Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának h behajtani.» Mit jelent ez? Ha egy uradalomnak van 3—400 alkalmazottja s ezek közül, mondjuk, egyik ^ visszaélést követ el, nem az uradalom érdekébon, 'hanem saját érdekében, a konvencióul kapott gabonával csinál valami manipulációt, a'kkor e szerint a szöveg szerint ha megbüntetik, de a büntetést nem lehet tőle behajtani, a gazdája felelős. Holott, ha azt méltóztatott volna bevenni a javaslatba, hogy ha a gazdája javára követ el visszaélést, akkor a gazda felelős, úgy ez precíz, érthető szövegezés lenne,

f nem pedig ilyen értelmetlen vagy kétértelmű valami, mint aimilyen ebben a szakaszban kifejezésre jut. (Fábián Béla: Még feljelentői jutalmat is kaphat! — Kun Béla: Gyorstalpaló törvény javaslat! — Fábián Béla: Egy stróhmann beállításával ő kapja a feljelentői jutalmat! — Egy hang jobb felől: Ne gondoljon mindig a forgalmiadóellenőrökre! — Fábián Béla: Sajnos, állandóan azokra kell gondolni! — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Nem vagyok jogász, tehát nagyon valóiszínűnek (tartom, hogy nem láttam meg mindazokat a 'kifogásokat, amelyeket a szövegesés szempontjából ez ellen a törvényjavaslat ellen fel lehetne hozni. De ha én,_a nem jogász, -megláttam ennyit, akikor vájjon egy jogásznak mennyi kifogása lehet? Kíváncsi vagyok rá, hogy amikor a t. ügyvéd képviselőtársaim fogják ezt a javaslatot boncolgatni, micsoda kifogásokat fognak tudni még 'ellene felhozni. Ami bennem _ a legnagyobb aggodalmai szüli és ami teljesen lehetetlenné teszi részemre, hogy a törvény ja vaslatnak ezt a feje zetét ós ^az ezzel összefüggő V. és VI. fejezet egyes részeit elfogadhassam, az az, hogy ebben az általam elfogadhiatatlannaik minősített két fejezetben nem kevesebb, mint 15 miniszteri rendelkezésre adunk felhatalmazást. Ha semmi ' több nem volna benne, mint csak a 11. §, ez maga is elég volnia nekem arra, hogy a törvényjavaslatot ne fogadjam el. Hogyan szól ez a 11. §? (Olvassa): «A pénzügyminiszter rendelettel állapítja .meg azokat a szabályokat ,amelyek a jelen törvény rendelkezései megtartásának ellenőrzése céljából szükségesek» Mit jelent ez, mélyen t. Képviselőház? Azt, hogy a pénzügviminiisztériuim a pénzügyi ^bürokrácia rendelettel olyan intézkedéseiket tehet, amilyenek neki tetszenek, mert ebbe a szövegezésbe a világon minden belefér. Nem tehetek róla, de a törvényhozásnak azt a módját, amely a háború óta általában lábrakapott, — hogy minden törvényben, amelyet hozunk, van egy akasztófa-paragrafuis, hogy a miniszter pedig felhatalmaztatik, hogy ettől a törvénytől eltérő, sőt a törvénnyel ellentétes intézkedéseket is tehessen, — törvényhozásunkból kiküszöbölendőnek tartom. A legnagyobb veszedelmet látom abban, hogy egy amúgyiis túlméretezett, túlelhatalinasodott, a minisztereknek is a fejüiktetejére nőtt büroíkracia kaparintsa magához a hatalmat az országban és tegye rabszolgává az összes többi foglalkozási ágat. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Ez igaz! '— Fábián Béla: Majd lesznek házkutatások és személyi _motozások! — Gál Jenő: A miniszterek kisajátították a törvényhozói hatalmat!— Malasits Géza: Albérletbe vették a törvényhozói hatalmat!) Vegyük csak a törvénynek gyakorlati következményeit. Ebben a javaslatban igen sdk megszorító és tiltó rendelkezés van, amelyeket — nem mondom, hogy ez erkölcsös dolog, de ez az élet — meg fognak próbálni kijátKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. XX5. 