Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

138 Az országgyűlés képviselőházának 1^18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. úr cikkét és meg: kell állapítanom, 'bogy igaz ugyan, hogy Erdélyi képviselő úr cikkének egyik gerince kétségtelenül az őrlési adó ellen való tiltakozás volt... (Erdélyi Aladár: Pedig nekem csak egy gerincem van! — Esztergályos János: Az is puha! — Erdélyi Aladár: Azt még ön nem tapasztalta! — Derültség és zaj.) Képviselő úr, méltóztassék nekem megengedni, hogy feleljek közibeszólására. Nem tudom, helyesen mondottam-e, de úgy értettem, hogy nem ismerem álképviselő úr gerincét, anatómiailag nem vizsgáltam meg a képviselő urat, én csak a cikkére értettem. Cikkének ez az egyik gerince, de van más főrésze is. Hogy a képviselő úrnak több gerince is van, ezt abból a viselkedéséből is látom, hogy gerincei 'válthatók. Az egyik egy kemény gerinc, amely akkor mutatkozik, amikor Bethlen Londoniban ivan, a másik egy pu'hább gerinc, amely akkor mutatkozik, amikor Bethlen hazaion. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Zaü a jobboldalon) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék képviselőtársával szemben személyeskedni. (Esztergályos János: Ez csak kedélyeskedes! — Erdélyi Aladár: Ön azt szeretné, ha az enyém puhább volna! — Derültség.) Reisinger Ferenc: Nem akartam képviselőtársamat megbántani. (Erdélyi Aladár: Nem is lehet!) Közbeszólásával provokálta ki azt, amit feleltem. (Várnai Dániel: Ami nincs, arról ne beszéljünk! — Erdélyi Aladár: Nem veszem rossz néven! Sokkal finomabban akarom kifejezni magam! Egészen másra mutathatnék rá!) , Elnök: Kérem, ne méltóztassanak közbeszólni! Erdélyi képviselő urat éppen úgy kérem, mint a baloldalt: méltóztassék, ezeket a párbeszédeket beszüntetni. Reisinger Ferenc: Csak rá akartam mutatni arra, hogy a képviselő urak nemcsak az őrlési adót kifogásolták, hanem bizonyítékokat is akartak felhozni ellene, mert a képviselő urak általában véve azt mondották, hogy most azért elégednek meg ilyen gyönyörűen ezzel a javaslattal, mert Bethlen elejtette az őrlési adót. Méltóztassék elolvasni saját cikkének címét, amely úgy szól, hogy «A kötött gazdálkodás feltámasztása». Tehát cikke címéből ítélve, de a szövegből is megállapíthat ólag a képviselő úr és képviselőtársainak egész tömege kifogásolta azt, hogy őrlési adót is kell fizetniük (azoknak a szegény falusi lakósoknak, akik őröltetik a saját maguk biízáját, kommencióját stb. Féltek annak a végeláthatatlan rendszernek kialakulásától is, amelynek kezdetet a malomellenőr jelenti, mint méltóztatik nagyon helyesen mondani a cikkben. Nagyon sokat járkáltam 1922-ben és 1923-ban a malomellenőri ténykedésekkel szembem Képviselő úr és társai a kötött rendszertől féltek. Magyarországon van 3000 vámőrlő malom és ez legalább , 3000 ellenőrt igényelne. Fenntartom, hogy még ezidőszerint sem szabadultunk meg ettől a mumustól, mert iá javaslatban rozssal való keverés és különböző intézkedések igenis, még mindig erősen kisértenek bennünket, hogy a malmokat ellenőrizni kell. Én azt mondom i

