Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-414

2 Az országgyűlés képviselőházának A népszámlálást éppúgy, miként a múltban, a törvényhatóság első tisztviselőjének felügye­lete alatt a községi elöljáróságok, illetve vá­rosi közegek, továbbá számlálóbiztosok és felül­vizsgálok végzik. A számlálóbiztosi teendőket a tanítók az új statisztikai törvény, az 1929 : XIX. te. 13. §-a alapján elfogadni kötelesek. A szük­séges nyomtatványokat az állam szolgáltatja ki ingyen, a, -kérdőpontok kitöltéséről és a számláló­biztos oknak, valamint a felülvizsgálóknak díja­zásáról az érdekelt községek és városok fognak gondoskodni. Magának a népszámlálásnak köz­ponti feldolgozása az állam terhére esik. Erre a célra az 1930/31. évi költségvetési évben 670.000 pengő hitelre lesz szükség, melynejk fedezeté­ről a jelen törvényjavaslatban történik majd gondoskodás. T. Ház! A törvényjavaslat szöveg« különben lényegében azonos az 1920 : XXXIII. tcikkel, a főbb eltérés csak az, hogy a népszámlálással kapcsolatban ipari és kereskedelmi statisztikai felvétel is lesz, tehát a javaslatba idevonatkozó rendellkezéseket is fel kellett venni. Tisztelettel megjegyzem, hogy az idevonat­kozó felvételi lap mintája a jelen, törvény­javaslathoz még nem volt csatolható, mivel azt a m. kir. miniszterelnök úr az érdeklőit ipari és kereskedelmi körök vezetőségével később fogja megállapítani. Az egyéni számlálólapoknak a múltban hadivonatkozású kérdései, mint időszerűtlenek, mellőztetitek. Bővíttetett a 6. pontban az illető­ség kérdése, mely nyilvántartási célból szük­séges, a 10. pontban a főiskolát végzettek ok­levele iránti kérdés a műveltségi statisztika tökéleitesbítésére, a 27. pontban a testi fogyat­kozások tudaikolása pedig népjóléti intézkedé­seket szolgál. Az 1930. évi számlálólapnak a lakóhelyre vonatkozó három alpontja az 1920-as szám­lálólap 20. pontjában feltett hasonló kérdések módosított^ formája csupán, ugyanígy az 1930. évi számlálólapnak a katonai szolgálatra és rokkantságra vonatkozó 23—26. és 28—29. pont­jaiban foglalt kérdések az 1920. évi 27. pont több alpontjában foglalt kérdéseknek részben módosított formái. Üj kérdésekként szerepelnek a törvény­javaslatban a folyó évi számlálólapon a szü­lőkre vonatkozó adatok, amelyeket a sok ha­sonló hangzású név pontosabb megállapítása kíván meg, továbbá a testnevelésre, cserké­szetre, levente-szolgálatra, sportra, a foglal­kozásokra, a tanulási előmenetelre és végűig a közsegélyben való részesedésre vonatkozó kér­dések, amelyek egyrészt a testnevelés fontos­ságával függnek össze, másrészt pedig tanügyi és népjóléti nyilvántartási célt szolgálnak. Ezekben voltam bátor, tisztelt Ház, az 1930. évi népszámlálásra vonatkozó törvény­javaslatot ismertetni, tisztelettel kérem, hogy azt általánosságban és részleteiben is elfogadni méltóztassék. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Márnán jegyző: Kéthly Anna. Kéthly Anna: Az előadó úr igen röviden végzett a javaslattal, holott azt hiszem, hogy amikor a statisztikai adatgyűjtés kérdése ke­rül a. Ház elé, ez az egész helyzetkép-adásnak olyan fontosságát jelenti, amely megérde­melné, hogy annak részleteibe jobban bele­menjenek. Sajnos, itt a részletekbe való olyan behatolásról, amely a ' mai viszonyoknak, & mai gazdasági és szociális helyzetnek való ké­pét adná, amúgy sincs szó. Tehát úgyszólván indokolt az előadó úrnak az a szűkszavúsága, . ülése 1930 