Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

108 Az országgyűlés képviselőházának 418. ülése 1930 július 2-án, szerdán. sághoz megpanaszolta sok vármegye és sok község. A közigazgatási bíróság pedig érdemben bele^ sem menve a dologba, egyszerűen kitért az ítélethozatal alól a következő indokolással: «Miután annak eldöntése, hogy a szanálás sikerült-e, vagy nem, — ami alapja volt a miniszteri intézkedésnek, — politikum, melynek elbírálása nem lehet a bíróság feladata, a bíróság érdemben bele sem me'- az ü^

7 tárgyalásába.» Mélyen t. Képviselőház! Amikor azt látom, hogy ilyen általános rendeletek alapján adott rendelkezési atrocitások ellen az állampolgároknak, az adózóknak még a bírósági védelem sincs biztosítva, akkor nagyon félek ilyen rendelkezéseket annak a bürokráciának a kezére bízni, amely a háború alatt és a háború után az én szememben levizsgázott. (Fábián Béla: Dugsegély bürokrácia!) Arról nem beszélek, hogy ez a törvényjavaslat, ha életbe lép, — méltóztassanak visszaemlékezni amit most én itt mondok (Halljuk! Halljuk! balfelől), — vagy összeomlik két hónap alatt, vagy pedig bent leszünk nyakig a kötött gazdálkodásban. (Ügy van! balfelől') Mert vagy komolyan akarja végrehajtani a kormány és akkor a fékező rendszabályokat maid ennek a 11. §-nak alapján rendeleti úton kell behoznia, vagy pedig nem akarja komolyan végrehajtani és akkor nár hónap alatt össze is omlik. (Kun Béla: Mit akarnak a miniszter urak, mondják meg?! — Pakots József: Nem is tudják! Kísérlet! Semmi komoly lorogrammjuk nincs, csak kísérletet csinálnak! — Fábián Béla: Háromezer új ellenőr lesz! — Jánossy Gábor:- Halljuk Gaál Gasztont! — Elnök csenget.) Rátérek most annak a kérdésnek taglalására és vizsgálatára, hogy mennyiben szolgálja ez a javaslat azt a célt, amelyet a mélyen t. kormány az indokolásban kitűzött. Bizonyára méltóztatnak az indokolást éppen úgy ismerni, mint én, hiszen — a nagy érdeklődésből ítélve — meg vagyok róla győződve, hogy a többségi párt egészen buzgón neki feküdt e törvényjavaslat tanulmányozásának. Az indokolás szerint a következő célokat tűzte ki maga elé a kormány: Először a mezőgazdasági termelés javulását, másodszor azt, hogy a gabonatermés ne legyen veszteséges, és harmadszor azt, hogy a mezőgazdaságot összeomlással — gondolom, ezt a kifejezést használjia az indokolás — fenyegető válságot elhárítsák. Ha ezekből a szempontokból vizsgálom most ennek a javaslatnak intézkedéseit, akkor anélkül, hogy általánosságban foglalkoznék ezzel a három elvvel, bele kell merülnöm először is annak viszgálatába, illetve taglalásába, hogy kinek használ hát ez a javaslat és itt a legmesszebbmenőén tárgyilagos kívánok lenni, éppen azért megállapítom, hogy a javaslat kétségtelenül használni fog a maximálisan 50 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemmel bíró kisbirtokosoknak, mert ezeknek a földadóját elengedik. . Ezt tárgyilagosan meg kell állapítanom. Ez kétségtelen bizonyos könnyítést jelent ezekre az egész kis, legkisebb exisztenciákra. (Jánosssy Gábor: Legtöbben f vannak!) De ha vizsgálom azt, hogv ez számszerűleg mit jelent, akkor kénytelen vagyok megállapítani, hogy míg van olyan birtok, amelynél holdanként 10 aranykorona kataszteri tiszta jövedelme van a birtokosnak, tehát öt holdnál 50 aranykorona, addig egyes vidékeken