Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

122 Az országgyűlés képviselőházának kíván a mezőgazdaságnak a kormány juttatni, maguknak a mezőgazdáknak közvetlenül, fel­tétlenül biztosítani és itt azután a különböző tervekkel szemben merült fel a gabonajegy­rendszer, mint amely olyan, amely mégis bizonyos mértékben ezt a célt biztosítja. Fel­merültek más tervek is. Javasolták, hogy a földadót engedje el a kormány. Ez a javaslat abban a hibában szenved, hogy a búza- és a rozsár kérdésével nem függ össze, tehát az arra vonatkozó kívánságot, amely megnyilvá­nult, nem oldja meg. A javaslat másik hibája, amely ezzel az esetleges megoldási formával szemben felmerült, <az, hogy erre is fedezet kell, mert ha valamit elveszünk az államház­tartás bevételi állományából, akkor ahelyett valamit be kell állítani. Ha pedig be kell állí­tani, akkor az az ódium, amely ennek a javas­latnak fedezetével szemben megnyilvánult, mindenesetre éppen úgy felmerült volna, ha elengedte volna a kormány a földadót és an­nak pótlására a megfelelő fedezetekre vonat­kozó javaslattal kellett volna jönnie. Minden­képpen, ha ilyen formában a mezőgazdaság­nak valami előnyt kívánunk biztosítani, a fe­dezet kérdésétől eltekinteni nem lehet. Itt arról van szó, hogy helyes-e és mennyiben megfelelő ez a segítési mód, amelyet a gabona­jegyrendszerre vonatkozó törvényjavaslat ma­gában foglal, tekintettel arra, hogy a köz­vélemény határozottan a gabonaár, a búzaár megjavítását követelte, tekintettel hogy akár más oldalról jött támadásokkal szemben, akár a nagygazdák részéről jött ama kifogá­sokkal, szemben, amelyekről szintén tudunk, hogy t. i. őrájuk nézve ez nem megfelelő segít­ség', arra már rámutattam, hogy az ott nem megfelelő segítség, hiszen azzal mindenki tisz­tában volt. mert ők bizonyos oldalon vissza­adják azokat az összegeket, amelyeket kaptak. Egy intenzív nagy gazdaságnál az a búzaár­emelkedés, amely beáll az egyik oldalon, a másik oldalon a takarmányfélék és az erő­takarmányok árában megnyilvánul és azzal az állattenyésztés drágább lesz, A búzaáremel­kedés tehát nem tiszta nyereség, ez, is mutatja, hogy mennyire problematikus az áremelkedés­ben elérhető előny. Kétségtelen azonban, hogy a követelés erre irányult. Kétségtelen az is, hogy, ha természetes módon, a vilákonjunk­túra alakulása következtében, vagy pedig, mint importország abban a helyzetben lettünk volna. hogy könnyebben vegyük kezünkbe a belföldi búzaárat, abban az esetben mindezek a meg­oldások, akár a termés áremelkedése, akár a vám révén elért áremelkedés, ugyanabban nyilvánultak volna meg, amiben megnyilvánul a 3 pengős gabonajegy. Ugyanazoknak jutot­tak volna a nyereségek, a nagygazdáknak, il­letve a kisgazdáknak, a megfelelő szociális el­osztás szerint és akkor nem lett volna ez ellen senkinek sem kifogása.^ sőt nem lett volna ki­fogása az ezáltal előidézett drágulás ellen sem senkinek, mert hiszen azt a közvéleményt, amelyre bátor voltam hivatkozni, nagy mér­tégben erősítették a nem mezőgazdáknak, iparo­soknak és kereskedőknek kijelentései, amikor azt mondották, hogy csináljon már valamit a kormány a búza árával, mert míg azzal rend­ben leszünk, addig mi is tönkremegyünk. Ha ezeket a szempontokat vesszük figyelembe, akkor nem lehet ez ellen a kormányterv ellen, amely itt ebben a javaslatban megnyilvánul, kifogást emelni, igenis, mint pillanatnyi, idő­közi, nem is