Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának 418. ülése 1930 július 2-án, szerdán. m letták, gyermek-boletták? (Farkas István: Lesznek fiaboletták, esecsemőboletták! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Lesznek 10 kilogrammra szólók!) Gr. Sigray Antal: Ezt a kérdést én annyira lényegtelennek tartom, hogy nem akarok ezzel hosszabban foglalkozni, de lényeges azoknak az exisztenciáknak szempontjából, akiket érint és ezért öa-ömmel látom, hogy az igen t. miniszter úr 'megtalálta a módját, hogy ezt a dolgot kedvezően — amennyiben kedvezőről lehet beszélni ebben a kérdésben — el is intézi. Azt mondotta Neubauer Ferenc t. képviselőtársam, hogy ez az intézkedés csak átmeneti jellegű és ugyanazt állítja a bizottság itt fekvő jelentése is. — (Reisinger Ferenc: A javaslatból ez tűnik ki!) Ezt az átmeneti jelleget kívánja kidomborítani maga a kormány is. Kérdezem, igen t. miniszter úr, hogy ha valami átmeneti intézkedést kontemplálok, hogyha valami átmeneti intézkedést akarok keresztülvinni, nem csakis úgy értettem-e azt, ha biztos vagyok abban, hogy hova vezet ez az átmenet, hogyha biztos vagyok, hogy az a depresszió, amely a gazdaságban uralkodik, egy-két-három vagy négy év múlva meg fog szűnni, hogy egészen más árak jönnek, és akkor egészen nyugodtan el lehet majd törölni a bolettátl' Ha ez a biztonság megvan, ehhez nem lehet egy átmeneti intézkedést fűzni. De ha nincs meg, ha nincs meg

f egy egységes kidolgozott gazdasági koncepció, akkor az illyen átmeneti kísérletezésnek isemmi célja, logikája, eredménye nem lehet. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Tökéletesen így van!) Erre Neubauer igen t. képviselőtársam a következő választ adta: A közvélemény nyomása alatt jött létre ez a javaslat, jöttek létre a javaslatnak egyes pontjai. Azt mondta, — ba nem is ezeket a szavakat használta — hogy ez a javaslat szükséges rossz, vagy talán egy szükséges jó, hogy ő ezért a javaslatért nem lelkesedik, de elfogadja, mert ma más 'megoldást nem talál. (Jánossy Gábor: Ez úgy van! A kormány is ezen az állásponton van. A kormány sem lelkesedik érte. — Farkas István: A kormány nevében beszél? Van felhatalmazása reá?) Nem akarok arról beszélni, hogy hogyan jutottunk abba a helyzetbe, hogy ma július 2-án kelljen egy ilyen kény szer javaslattal jönni, ezt majd később el fogom mondani. Én csak azt akarom itt kifejteni, (Zaj.) hogy helytelen volt egyesek részéről az a beállítás, hogy aki segíteni akar ezzel a javaslattal, az igenis a nép érdekeinek barátja, aki pedig a javaslat ellen van, az a népnek nem barátja. (Jánossy Gábor: Ezt nem mondtuk!) Nem ön mondta, t. képviselőtársam, de nem akarok most neveket említeni. Engedelmet kérek, mi már évek óta hangoztatjuk, — én is azok között vagyok, akik azt mondják, — hogy a kormánynak kötelessége nagyobb gondot fordítani a nép bajaira, a kormánynak kötelessége volna ebben a helyzetben a felemelt adókulcsot leszállítani, hogy a kormánynak — röviden mondva — kötelessége lett volna gondoskodni arról, hogy a termelést tegyük olcsóbbá és kötelessége lett volna gondoskodni arról, hogy a terheket tegyük elviselhetővé. (Zaj. — Kun Béla: A kincstári feleslegekből olcsó mezőgazdasági és kisipari hitelt kellett volna adni, akkor nem jutóttunk volna idáig! — Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Rothenstein Mór és br. Podmanic&ky Endre közbeszól.) Csendet