felmennek ugyanezzel a kataszteri tisztajövedelemmel húsz holdig is, vannak azután vidékek, mint (Sopron-megye, ahol már két holdnak, sőt másfél holdnak is van 50 aranykorona kataszteri tisztajövedelme. Ezeken a helyeken, ahol a legjobban megy, ahol a legmagasabb a kataszteri tiszta jövedelem, kapják az 50 aranykoronának 20%-át, mert ennyi a földadó, vagyis 11.60 pengőt. Ezekben a kategóriákban tehát a legmagasabb jutalom, illetve segítség, amelyet az államtól egy esztendőre kaphatnak, 11.60 pengő. Ez azután megy lefelé aszerint, hogy kinek mennyi a kataszteri tiszta jövedelme. Ennek ellenére elismerem, hogyha ez nem is sok, mindenesetre azonban pszichológiai eredmény (Ügy van! a jobboldalon.), mert látja az a kis ember, hogy mégis gondolnak reá (Ügy van! a jobboldalon.) és az ő nehéz helyzetén, ha morzsákkal is, de mégis iparkodnak könnyíteni. Ezt tárgyilagoisan és ikészséggel elismerem és üdvözlöm a kormányt, hogy ebbe a gyűlöletes javaslatba legalább ezt belevette. Azután haiszinál ez mindazoknak ia gazdáknak, akiknek fölös eladó r búzájuk, vagv rozsuk van. Hangsúlyozni 'kívánom, hogy csak azoknak, akiknek fölös eladó gabonájuk van. Hogy azután ebből mik fognak előállni, azt élénken illusztrálta tegnap Sándor Pál t. képviselőtársam, aimiíkor egy nagybérlő-részvénytársaságra utalt itt. ö megnevezte, én azonban nem akarom megnevezni, nehogy azt mondják, hogy az agrárius Gaal Gaston, ha kereskedelmi alapon létesül eery gazdaság, akkor annak már neki megy. Sándor Pál t. képviselőtársam mondotta tegnap, hogy ennek a társaságnak kilátása van 1500 vágón búzatermés •iel^dhatására. Ez jelent három nene-Őnként 450.000 pengő nemzeti ajándékot. (Mozgás a jobboldalon.) Ezerötszáz vágón, nem métermázsa. Igaz, hogy ennek a részvénytársaságnak ebből maj<l ki kell fizetnie »az adóját, sőt azt is valószínűnek tartom, hogy a szerződésben — nem tudom, de valószínűnek tartom... (Ernszt Sándor: Abszurdum! Hány hold búzavetés? Br. Prónay György: Nem lesz ezerötszáz vágón, kizárt dolog!) Nem tudom, tegnap Sándor Pál t. képviselőtársam mondotta. — Zaj a, jobboldalon. — Elnök csenget — Meskó Zoltán: Pali bácsi rossz házszámot »mondott!) Nem tudom, hogy az a részvénytársaság kicsoda, de... (Br. Prónay György: Ezek a közvéleménybe bedobott frázisok! — Meskó Zoltán: Hangulat-, keltés a házszámokkal. Nem lehet házszámokkal dolgozni! — Elnök csenget. — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Képviselő urak, olyan^ zaj van, hoffy nemcsak a szónokot, de még a közbeszólókat sem lehet érteni. Tessék csendben maradni. Gaal Gaston: Megengedem, hogy Sándor Pál t. képviselőtársam talán tévedett. (Ügy nan! jobb felől.) Erre az argumentációra nem is helyezek nagy súlyt, (Jánossy Gábor: ^Nagyon helyes!) egy kétségtelen, hogy csak az kar» bolettáért pénzt, akinek felesleges eladni való gabonája van. Kik' járnak még jól? (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Kétségtelenül jól jár ezzel a javaslattal az államkassza, amely ennek »a javaslatnak révén hozzájut olyn adókhoz, amelyekhez másképpen belátható időn belül nem juthatna hozzá. (Zaj.) T, képviselő urak, én azt hiszem. hogy nálam tárgyilagosabban nem beszél senki, mert még csak indokolni sem próbálom, holott... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gaal Gaston: , , , odakint a nagyközönség