Forti-tapasznak megfelelő, hanem, mondjuk» bizonyos mértékű pillanatnyi segít­ői i 5. ülése 1930 július 2-án, szerdán. ség, egy nehéz helyzeten való átsegítés eszköze­ként el lehet, el kell fogadni és a magam részé­ről teljes felelősség mellett el is fogadom a gabonáieey rendszerét. T. Ház! Megmondom azonban azt is, hogy mi a hibája a gabonajegy-redszernek és miért nem bízom abban, ha huzamosabb ideig lesz szüksége a mezőgazdaságnak ilyen segítségre, hogy emellett a kormány ki föltartani. Egyik hibája az, hogy miután közadózás, közteher az az alap, aminek alapján ezt a mezőgazdaság kapja, tényleg lehet bizonyos kifogást emelni ez ellen. Én a magam részéről kifogást emel­hetek azért, mert nem voltam híve a búza árába való mesterséges belenyúlásnak és a búzaár emelésének. Ez csak az értékesítésre kerülő mennyiségeket érinti és ennek meg­felelőleg tényleg bizonyos birtokkategóriáknak más birtokkategóriákkal szemben előnyt nyújt. Ez az előny csak az, ami természetes áremel­kedés esetében bekövetkeznék, ezzel tehát a rendszer fedve van. Kétségtelen azonban, hogy úgy, mint ahogy a természetes áremelkedésnél, ebben az esetben is azoknak azextenzíve kezelt nagyobb birtokoknak juttat előnyt, amelyek aránylag birtokuk mértékéhez képest nagyobb mennyiségű gabonát, illetve kenyérmagot ké­pesek piacra vinni és értékesíteni. Ha tehát azt vesszük, hogy ez közadakozásból, kvázi anyagi eszközökkel történik, akkor ezt a szem­pontot bizonyos mértékben és bizonyos kis­mértékig feltétlenül figyelembe lehet és kell venni. A másik, t. Képviselőház, ami tulajdon­képpen e körül a javaslat körül a legtöbb háborút idézi elő és ami azután még fokozot­tabban fogja majd előidézni, amikor a tény­leges végrehajtásra kerül a sor, az, hogy csatlakozik a gabonajegy. — ez az állami segítség — a piacra kerülő árumennyiséghez, amelyik tulajdonképpen már el is veszti szoros értelemben vett kapcsolatát a mezőgazdasági termeléssel, maci áru, és mint piaci áru érvé­nyesül a kereskedelemben, a forgalomban, és. ez a gabonajegy, amelyet statuálunk, ennek függvényévé vált. Állítják és igaz is, hogy ez nincs össze­függésben a gabona árával, mert hiszen akár hogy alakul a búza ára, a 3 pengőt a gazda megkapja, vagy — ahogy ráfogják — adóba fogja fölhasználhatni, de ez a 3 pengő minden­esetre külön meglesz, legyen a búza ára akár 20 pengő, akár 10 pengő, azonban, hogy aztán a gyakorlatban a közvélemény előtt mennyi­ben nem lehet elválasztani a kettőt, azt Berki Gyula t. képviselőtársam beszéde bizonyítja legjobban, aki maga is azt mondotta beszédé­ben, hogy tulajdonképpen mégis csak a gabona értékét akarjuk itt emelni és ennek megfelelően akarunk a gabonatermelőknek egy 3 pengős segítséget nyújtani. Ez a körülmény, t. Képviselőház, mint ahogy rámutattam, elő fogja idézni azt, hogy a közvélemény nem fog tudni élesen diszting­válni gabonaár között és a gabonajegy között, hogy e tekintetben félrevezetésekre lesz alka­lom, amiképpen majd a gabonaár alakul és így mindig lesznek olyanok, akik a búza árának alakulását ezzel a gabonajegy rendszerével fogják összefüggésbe hozni. Másik következ­ménye pedig a végrehajtásnál fog* megnyilvá­nulni. A végrehajtásnál elsősorban általában: mert nem olyan egyszerű dolog, hogy kom­merszárut. amely jár-kel az országban, amely eladás tárgyát képezi, kísérjen egy ilyen mes­terséges kísérő. Erre nem akarok kitérni és

Next

/
Thumbnails
Contents