— csak úgy apropó nőtt ez a gondolatom —, hogy Malasits képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá tegnapi felszólalásomban arra, hogy a malmok bizonyos meg nem engedhető keveréseket végeznek a liszttel. Méltóztattak-e megnézni, megvizsgálni, hogy a kereskedelmi malmok milyen lisztet szállítottak külföldre, mert az én értesülésem szerint és az én laikus megállapításom szerint annak, hogy a magyar liszt nem olyan kedvelt a külföldi piacokon, mint volt azelőtt és hogy a magyar liszt nem tud úgy'piacot hódítani, mint ahogyan azelőtt hódított, nemcsak az a magyarázata, hogy versenytársul jött a kanadai man it ob a búza és hogy Ausztriában a kősziklák tetején is termelnek búzát, hanem magyarázata az is, hogy a magyar liszt, — jól méltóztassék megérteni: nem a magyar búza, hanem a magyar liszt .—nem üti meg azt a mértéket, amelyet a többi lisztfajták megütnek a külföldi piacokon. (Erdélyi Aladár: És a múlt évben 30%-kai több lisztet szállítottunk ki, mint az előtte való évben!) Ezzel nem mondott a képviselő úr semmit, csak annyit, hogy az azelőtt való esztendő során kevesebbet szállítottunk ki, mint amennyit szállíthattunk volna, mint amennyit szállítanunk kellett volna. Tessék tudomásul venni, meg tudok felelni a közbeszólásokra, ne tessék tehát provokálni. (Derültség.) En tehát azt kérdem Malasitö képviselőtársam információi alapján, hogy nem volna-e a kormány hajlandó ezt az okot egy kicsit vizsgálat tárgyává tenni, hogy mi történik a kereskedelmi őrléseik: téréin? Vájjon az, hogy a magyar lisztnek nincs meg a megfelelő vízfelvevőképessége, ami elsősorban (közrejátszott abban, hogy a magyar búza kiszorult a külföldi piacokról, nem a kereskedelmi őrlésekből folyólag állott-e elő? Nem tudom, hogy a kormány gondoskodott-e erről, megtette-e a szükséges ellenőrzést ebből a szempontból, mert például láttuk a bornál, hogy a kormány bűnös könnyelműséggel nem akadályozta meg azt, hogy a külföldi piacokra olyan bort szállítottak ki, amely nem ütötte meg azt a mértléket, amelyet itt a közönséges homoki bor is megüt; a minisztérium megállapításaiból mondóim, hogy több esetben nem ütötte meg azt a mértéket, amelyet a homoiki bor megüt és ezt a bort tokaji bor címén adták el a külföldi piacoknak. Természetesen, ha így egyszer kompromittálták a magyar bort, többé ennek a gazdasági terméknek piacot szerezni nem lehetett. De engem most nem az érdekel, hanem az, hogy a liszttel szemben különböző kívánságok vannak. A békeszerződés következtében általánosanbe kellett hozni a pékipar szabályozását. Nem éppen a túloldal nagyszerű szociális érzékének kisülése a pékipar ellenőrzése, — ezt is megmondom, hogy vegyen róla tudomást az igen t. közvélemény — hanem ez a, békeszerződésből folyó kötelezettség. Ennek a békeszerződésből folyó kötelezettségnek folyományaképpen a pékipar általábanvéve bizonyos nehézségek elé állíttatott. Vagy olyan élesztőfajt kellett neki használni, — amint már egyik túloldalon ülő t. képviselőtársam iis mondotta — amely gyorsan keleszt, vagy más módon olyan lisztfajtát kellett keresni, amely hamarabb kel, hamarabb erjesztődik. Külföldön legelsősorban azt a lisztfajtát Ikeresik, amelynek legnagyobb a vízfelvevőképessége, mert kereskedelmi szempontból ez üti meg legjobban a mértéket. Én tehát nem tudom, hogy a kormány megvizsgálta-e ezt a körülményt, törődött-e azzal, hogy lisztkereskedelmünket megfelelő mértékben ellenőriztók-e, hogy a malmok nem manipuláltak-e a magyar liszttel, amely csodálatosképpen elvesztette világpiaci jelentőségét, nézetem szerint nem egészen indokoltan. Hogy visszatérjek az őrlésiadora, azt méltóztattak mondani a javaslat megindokolása ég a közvélemény megnyugtatása szempontjából, hogy Bethlen elejtette az őrlésiadót. A magam részéről blátran és önérzetesen megállapítom; Örülök annak, hogy ez a javaslat nem tartalmazza többé az őrlésiadót. Egész sereg herce-