június 26-án, csütörtökön. amellyel ezt a törvényjavaslatot a Ház előtt bekonferálta. A statisztika az újabb idők olyan tudo­mánya, amelynek szükségessége — sajnos — még nem ment át teljesen a köztudatba és még sajnosán sokan vannak azok, akik a sta­tisztikát magát csak számokkal való játéknak tartják, akik feleslegesnek tartják azt, hogy az életnek, akár a politikai, akár a gazdasági, vagy a szociális életnek valamelyik területé­ről a statisztika rideg számokkal képet akar adni, oktató-képet azok felé, akik a bajok orvoslására akarnak sietni. Azok, akik így fogják fel a statisztikát, igen szívesen ismét­lik azt az angol szólásmondást, hogy három­féle hazugság van: a jóindulatú, a rosszindu­latú hazugság és a statisztika. De ha a statisztikai adatszolgáltatásnak, a statiiiszti/kai adatgyűjtésnek mai körülményeit nézzük, akkor sajnálatosan igen sokban igazat kell adnunk azoknak, akik a statisztikai tudo­mányt egyszerűen ilyen felületesen intetik él, kénytelenek vagyunk igen sokban igazat adni nekik, nem ugyan a lényegben, nem ugyan ab­ban, hogy a statisztika felesleges és haszonta­lan tudomány, nem abban, hogy a közösségnek nincs-e szüksége (arra a röntgen-felvételre, arra a röntgen-átvilágításra, a társadalom ilyen átvilágítására, amit egy-egy ilyen sta­tisztikai adatgyűjtés jelent a bajok orvosai szá­mára, hanem igenis, abban vagyunk kénytele­nek igazat adni nekik, hogy a statisztikai ap­parátus igen sokszor elfeledkezik arról, hogy az ő kötelessége nem más, mint a rideg objek­tivitás, az ő feladata; távol maradni-a napi po­litikának, a napi veszekedéseknek befolyásolá­sától, az o feladata a gyógyítás és nem a sar­latanizmus. Ha a statisztikai adatszolgáltatás, adat­gyűjtés beletéved a napi politika útvesztőjébe, ka hatalom kiszolgálójává züillilk le, ha pél­dául felekezeti érzékenységek szolgálatába áll a maga számadataival, iha például azt kutatja, — amire nemrégiben példa adódott — hogy vájjon a római katholikius vagy a protestáns felekezet-e az, amely az egykézésnek kedvez, ha ilyesminek igazolására használja fel és csavarja el a számait, akkor igazat kell adni azoknak, akik játéknak minősítik munkáját — és hozzá kell tennünk azt, hogy gonosz, ártalmas és rom­boló játéknak. Ez a szigorú bírálat illeti meg a statiszti­kát akkor is, ha a bajoknak, hibáknak széles területeit politikai meggondolások szerint szántja fel, vagy hagyja parlagon, ha az adat­gyűjtéssel, a gyűjtött számcsoportok feldolgo­zásával, vagy csoportosításával az uralkodó rendszereknek igyekszik derűs képet adni az elnyomott társadalmi rétegek helyzetéről, ami­kor is kettős célt követ ezzel; az egyik: lelki­ismeretének megnyugtatás'a, a nyugodt emész­téshez szükséges atmoszférának házhozszállí­tása, a másik pedig egyszerűen a fennálló rend­szer igazolása, vagyis, :hogy: íme a statisztika szolgáltatja az adatokat arra nézve, hogy a fennálló rendszer a létező legjobb és legtökéle­tesebb. Ez a szigorú kritika illeti meg akkor is, ha a gyűjtött anyagban, a statisztikai adatszol­gáltatásban a statisztikus csak számot lát, nem pedig a kötelességébresztő fényképet tárja a közvélemény elé, mégpedig minél előbb, minél hamarabb a statisztikai adatgyűjtés elvégzése után, mert ha az utólagos pepecselés elveszi a számoknak éppen az aktualitásban rejlő nagy értékét, akkor tulajdonképpen feladatának nem felel meg; nem felel meg akikor sem, ha az

Next

/
Thumbnails
Contents