta, ha­nem az önkormányzat!) Tessék csak megvárni, amit mondóik és mindjárt tetszik látni, hogy a kormány csinálta. (Egy hang a jobboldalon; Ki jelölte ki őket? — Zaj.) Mindjárt elmondom ennek a dolognak a historikumát. Szó volt arról, egyik bizottsági tagtársunk és képviselőtársunk, Lázár Miklós, még képviselővé törtónt megválasztása előtt rámutatott arra, hogy vannak itt férfiak, akik a főváros körül nagy érdemeket szereztek, itt van egy Apponyi Albert, itt vannak nagy bírói nevek, itt vannak nagy művészi nevek, nagy írói nevek, itt vannak a nagy közigazgatási nevek, amelyeknek viselői a főváros körül ér­demeket szereztek. T. képviselőtársam, most majd mindjárt látja, hogy a kormány csinálta. A rendelet, amely ezt a törvényt kíséri, akikép­pen intézkedik, hogy az. örököstagsági választá­sokat a kijelölő választmánynak, a választásra irátnyuló tevékenysége előzi meg. Ennek a vá­lasztmánynak összeállítása a rendelet szerint akkép történik, hogy mindig a kormány van benne többségben és a főpolgármester irányítja ezt a kérdést is. Ezek az urak összeültek és egymáisközt elintézték, hogy kik legyenek örö­köstagok. Pártkeretek szerint osztották meg ezt egymás között. Mi közülünk senki sem vá­gyódik rá, nem is akarunk örököstagok lenni, én ilyen körülmények (közt soha el sem fogad­nám. De egy olyan pártnak, mint a nemzeti demokratapárt, nincs örököstagja. Engedelmet kérek, nem frivolitás az, hogy így állították Össze maguk közt az örököstagságokat és ezzel maguknak biztosították a mindenkori többsé­get. Ha ez a törvény azt mondja, hogy csak kiváló érdemek fejében lehet örököstagságot nyerni, akkor ez azt jelenti, hogy ki kell emel­kedniük a sorból, ennek az örököstagságnak megtisztelőnek kell lennie, olyannak kell len­nie, hogy mindenki tudja, hogy ez ezt tette a fővárosért, ez ezt az áldozatot hozta, ez szel­22

Next

/
Thumbnails
Contents