Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

128 Az országgyűlés képviselőházának felől: Várjuk meg!) Ez megítélés dolga. En attól félek, hogy nem és azért felszólalásom végén megint csak azt teszem, amit az elején tettem. Kérem a kormányt, fontolja meg jól, hogy a törvényjavaslat vonatkozó részének, a bolettarésznek visszavonásával nem tesz-e nagyobb szolgálatot a magyar nemzetnek, mint annak fenntartásával. (Éljenzés és helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik f Gubicza Ferenc jegyző: Gróf Sigray Antal! Gr. Sigray Antal: Mélyen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Örülök, hogy éppen Hunyady Ferenc t. barátom és képviselőtársam után van alkalmam felszólalni és, hogy teljesen magamévá tehetem azt az elgondolást és azokat az elveket, amelyeket ő ezzel a javaslattal szemben itt kifejtett. Hozzá akarom r csak^ még tenni, mint annak az egyesek részéről támadt nagybirtokos osztálynak egy szerény tagja, ihogy sem én, sem azok, akiket én nem ismerek, egyikük sem kérte, egyikük sem szorgalmazta eat a boletta alakjában való segítséget. (Kuna P. András: Lemondh

at róla! — Zaj.) Ha egy törvényjavaslat törvénnyé válik, akkor az mindenkire nézve kötelező, arról lemondani nem lehet (Helyeslés. — Felkiáltások a jobboldalon: Ügy van! Igaza van!) Nem szorgalmaztuk és bár nem tudom, hogy vannak-e — amint bizonyosan vannak — olyanok a nagybirtokos osztályban, akik ennek a törvényjavaslatnak és ennek a törvénynek — mert hiszen törvényerőre fog emelkedni — öirülnek, én borzasztóan aggályosnak tartom azokból az okokból, amelyeket Gaal Gaston t. barátom, majd később Hunyady Ferenc itt kifejtett. Az az óriási, méretekben lezajlott beszéd, amelyet Gaal Gaston t. barátom és képviselőtársain ma elmondott, az az éles kritika, amelyet Lázár Miklós képviselőtársam gyakorolt és az a beállítás, amelyet az ellenkező oldalról olyan szimpatikusán mutatott 'meg Neubauer képviselőtársam, felmentenek engem az alól, hogy ezzel a javaslattal részleteiben is foglalkozzam. Oly erősen, oly behatóan vitatták meg annak minden egyes pontját, olyan világosan csoportosították az argumentumokat mindegyik oldalon, hogy felesleges, ismétlésekbe való felesleges bocsátkozás volna, ha én is kifejteném az egyes paragrafusokról nézetemet. Örülök, hogy Neubauer képviselőtársam olyan koneiliáns hangot ütött -meg, szemben azzal a bizonyos fokig feszélyeztető és nem igen rokonszenves hanggal, amely tegnap is uralkodott és magam is igyekezni fogok őt e nagyon rövidre szabott felszólalásom alkalmából ebben követni. (Helyeslés a jobboldalon.) Neubauer képviselőtársaim azt ^mondotta, hogy ez nem politikai, hanem tisztára gazdasági kérdés. (Felkiáltások a jobboldalon: Ügy is van!) En elfogadom beállítását, (Helyeslés a jobboldalon.) elfogiadom, hogy ez tisztára gazdasági kérdés és hogy ezt csak gazdasági szempontból kell mérlegelni, bár méltóztassék megbocsátani, ha felszólalásom során nem tudom teljesen elfelejteni azt,^ hogy önök azok, akik tíz év ótia kormányozzák ezt az országot (Ügy van! a baloldalon.) és hogy önöket — enyhén szólva —bizonyos mértékig a mai helyzetért felelősség is terheli. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Hegymegi Kiss Pál: Ezt férfiasan vállalni is kell! — Zaj. — Kun Béla: Eveken át mindig hangoztattuk, hogy a mezőgazdák túl vannak terhelve adókkal! — Zaj. — Elnök csenget. — Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Mert hiszen, t. képviselőtársaim, mindannyian konstatáljuk, hogy ütött 418. ülése 1930 július 2-án, szerdán* j az utolsó óra és hogy segíteni kell a mezőigazdaságon, de az ország egész közgazdaságán segíteni kell (Ügy van!) és nem segíteni kell, hanem segíteni kellett volna, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) már régen segíteni kellett volna és talán nem volt helyes olyan sokáig várni a segítséggel, (ügy van! a baloldalon.) A különbség közöttünk tehát nem az, hogy mi nem azt mondjuk, hogy segíteni kell a termelésen és segíteni kell az ország lakosságán; a különbség csak a módban van és azért foglalok állást ez ellen a javaslat ellen, mert a segítésnek ezt a módját nem tatrtom alkalmasnak, nem tartom helyesnek, nem tartom indokoltnak és nem tartom etikailag megmagyaráahatónak. (Ügy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Nem tartom helyesnek ezt a segítési módot, mert prémiumok adásával nem lehet árakat bizonyos nívóin itartani, mert prémiumok adásával nem lehet az úgynevezett világpiaci árak ellen küzdeni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és mert a prémiumokiadása talán csak arria fogja ösztökélni azt a lelketlen spekulációt, amely minden országban megvan és amely megvan nálunk is, (Ügy van! Ügy van!) hogy ezt a bolettát előre leszámítolja és hogy ennek alapján csinál jat meg