kérek mind a két oldalon. Ne méltóztassanak állandó közbeszólásaikka] zavarni a szónokot. Gr. Sigray Antal: Hangoztatom, hangoztattam már évekkel ezelőtt is azt, hogy azipari vámok leszállításával, a tarifáknak leszállításával, a kartelek — hogy úgy fejezzem ki magamat — kinövéseinek megrendszabályozásával kell a kormánynak nem annyira felemelni talán, amint most igyekszik a mezőgazdasági terményeket az iparcikkekhez, hanem lefelé nivellálni, vagyis az iparcikkeket olcsóbbá tenni és irányítani a mezőgazdasági termeléshez. Éppen itt hangzott el több izben — azt hiszem, az előadó úr és más képviselő urak részéről is — az, hogy a vidéki lakosság mindig a csizmát és a gabonát hozza össze és csizmában és gabonában számol, ez neki a legpraktikusabb és ezt szokta meg, mint egységárat. Engedelmet kérek, nem a gabonát kellett volna igyekezni felemelni a csizmához, hanem a csizma árát kell lefelé nivellálni a gabona árához,, már amennyire lehet. (Zaj.) Tudom, hogy ma a diszparitás olyan nagy, hogy ezt hatalmi szóval hirtelen kiküszöbölni riem lehet, de lehet, hogy módja van annak, hogy legalább is közelebb jusson egyik árs?'n.v.xi;.il a másikhoz. T. Ház! A második nagyon fontos probléma a mezőgazdasági hitelek kamatjának leszállítása. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Itt is azok közé tartozom, akik sürgetjük a kormányt, hogy ezt intézze el, ne tűrje azt az uzsorát, amely különösen a vidéki pénzintézeteknél a kisemberek rovására folyik, akiknek nincs módjukban védekezni mint egy gazdagabb embernek vagy egy földbirtokosnak. (Zaj.) Ma, ha jól vagyok informálva, meg van adva az alkalom, hogy olyan pénzeket lehessen felvenni a mezőgazdaság céljaira, amelyek lényegesen olcsóbbak és amelyek, ha már az adóterheken nem is tud könnyíteni az igen t. kormány, könnyítenek azokon a terheken, amelyeket a földbirtokra betáblázva a mezőgazdaság viselni kénytelen és nagyon kérem a kormányt, ne engedje, hogy bármilyen cím alatt önös erdekek útjába álljanak annak, hogy a mezőgazdasági lakosság olcsóbb hitelhez jusson. (Helyeslés.) Mert hiszen, amint a vita során láttam, szabad talán egy pillanatra eltérnem a tárgytól, és magamnak is kérnem azt a jogot, hogy az _igen t. pénzügyminiszter úrnak figyelmébe ajánlhassam a következőket: az ország, illetve a Képviselőház megadta az igen t. miniszter úrnak a meghatalmazást egy állami kölcsön felvételére. Ma azonban sem egy állami kölcsön felvételére, sem egy hosszúlejáratú kölcsön felvételére, mezőgazdasági amortizációs kölcsön felvételére egyelőre a világpiac nem 'alkalmas, illetve azok a feltételek, amelyeket ma nyújtani képes, nem felelnek meg azoknak a feltételeknek, amelyeket Magyarországnak joga volna elvárni ma, amikor a sokat hirdetett pénzügyi szuverenitást visszanyerte. Méltóztassék jól meggondolni, hogy ezt az államkölcsönt fel fogjuk-e venni, vagy fel kell-e venni ősszel, vagy fel kell-e venni csak később, mert ez az államkölcsön bizonyos mértékben kell, hogy prejudikáljon a zálogleveleknek, mert a záloglevélkölcsÖn nem prejudikált soha egy államkölesönre, de annál kedvezőbb feltételekkel, mint amelyekkel egy államkölcsön létrejön, földbirtokra hosszúlejáratú kölcsönt kapni nem lehet. Hogy pedig ezek után áttérjek beszédem tulajdonképpeni témájára, amelyet eddig csak röviden említettem, méltóztassék megengedni, hogy azoknak az államoknak sorsával foglal-