18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. 107 szani. Csak a vámgabonára és vámmalmokra gondolok: a legrövidebb időn belül be fog következni a legmesszebbimenő liiszt-síbolás, _ — hogy ezzel a jó háborús kifejezéssel éljek, (Fábián Béla: Az érdekeltek majd össze fogniak játszani az ellenőrökkel!) —úgy, hogy a kormány pár héten belül azt fogja látni, hogy egész elgondolása kútba esik, ha bizonyos szigorú szabályokat nem léptet életbe. Ez a szakasz felhatalmazza a kormányt arra, hogy amit hozsanna mellett ejtett el a miniszterelnök úr: az őrlési jegy intézményét és az egész maiomellenőrzést, ami miatt a többségi párt fellázadt, egy tolvonással visszaállítsa. r Hogy ez nem egészen csak vak félelem részemről, megtörtént konkrét példákra is hivatkozom. Méltóztassanak visszaemlékezni, mikor az adótörvényeket csináltuk, akkor r is lázadás volt a többségi pártban; semmiért sem akartak belemenni az adótörvényeknek olyan megszavazásába, ahogyan azokat Káb lay miniszter úr annakidején a párt elé hozta. Mi következett erre? ígéretek hangzottak el a miniszteri padokból arra nézve, hogy a falusi házbéradót legfeljebb^ a régi házosztályadónak bizonyos kismértékű percentuális emelésére fogják bazirozni; törvényben töröltük el az általános jövedelmi pótadót, eltöröltük a betegápolási pótadót, eltöröltük a gyermekvédelmi pótadót, szóval a minisztériumnak az volt a legfőbb érvelése — és ezt fogadta el megnyugtatásul a többségi párt, — hogy miután minden járulékos adót eltörlünk, csak a felemelt földadó, a felemelt házadó, jövedelemadó stb. marad, tehát most már nyugodtan elfogadhatja a többségi párt a javaslatot, mert amennyit emelnek ezeknél az egyenesadóknál, ugyanannyit törölnek a járulékos adóknál.^ Rövidesen rá jött a szanálási törvény, ebbe pedig felvettünk az egyik szakaszban egy felhatalmazást, amely azt mondja, hogy a minisztériumot a Ház felhatalmazza arra, hogy ha bármikor a szanálás eredménye veszélyeztetve lenne, akkor a szükséges intézkedéseket megteheti, még adóemelésnek stb. rendeleti úton való életbeléptetésével is operálhat. Józan ésszel csak akkor lehetett gondolni ennek a felhatalmazásnak végrehajtására, ha az adók nem folytak volna be abban a 460 milliónyi összegben, amelyet a törvény a szanálás bázisául előírt. Mit láttunk? Nem 460 millió, hanem 900 millió folyt be mindjárt az első esztendőben (Ügy van! a baloldalon.) tehát a szanálás nemcsak sikerült, hanem duplán sikerült, mert hiszen annyi pénzt kapott az állam, amennyiről maga sem álmodott. Annak ellenére, hogy a szanálás egv hajszálnyi veszedelemben nem forgott, a népjóléti minisztériumnak, illetve az ő kezdeményezésére, gondolom, az összkormánynak megjelent egy rendelete, amely a betegápolási és gyermekvédelmi pótadót 20%-ban újra behozta annak ellenére, hogy már a régi törvény is e címen maximálisan 3%-ot engedélyezett. Amikor a 20% ellen felzúdult az ország és az adó végrehajtását a vármegyék unisono megtagadták, mert még a végrehajtást is a vármegyéken keresztül, a . vármegyék anyagi felelőssége mellett akarták megcsinálni, akkor az első évben leszállították 10%ra, a következő évben felemelték 15%-ra, ma pedig rendeleti úton 16%-ban tartják fenn. Azt mondhatná valaki, hogy ilyen atrocitások ellen ott van a közigazgatási bíróság, tessék a feleknek ahhoz fordulni, majd a közigazgatási bíróság igazságot szolgáltat. Ezt az esetet a közigazgatási bíró17