(í kalkulációit arra az árra nézve, .amelyet tőzsdei árnak szoktunk nevezni. Mert méltóztassanak megengedni, hogy itt disztinkcióval jöjjek. Azt mondják, hogy «világpiaci ár». Folyton, állandóan úgy beszélünk világpiaci árról, mintha az nem is valami stabil, de valami fix dolog volna. Fix világpiac azonban nem létezik. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter közbeszól.) Nem a miniszter úrról mondom, hanem általában közszájon forgó kifejezés ez. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: En csak a nyelvbotlásra mondottam, hogy a stabil és fix mindegy.) Ez nem volt célzás a belügyminiszter úrra; én csak fix dolgról beszéltem. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Ügy értem, hogy fix ár, mint világpiaci ár nem létezik, mert hiszen a piaci ár vidékek és országok szerint változik, hozzá kell még adni a szállítást, hozzá kell még^ adni nemcsak a fuvart, hanem a különböző vámokat is stb., szóval a világpiaci árat nagyon könnyű lesz kijátszani és nagyon nehéz lesz a bolettás javaslat segítségével is elérni azt, hogy olyan ár alakuljon ki, amilyent remélünk. En tehát attól félek, — ami nagyon könnyen lehetséges — hogy végeredményképpen f odajutunk, hogy a boletta ellenére talán már az idén, vagy talán jövőre olcsóbb lesz a búza, mint volt a múltban. Akkor tehát azt fogjuk elérni, hogy meg lesz a bolettajavaslat minden hátránya, a nélkül, hogy előnyök lennének biztosítva annak az osztálynak részére, amely osztályon segíteni kívánnak. Egy dolog van talán, — egy detail-kérdés — amelyre eddig tudtommal senki sem terjeszkedett ki. Mindannyian egy métermázsát veszünk alapnak és egy métermázsa, mint egység után számítjuk a bolettát annak minden következményével együtt. A fölmívelő népességnek azonban nagyon nagy kategóriája van, amely, sajnos, annyira szegény, hogy még egy métermázsa eladó gabonája sem lesz; (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a mezőgazdasági cselédeknek, vagy egészen kis földbirtokosoknak talán csak fél métermázsájuk, vagy 25 kilójuk lesz, amit- el akarnak adni. Felvilágosítást kérek tehát az igen t. miniszter úrtól, hogyan kívánja ezt megoldani. Lesznek majd kicsi bo-